Krémer Karina és Fogarasi Norbert a kilenc lelket számláló Baranya megyei aprófaluban, Tótökföldjén valósította meg az álmát, és hozták létre a saját tanyavilágukat, a Zelentor Naturfarmot, ahol évek óta önellátóan, környezettudatosan élnek. 2016-ban költöztek a csodásan felújított, tornácos parasztházba, ami a saját kezük munkáját dicséri. Az infláció és az energiaválság a tanyavilágot sem kerülte el, arról meséltek legutóbb, hogyan élték túl a nehéz időszakot.
A Duna-Dráva Nemzeti Park csücskében leltek rá arra a településre és házra, amely mindkettőjük szívét megdobogtatta, és meglátták benne a lehetőséget. Ez a kicsiny aprófalu vagy inkább tanya pedig nem más, mint a kilenc lelket számláló Tótokföldje, ami tulajdonképpen a szintén picinyke Old község egyik külterületi részének számít közigazgatásilag, 14 kilométernyire Siklóstól.
Miért olyan vonzó a tanyasi élet, miben más, mint amit városlakóként korábban megszoktatok?
Ez egy olyan életforma, ami teljes embert kíván az év minden napján, a nap minden órájában. Szív és szeretet nélkül ez az út nem járható. Teljes odaadás, határtalan felelősségvállalás, nehéz döntések sora. Merőben más életfelfogás, a határtalanul túlfogyasztó létformának való hátatfordítás jellemzi, lemondás olyan dolgokról, melyekre valójában nincs is szükségünk. Ebben az életformában az ember átalakul. Rengeteg olyan dolog vált feleslegessé, melyekről korábban úgy gondoltuk, nélkülözhetetlen. Más dolgok élveznek prioritást, mint egy városi ember életében.
Idén szeptemberben lesz 9 éve, hogy itt vagyunk, hogy nap mint nap ezt éljük, életvitelszerűen. Büszke büszke vagyok rá, hogy nem alkudtam nem, mikor a családom értetlenkedve fogadta a döntésünket, hogy ide költözünk a városból. Szeretném, ha látnák az emberek, hogy így is lehet élni, jól, boldogságban. Olyan dolgot képviselünk, ami a világban elveszőben van, és én szeretném, ha ez lenne a normális a túlzott városias életforma helyett.
Hogyan alakult a tavalyi évetek itt a tanyán a válság alatt? Ismerek olyan korábbi gazdálkodókat, akik kénytelenek voltak visszaköltözni a városba.
Nekünk szerencsénk is volt, mi ugye a konyhára nem költünk, 95 százalékban azt esszük, amit itthon megtermelünk, és bár a vetőmagok ára nagyon fölment, nem érintett minket érvágásszerűen. A rezsinken sem éreztük az emelkedést, mivel bekötött gáz nincs, se távhő, ahogy vízszámlánk sincs, internetet a mobiltelefonról érjük el. Egyedül a benzinköltség ugrott meg, de mivel alig járunk valahová, ez sem okozott gondot nekünk. És amiben szerencsénk volt, az az, hogy még tavalyelőtt beruháztunk egy kaszálógépbe, egy rendsodróba és egy bálázógépbe. Ha nem magunknak állítjuk elő az állatok takarmányát, azt nem bírtuk volna viszont anyagilag, a szénát és a szalmát nem tudtuk volna kifizetni. A kockabálázó is félmillióba került, de ha ezt akkor nem léptük volna meg, nagyon nehéz lett volna a dolgunk. Egyébként nem tudom, honnan termeltük volna ki az egymilliót, amibe a széna most, vagyis tavaly ősszel került volna, hiszen 3-é éve még 350 ezerért vettük meg a teljes szénakészletet télre, csak egy bála 20 ezer forint. A környéken is rengetegen abbahagyták a gazdálkodást, országos probléma ez most, úgy gondolom.
Mekkora területen gazdálkodtok most?
Két hektár saját területünk van, plusz a szomszéd 2,5-3 hektárát is műveljük, traktorral segített benne a szomszéd fiatalember, és az az egész be volt vetve kukoricával, így takarmányunk volt elég a jószágoknak. Ráadásul én itt kiengedem a lovainkat, hogy legeljenek. De főként az Alföldön volt nagyon sok probléma, méhészek is járnak ide az Alföldről, ők mesélték, hogy nyáron az aszály hatalmas gondokat okozott azon a vidéken. Nekünk van takarmányunk, szénánk, saját kukoricával tudunk etetni, ez az oka csak, hogy mi itt nyugodtan alszunk.
