A nyugati példákat követve, a pozitív pszichológia eszközeit alkalmazzák a magyarországi oktatási intézmények is. A Boldogságórák titka egyszerű. Nem azt célozta meg, hogy problémamentes életmodellt állítson a fiatalok elé, hanem, hogy inkább egyfajta vezérfonalat szeretne adni az iskolásoknak, hogy így könnyebben nézzenek szembe a kihívásokkal, képesek legyenek megbirkózni a problémákkal. Ma már közel ötezer pedagógus tart Boldogságórákat Magyarországon és határon túli magyar iskolákban.
A Boldog Iskola címet azok az iskolák nyerhetik el, akik vállalják, hogy egy tanéven keresztül, legalább egy csoportban havonta minimum egy boldogságórát tartanak, illetve az órákról megosztják a tapasztalataikat a program honlapján, ahová képeket is feltölthetnek a különböző hónap témáival kapcsolatosan megvalósítandó feladatokról. A boldogság órák a tanév tíz hónapjára épülnek és felölelik a boldogságfokozó hála gyakorlása, az optimizmus, a társas kapcsolatok boldogító ereje, a boldogító jócselekedetek, a célok kitűzése és elérése, a megküzdési stratégiák gyakorlása, az apró örömök élvezete, a megbocsátás, az egészséges életmód és az önbecsülés témákat
- mondta Dibuz-Pávics Judit, a Barcsi Széchényi Ferenc Gimnázium pedagógusa, a Boldogságóra program koordinátora.
A feladatokat persze értékelik és a legjobbakat havonta közzéteszik a program honlapján. Év végén pedig a legeredményesebb csoportok ingyenes nyári táborozáson vehetnek részt. A pedagógusok közül is megválasztják havonta a legkiválóbbat, akit a „hónap pedagógusa” címmel ismernek el. A program évről évre népszerűbb, az idei tanévben már több mint ezer csoportban folynak a boldogságórák. A program megalkotói évről évre igyekeznek az órákhoz minél szélesebb körű módszertárt biztosítani a pályázatban résztvevő iskoláknak.
A programba a tavalyi tanévben kapcsolódtunk be, felismervén a szükségességét a pozitív gondolkodás és szellemiség tudatosabb megteremtésének. A pályázati lehetőségre felfigyelve, az intézményvezető és a kollégák beleegyezésével elindítottam a program megvalósítását újonnan bejövő kilencedikes osztályomban, illetve néhány másik osztályfőnök is érdeklődést mutatott a boldogságórák megtartása iránt
- mondta Dibuz-Pávics Judit. A pedagógus hozzátette: a pozitív pszichológia eredményeire építve folyamatosan ötleteket és módszertani segítséget kínálnak a boldogságra való képesség fejlesztéséhez. Az iskolában azonban nem csupán Boldogságórákat tartanak, hanem működtetnek egy úgynevezett Boldogságfalat is, amivel a fenntartható boldogságra törekednek. Ide minden hónapban – az adott témakörhöz kapcsolódóan – új dekoráció kerül, de januártól már interaktív fallá nőtte ki magát, és az egész iskolára hatást gyakorol.
Az órákat a leggyakrabban azzal kezdtük, hogy körben ülve beszélgetést kezdeményezek az adott témakör, például a hála témájában. Elsőként mindenki megfogalmazhatta, hogy számára mit jelent a hála, majd elmondták, ki kinek és miért hálás. Ezután elmondták, hogy saját maguknak miért hálásak. Az óra utolsó részében a feladat az volt, hogy színes ceruzák segítségével rajzoljanak egy hála virágot, és írják vagy rajzolják bele azokat a dolgokat, amiért hálásak az életükben
- mutatott rá a program koordinátora. A program pozitív hatásainak egyik legnagyobb eredménye mégis az volt, amikor óra után odament hozzá az egyik diák, és a következőket mondta a tanárnak:
„Tanárnő, én magának is hálás vagyok, mert jó osztályfőnök. Mindenkit elfogad olyannak, amilyen, és törődik velünk.”
A pozitív tapasztalatok hatására Dibuz-Pávics Judit megosztotta a boldogságóra oktatási segédanyagokat a tanári üzenőfalon, többször megosztotta élményeit és egy közösségi oldal csoportot is létrehozott kollégáinak, ahol inspiráló tartalmakat oszt meg. A szeptemberi indulás óta további három osztályfőnök kapcsolódott be a programba, és tart boldogságórákat a megadott tematika szerint.
