HelloVidék: Hogyan lettél Tolna megyei lakosból pesti munkavállaló?
Kiss-Márton Adrienn: A Tolna megyei Bonyhádon születtem, kezdtem el dolgozni és munka mellet Pécsre jártam főiskolára. Szeretem a kihívásokat, megmérettetéseket, így egy vicces ötlet gyanánt feltöltöttem az önéletrajzomat egy álláskereső portálra. Egyszer csak Budapestről hívtak, egy banktól, ahova gyorsan kellett ember. Interjúztam, fölvettek és fél év múlva már azon kaptam magam, hogy HR adminisztrációs osztály vezetője lettem. Gyorsan, intenzíven történtek körülöttem a dolgok, így 28 évesen úgy éreztem kell egy kis pihenő, váltás. Lehetőségem nyílt Skóciába költözni, ahol fél évig kint éltem, alkalmi munkákat vállaltam. Közben munkát kerestem és találtam egy önkéntes szervezetet Dániában, ahol speciális igényű gyerekeknek kellett segíteni. Megpályáztam az állást és elnyertem. Dániában egy nemzetközi csoportban voltam fél évig, majd hazajöttem.
Mikor költöztél vissza a fővárosból Szekszárdra?
Soha nem szerettem, hogy minden főváros centrikus. Mindig is igazságtalannak éreztem, hogy ha vidéken is ugyanazt a munkát végzem, ugyanazzal a tudással, felkészültséggel, akkor miért ér kevesebbet a munkám. A külföldi, illetve a budapesti kitérőm rádöbbentett arra, hogy minden eszköz a kezünkben van, csak mernünk kell lépni és tenni a céljaink eléréséért. Mikor hazajöttem, egy rövid ideig még Pesten dolgoztam, de amikor kismama lettem eldöntöttem, hogy nem akarok ottmaradni. Nem vágytam arra, hogy anyaként multis környezetben dolgozzak, s közben a gyermekem neveléséből kimaradjak.
Tudtam, hogy vidéken nincs olyan magas fizetés, mint a fővárosban és a saját szakterületemen biztos voltam benne, nem találok megfelelő munkát. Ugyanakkor biztos voltam benne, hogy a tapasztalatom és a tudásom alapján vidéken, vidékről is fogok tudni érvényesülni.
Ehhez már csak a másik szegmens befogadóképességén kellett változtatni. Mondtam, hogy szeretem a kihívásokat. 2012-ben HR-esként tökéletesen láttam a munkáltatói oldalt, milyen munkajogi szabályok vonatkoztak a távoli munkavégzésre, finoman fogalmazva is, de gyerekcipőben sem járt még akkoriban. Amikor megszületett a kislányom, utána nagyon sok megkeresésem volt fejvadászoktól, munkáltatóktól a fővárosból. Mindig tiszta lappal "játszottam", tudták, hogy gyerekem van, de azt is láthatták, tudták, hogy imádom a munkámat és képes vagyok megoldani a mindkét területen helytállást. A munkavállalóként történő érvényesülést akkor engedtem el, mikor már a sokadik interjúra mentem föl a fővárosba, s egy cégnél 3. és 4. kör után közölték, hogy mégsem indul a pozíció. Itt volt az a pont, amikor elegem lett és eldöntöttem nem fogok senkinek kénye-kedve szerint ugrálni és bizonygatni, hogy jó vagyok a szakmámban és mi mindenre vagyok képes.
Hogyan jött a virtuális asszisztens (VA) munka?
Én csak azt tudtam, hogy van egy számítógépem internet hozzáféréssel, rengeteg, széleskörű szakmai tapasztalatom és beszélek 2 idegen nyelvet. Több vállalkozói csoportban is benne voltam/vagyok és láttam, hogy a cégvezetőknek milyen problémáik vannak. Eleinte kérdésekre válaszoltam, segítettem nekik és fokozatosan kialakult az ügyfélköröm. Elkezdtem utánajárni miként csinálják a profi marketingesek a brandépítést, így lett pl. Youtube csatornám, ami arra jó volt, hogy Angliából megtalált egy online könyveléssel foglalkozó hölgy és elkezdtünk együtt dolgozni távolról. Ő említette, hogy külföldön virtuális asszisztens néven futnak a hozzám hasonló vállalkozók.
Mikor alapítottad a VA csoportot?
2017. tavaszán már egyre többen kerestek meg férfiak, nők, anyukák, hogy látják a sikereimet, ők nem találnak munkát, mihez kezdjenek. Én mindig azt javasoltam, hogy a tudásukat adják el, ami nem mindenkinek megy könnyen. Ez hívta életre a VAM csoportot, ahol én is segítem a csoport tagjait, illetve egymás között is tudnak tapasztalatot cserélni. Menet közben jelent meg az igény a keres-kínál csoport elindítására, mert egyre többen kezdtek jelentkezni a VAM csoportba olyanok, akik VA-t szerettek volna szerződtetni. A két vonalat azonban nem szerettem volna összemosni. Így most van egy csak hirdetős és egy csak beszélgetős csoport. 2016. óta követem a nemzetközi trendeket VA téren. Nekem a külföldi piacokon is hiányzott, hogy valaki objektíven bemutassa a piacot, hogy mennyi munka, önfejlesztés szükséges a saját szaktudásuk "értékesítéséhez". Mikor 2017-ben megalkottam a VA definícióját, tartalmat akartam tenni a virtuális asszisztens szó mögé, amin azóta is dolgozom.
Mit gondolsz hogyan változott a VA-k megítélése?
Természetesen még ma is van olyan cég, ahol egy számítógépes programmal azonosítják, vagy unatkozó Gyes-es anyukák hobbijának titulálják, akik igazán semmihez nem értenek. A VAM tagokkal együtt végzett rengeteg munkánknak köszönhetően időközben sokan azok közül, akik elítélték ezt a munkát megkeresnek, hogy mégis igénybe vennék VA-k segítségét, vagy ők maguk szeretnének virtuális asszisztens szolgáltatást végezni. VA-ként ma már viszonylag könnyű ügyfelet szerezni, de az ügyfelet megtartani hosszabb távon, az már komoly munka.
A koronavírus hogyan érintette ezt a területet?
Többek között erre is rákérdeztünk a júniusi felmérésünkben, melynek az eredményei hamarosan elérhetőek lesznek, de annyit elmondhatok, hogy nem lehet összehasonlítani és „ráhúzni” a home office hatékonyságát a mostani időszakra, hiszen ha otthon van a gyerek és foglalkozni kell vele (pl. digitális oktatás idején), az nem ugyanaz a teljesítmény, mint normál körülmények között. Ideig-óráig lehet a gyerek mellett dolgozni otthon, főleg éjszaka, de hatékonyan dolgozni, csak normál körülmények között lehet.
Merre halad a VA szakma?
Nem tartom továbbra sem szakmának, inkább gyűjtőfogalomnak. A koronavírus miatt nagyon sok ember elveszítette munkahelyét, illetve a munkáltatók részéről is nagyobb fókusz helyeződött a hatékonyságra. A jövő munkavállalójától elvárás, hogy innovatív, előremutató, partner legyen, de a mostani alá és fölé rendelt munkavállalói státuszban csak nagyon kicsi rétegnél lehet ezt megvalósítani. Ebből talán VA-k mutathatnak kiutat, a problémára megoldást.
Címlapkép: Getty Images