Ilyenkor, tavasszal beindul az élet a tanyavilágban...
Igen, ilyenkor 4 órakor kelek, ha dolgozni kell mennem a közeli városba, ahol még napi négy órában dolgozom a dohányboltban, és előtte még rá kell néznem a fóliasátorra. Oda kell figyelni, nagyon meleg tud lenni, 50-60 Celsius fokra is felmelegszik. Egyébként általában csak 5 órakor kelünk, a n apkeltével. Télen pihentünk, a jószág is elfeküdt olyankor, a nappal keltünk, és tértünk szinte nyugovóra.
Milyen változások történtek nálatok, veletek az elmúlt időszakban?
Sok változás történt velünk is, az egyik az, hogy kecskéink jó része más gazdaságokba költözött, a közel 50 fős állományunk, a gidákkal együtt 70, három barátunk, ismerősünk családi gazdaságát segíti tovább, Nálunk 8 anyakecske és Félix bakunk maradt. Nagyon nehéz döntés volt, de az évekig tartó egyeztetések után az Élelmiszerlánc-biztonsági és Állategészségügyi Osztály vezetőjével be kellett látnom, hogy a kecskesajt feldolgozó kisüzem kialakítása sajnos a mi otthonunkban a lehetetlennel határos. Így más irányokban kezdtünk el gondolkodni.
Belevágtatok ugyanakkor a borzderes fajtamentésbe.
Jórészt ez eredményezte a másik igen komoly változást, mégpedig, hogy Zsendice mellé gazdaságunkba költözött még két Kárpáti borzderes üsző, Zengő és Rege. A kecskék létszámának csökkenése és a két fiatal tehén beköltözése sok átalakítást igényelt. A tehenek és a kecskék kisgazdaságbeli tartási módszereinek különbségei is indokolták a fenti döntésünket, erről is be fogok számolni részletesebben. A Kárpáti borzderes szarvasmarha fajtával való foglalkozás és jövőbeli tenyésztés a gazdaságunkban a továbbiakban a Polyán Egyesülettel együttműködve történik majd, ennek jegyében ellátogatott gazdaságunkba Miklós Rudolf és Török Hunor. A Polyán Egyesület szaporítóanyagot is biztosított Baranya vármegye három Kárpáti borzderes tartójának, melyek közül -az a megtiszteltetés ért, hogy- az egyik gazdaság a miénk lehet.
Szabadon tartjátok, nevelitek az állataitokat, mit jelent ez számotokra?
Szabad tartás, amikor az állatokat a saját természetüknek leginkább megfelelő módon, szabadon neveljük. A kezdetektől -hosszú évek óta-, ezen irányelvek alapján neveljük jószágainkat, hisz számukra is ez a legboldogabb, a természetük szerint való életforma. Jelenleg 2 hektár saját területünkön, és a gondozásainkban lévő területeink egy részén is szabadon mozoghatnak a baromfijaink. Számukra is ugyanúgy a szabad mozgás, kapirgálás nagyon fontos egészségük és jóllétük megőrzéséhez. Napközben rovarokat, magokat, növényi részeket csipegetnek, ezen felül reggel és este biztosítunk számukra szemes takarmányt, melyet immár negyedik éve szintén saját magunk termelünk nekik. Ezáltal a lehető legvegyszermentesebben növekednek, így húsuk és tojásuk is a lehető legegészségesebb, legtáplálóbb számunkra is.
A szabad tartás azonban csupán addig tölti be pozitív szerepét, míg ügyelünk a természettel kialakított egyensúlyra. Nagy gondot kell fordítanunk arra, hogy a természet ne lássa kárát a háztáji gazdálkodásnak, hiszen életterünk is szerves része a természetnek. Nem szabad túlzásokba esni, ügyelni kell rá, hogy saját birtokaink méretét és annak adottságait szem előtt tartva gazdálkodjunk lehetőségeinkkel.
Ellenkező esetben hamar pusztasággá, halott közeggé változtathatnánk Életterünket. Területeinket nem szabad túlzsúfolnunk, a trágyát megfelelő módon kell kezelnünk, hasznosítanunk, mert sokat árthatunk környezetünknek a nem megfelelő gazdálkodással. Ha túl sok állatot tartunk nem elegendő méretű és táplálékforrású helyen, a növényzet hamar kipusztul, a rovarok eltűnnek élőhely hiányában, és ellenkező hatást érünk el, mint ami az eredeti elképzelés volt.