Időközben kiderült, hogy a diákok nagyon is hisznek a pozitív pszichológia eszközeiben, zömében optimistán gondolkodnak és mindig örömmel veszik a megerősítő üzeneteket és öleléskuponokat. A program során gyakorolták a boldogító jócselekedetek pozitív hatásait. az üzenő dobozba olyan cetlik kerültek, amelynek kihúzása arra szólította fel a diákokat, hogy hajtsák őket végre. A feladatok mind olyan egyszerűek voltak, amiket könnyen elvégezhettek a gyerekek, például: „Nyisd ki valakinek az ajtót!”, „Ölelj meg valakit ma”, „Tegyél rendet a szobádban!”. A tanulók időközben megtanulták a vágy és a cél közötti, alapvető különbséget és megrajzolták egyéni éves céljaikat. Ma már tudnak beszélni a problémáikról és képesek önállóak, a tanult stratégiák mentén megoldani azokat.
De mit jelent a diákoknak ez az óra? Egyikük azt nyilatkozta, hogy év elején kételkedett, lesz-e értelme, vagy csak arra lesz jó, hogy valahogy eltöltsük az időt, de meglepődött, mert szükségesnek találja, hiszen úgy érzi, ez egy olyan alkalom, amikor mindenki megoszthatja a gondolatait és az érzéseit, az is, aki esetleg otthon ezt kevésszer vagy egyáltalán nem teheti meg. Szerinte ez fontos ahhoz, hogy boldog életet tudjunk élni. Egy másik diák azt emelte ki, hogy mások gondolata hatással lehet a sajátunkra, és amit addig talán nem tartottunk fontosnak, a másik gondolata rávilágíthat, hogy az a valami számunkra is fontos lehet: „például mások céljai, az én céljaimmá is váltak”. Egy harmadik tanuló pedig azt hangsúlyozta ki, hogy ezen az órán mindenki kibontakozhat, és nagyon izgalmas megtudni, mi jár a többiek fejében egy bizonyos témával kapcsolatosan.
Vannak olyan esetek, amikor teljesen megváltoztatja egy dologról a véleményemet. Például volt egy ilyen téma, hogy a hála, és tényleg ezen nem gondolkodik el minden nap az ember, viszont ezen az órán annyira sikerült végiggondolnom, hogy kinek is legyek valójában hálás, hogy már boldogan megyek haza, és tényleg érzem a szeretet mindenhol
- mondta a HelloVidéknek a barcsi diák.
Az egyik iskolai oszlopra felkerültek a stresszoldó stratégiák, amelyeket elkerülhetetlen, hogy ne olvassa el valaki, aki belép az intézménybe, hiszen egyből szembe találja magát a feliratokkal. Ezen kívül a diákigazgató fiú javaslatára mandalákat is kitettünk a falra színes ceruzákkal, illetve néhány gondolattal a mandalákról és a színekről.
- tette hozzá Dibuz-Pávics Judit.
Mint mondta, már az első napon kezdtek megtelni színekkel a színezők, illetve az iskolába járó egyetlen autista fiút rendszeresen látni színezni az utolsó órái után. "Az érzelem központú szemléletet maga alá kényszerítő teljesítmény központú szemlélet által átszőtt világunkban egyre több a szorongó gyermek, akik több és másféle odafigyelést igényelnek a pedagógusok részéről. Iskolánkban az állandó iskola pszichológus hiánya, és az elmúlt néhány évben diákjainkat érintő halálesetek száma csak alátámasztották az elhatározást, miszerint tudatosabb, programszerű változtatásra van szükség, a gyermekek mentálhigiénés fejlesztését illetően" - összegezte tapasztalatait a pedagógus.
Azt tapasztalta, hogy a boldogságóráknak köszönhetően az osztályában kialakult egy olyan általános igény a mély beszélgetésekre, a problémák felszínre hozására, amihez továbbra is ragaszkodni fognak, és feltételezi, a jövőbeli társas kapcsolataikra is hatással lesz.
Mivel arra szocializálódnak már kilencedikes koruk óta, hogy a pozitívumokra összpontosítsák a figyelmüket, nyitottak legyenek egymásra és törekedjenek az optimális élményre, a személyiségükbe észrevétlenül is beépül az empátia, és mindez kihat a tanuláshoz való viszonyukra is. Az egymásra való odafigyelésen túl, azt is tapasztaltam, hogy nyíltan fel merik hozni a problémáikat, sőt, erre kialakult már egy természetes igényük, illetve velem, mint osztályfőnökükkel szemben is empatikusak.
- hangsúlyozta Dibuz-Pávics Judit.