Baromfijaink szabadon tartása természetesen a helyi biodiverzitásra is hatással van. Beköltözésünk előtt helyi viszonylatban súlyos problémát jelentett a meztelencsigák inváziós nagyságrendben történt elszaporodása. Ezek ellen a portákon általában vegyszeres védekezést voltak kénytelenek a gazdák bevetni. Tótokföldjére költözésünk után egy évvel, miután a baromfijaink szabadon kezdtek mozogni a földünkön, ez a probléma teljesen megszűnt a szomszédos portákon is.
Az itt szabadon mozgó őzek, szarvasok, rókák, borzok, vadmacskák és más állatok bőséges táplálékforrást jelentenek a kullancsok számára is. Az ide költözésünk utáni első 1-2 évben jól észrevehetővé vált a kullancsok számának jelentős csökkenése is.
Hogyan valósul meg nálatok a biodiverzitás, a természet, az állatok összhangja? Mit tesztek mindezért?
Ügyelnünk kell arra is, hogy jószágaink igényeit és környezetünk adottságait összhangba tudjuk állítani, egyfajta szervezett biodiverzitást alakítsunk ki. Fás legelőnkre nem engedtük szabadon a kecskéinket, csak felügyelettel legeltetjük őket, hiszen a kecske - természetéből adódóan, mivel úgynevezett "felfelé legelő állat"- a fákat, a fák kérgeit, bokrokat részesítette volna előnyben a fűfélékkel szemben, így hamar tönkretették volna erdeinket. A teheneket ezzel szemben nyugodtan szabadon engedtük a fás legelőn, ők elsősorban fűfélékkel táplálkoznak, fáinkra, bokrainkra szinte ügyet sem vetnek. Trágyájuk pedig szolgálja a talaj és a mikroorganizmusainak életét. A megfelelő méretű legelő azonban itt is kulcsfontosságú, valamint nem engedjük a teheneket sem korlátlanul a legelőre, ügyelünk rá, hogy sem taposókár, sem túllegelés ne történjen.
Nagyobb eső vagy téli pihenő időszak után, ha a puha talajra engednénk a jószágot, patáikkal kiforgatnák a puha, felázott talajból a fűfélék gyökérzetét, így az nem tudna megfelelő gyorsasággal újra növekedni. Túl korán sem engedjük őket tél után a legelőkre, hisz ilyenkor még nem növekednek megfelelő ütemben a fűfélék sem.
Eleink ezért hajtották csak árpilis 24-e, Szent György nap után a jószágot a legelőkre. Kecskéinket azonban Tótokföldje területén, a túlszaporodott bodza- és más bokrok tömkelegén kezdtük legeltetni, mely végighúzódott a település egészén. Nyáron a vadszőlő indái behálózták a bokrok sűrűjét, csaknem áthatolhatatlan búvóhelyet biztosítva a szúnyogok hadának, melyben már a madarak is képtelenek voltak vadászni rájuk. Így a nyári délutánokon, estéken lehetetlenség volt kint tartózkodni, szúnyogok ezrei rajzottak elő a sűrűből. A kecskék legeltetése és a kaszálás azonban ezt a problémát is nagyban csökkentette.
Nem vagy vegetáriánus, de a jószág és a hús tisztelete nagyon fontos számodra, számotokra. Mit jelent ez?
A gazdaság egy élő rendszer, melyet a benne élők mindegyike működtet. Az ember éppúgy szolgálja ezt a rendszert, mint a benne élő állatok és növények. Mindenkinek megvan a feladata, hogy a rendszer működőképes legyen. Van, aki tejével, van, aki tojással, van, aki húsával, van, aki termésével, van, aki trágyájával, van, aki erejével és a sor még korántsem teljes. Egy gazdaság egy ökoszisztéma. Egyes állataink húsukkal táplálnak minket, ők így vesznek részt a rendszer működésében.
Fontos, hogy erről ne feledkezzünk meg, és alázattal tekintsünk erre a rendszerre és annak minden résztvevőjére. Ők az életüket adják, hogy tápláljanak minket, és mi a lehető legjobb körülményeket biztosítjuk számukra életükben.
A minap 4 kakasunk teljesítette be feladatát, és szolgálja majd testünk táplálását. Életükben nem tudnák a rendszert szolgálni, hisz ha hagynánk olyan sok kakast évekig, amennyi csak kikelt a tojásból tavaly, a tyúkjaink kárára válnának, ezáltal ők sem teljesíthetnék be feladatukat, nem tudnának tojást tojni, így rövidesen a baromfi állomány is megszűnne.
Ennek az egyensúlynak a megtartása létfontosságú. A kakasok húsa, mája, zsírja is mind-mind sugallja szabad életük minden percét. A stressz miatti húgysavszintjük nincs az egekben. Vegyszer- és tápmentes húsuk elsőosztályú táplálék számunkra is. Zsírjukat kisütöttem, ízes tepertő és aromás kakaszsír lett belőle, melyből az esti kenyérbe is dagasztottam. Májukból hagymával, fokhagymával és majorannával sült májkrémet készítettem, melyből a frissen sült még gőzölgő kenyérre kentem.
Az ízek kavalkádját nem lehet szavakba önteni. Az érzés, hogy sajátunkat fogyasztjuk, immár évek óta, hisz a boltokban lassan 10 éve nem veszek húst, az utóbbi néhány évben már zöldséget sem, leírhatatlan. Szabadság ez, és valódi gazdagság.
Belevágtatok a zöldségtermesztésbe is, hogy haladtok vele? Milyen újításokat vezettek be?
Komoly változást, hogy az idei évtől sokkal komolyabb hangsúlyt fektetünk a zöldségtermesztésre, fóliasátras termelésre. Az ökológiailag hosszútávon fenntartható termékelőállítási szemléletünkben nincs változás, továbbra is vegyszermentes gazdálkodást folytatunk, termékeink pedig, ha minden a tervek szerint alakul, az idei szezonban már elérhetőek lesznek a termelői piacokon és Nálunk is. Célunk ezzel, hogy vegyszermentes zöldségárut biztosítsunk elérhető áron.
Az idei évtől egy kisüzemfejlesztéses pályázat révén kertészetet építünk fel, két fóliasátrat felhúztunk, és azt tervezzük, hogy a piacon meg fogunk jelenni a vegyszermentes zöldségekkel, de itt helyben, nálunk is elérhetőek lesznek, ami nagyon fontos, hogy megfizethető árkategórián belül, az alapzöldségeken kívül padlizsánt, brokkolit, karfiolt nevelünk.
Gyógynövénykertet is létrehozunk manufaktúra jellegű feldolgozással, tinktúrákat állítunk majd elő, ebbe most jobban beleástuk magunkat, valamint palántákat is értékesítünk, már most előzetesen is nagyon nagy az érdeklődés irántuk.
A gyógynövénykertben gyógy-és fűszernövényeket fogunk szintén vegyszermentesen nevelni. Ehhez szorosan kapcsolódóan megnyitjuk „A Vajákos Gyógyfüvei” gyógynövényfeldolgozó kézműves műhelyünket is.
Egyéb, megvalósításra váró terveitek 2023-ra, 2024-re?
Jövőre vendégszállással szeretnénk kiegészíteni a portát – bárkinek szabadon kibérelhető lesz ez a ház mellettünk – falusi turizmus jelleggel – itt betekintést nyerhetnek a tanyai mindennapokba az emberek, megtanulhatnak kazlat rakni, kaszálni, gyógynövényt gyűjteni. Megvettük itt a mellettünk lévő régi iskolaépületet, amit templomnak is használtak hajdan, a szentmiséket is itt tartották a helybélieknek. Ez tájház is lenne egyben, régi, hagyományos bútorokkal berendezve, ugyanakkor az egykori tanterem közösségi teremként funkcionálna.
Ez lenne a „Kégli” vendégszálló és tájház, megnyitása jó eséllyel a jövő évre marad, miután felújítjuk a kis házat.
A fenti tervek megvalósulását követően tervezzük a farmunkat a nagyközönség számára is látogathatóvá tenni. Párokat, családokat, kisebb csoportokat, iskolás osztályokat fogadunk majd. Célul az ismeretterjesztést, a háztáji gazdaságok elterjedésének elősegítését, a természet, az állatvilág tiszteletének és szeretetének fontosságát, az állatok, a növények megismertetését, a vegyszermentes élelmiszerelőállítás aspektusainak megismertetését tűztük ki. Úgy véljük, a mai világban egyre fontosabbá, - ha nem elengedhetetlenné- vált ennek az életformának a minél szélesebb körben való megismertetése, főként a fiatal generáció körében.
Tervezzük, hogy az érdeklődők számára indítunk kemenceépítő, vályogépítészeti tanfolyamokat is.
Örömteli változás még, bár a mindennapjainkra nincs jelentől hatással, hogy az idei év kezdetétől házastársakként folytatjuk az életünket, és építjük tovább ÉletTerünket, a Zelentor NaturFarm-ot.
Címlapkép, fotók: Krémer Karina