A kutyák, bár szó szerint nem értik, amit mondunk nekik, kivéve néhány rövid utasítást, mint amilyen az "ül", "nem!", "jó kutya", "séta" és persze a nevüket. És bár a szavainkat nem tudják úgy értelmezni, ahogy kimondjuk őket, de ennél még sokkal többre képesek: megértik a gesztusainkat, az arckifejezésünket, sőt az érzéseinket is hiba nélkül leolvassák rólunk.
Tanulmányok kimutatták, hogy a kutyák valóban megtanulják megérteni a gesztusokat, és úgy fejlődtek, hogy képesek legyenek megérteni bizonyos arckifejezéseket és jeleket vagy jelzéseket, amelyeket mi, emberek bizonyos érzelmek vagy érzések kifejezésére használunk.
Tehát bár valójában nem tudunk beszélgetni a kutyánkkal, vagy nem tudjuk pontosan elmondani, mit érzünk, vagy mit szeretnénk, hogy tegyenek, megtaníthatjuk őket, hogy megértsék azokat a gesztusokat, amelyek ugyanazt az üzenetet közvetítik a metanyelv segítségével. Így pedig semmi akadálya annak, hogy nagyszerű, szeretetteljes kapcsolatot ápoljunk a kutyánkkal.
Egy érdekes kísérlet: a kutyák az emberi agyműködéshez hasonlóan dolgozzák fel az információt
Victoria Ratcliffe, aki a University of Sussex PhD-kandidátusa, a kutyákról írt tanulmányában azt állítja, hogy a kutyák egyszerre dolgozzák fel az emberi beszéd különböző összetevőit, valamint agyuk nagyon emberszerű abban a tekintetben, hogy a szavak információtartalmát és érzelmi töltetét miként választják külön. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kutyák értik azt, amit mondunk nekik, de az a folyamat, ahogyan feldolgozzák a hallott beszédet, roppantul hasonlít az emberi agy működésére.
A kísérlet során a kutyák két oldalukon elhelyezett hangszóróból hallottak szövegeket, amelyek vagy parancsszavak voltak (amelyekre tudtak reagálni), vagy számukra teljesen ismeretlen szavak. A szövegeket ráadásul manipulálták: vagy eltúlozták bennük az érzelmi töltetet, vagy teljesen megfosztották ettől a szavakat.
A kutatók arra figyeltek fel, hogy amikor a kutyák parancsszót hallanak, a jobb oldalra elhelyezett hangszóró felé fordítják fejüket. Ez Ratcliffe szerint azt jelenti, hogy agyuk bal féltekéje jobban dolgozza fel a hallott szöveget: ez a mi esetünkben az az agyfélteke, amely a hangokat és a szavak szintaxisát, vagyis jelentését dekódolja. Amikor viszont a szavak érzelmi töltete volt eltúlozva, akkor a kutyák balra fordították fejüket, ami arra utal, hogy a jobb agyfélteke volt a domináns: ez az emberek esetében a beszéd érzelmi minőségéért és az intonációért felelős.
Ratcliffe azt állítja, ha tudjuk, hogy kutyáink hogyan dolgozzák fel, amit mondunk nekik, az hosszú távon sokat segíthet a kommunikációs folyamatokban. Ez persze nem új és meglepő felfedzés a gondos kutyatulajdonosok számára, akik bár talán csak megérzésből és tapasztalat útján, de tudták már mindezt. A kutatók válasza erre: a kísérlet csak egy újabb lépés abba az irányba, hogy rájöjjünk: házi kedvenceink sokkal jobban ránk vannak hangolódva, mint azt gondoltuk volna.
Milyen jelek utalnak arra, hogy a kutyád megérti a gesztusaidat?
Mivel a kutyák olyan régóta vannak az emberek körül, így nem csoda, hogy megtanulták, mit jelentenek bizonyos gesztusok és arckifejezések. Nem tudnak szavakkal kommunikálni velünk, mivel nem értik, amit mondunk, és hasonló hangképzésre, beszédre sem képesek, épp ezért meg kellett tanulniuk az emberi arckifejezésekből, a hanghordozásból és a testbeszédből értelmezni az emberi érzéseket, ezáltal pedig az üzenetet, amit közvetítenénk feléjük.
Attól függően, hogy milyen gesztust teszünk, a kutya másképp fog reagálni. Például, ha dühösen gesztikulálunk, netán felemeljük a hangunkat vagy más módon idegesnek tűnünk, a kutya reakciója tükrözni fogja ezt, kerüli velünk a szemkontaktust, nyüszít, nyöszörög, sír vagy elbújik.
Azok a kutyák, amelyek megértik gazdájuk szomorú gesztusait, empatikusan fognak viselkedni. Néha ez lehet az ölelés felajánlása, máskor pedig a sírás veled együtt. Függetlenül attól, hogy hogyan reagál a szomorú gesztusokra, az a tény, hogy egyáltalán reagál, azt bizonyítja, hogy megérti őket.
Míg ellenkező esetben, ha boldog vagy, akkor valószínűsíthetően neki is jó kedve lesz. De a még személetesebb példa érdekében érdemes külön választani a negatív érzéseken belül is a dühöt és a szomorúságot, ugyanis lévén más érzések, máshogy is reagálnak rá a négylábú barátok.
Ha dühös vagy, a kutya inkább elzárkózik, míg ha szomorú vagy, és bánatodban netán sírsz, odamegy hozzád megvigasztalni. Ezek a reakciók pedig mind bizonyítékok arra, hogy képesek pontosan értelmezni az emberi érzéseket.
Ha a gesztusaid boldogságot vagy izgatottságot sugároznak, a kutya azt is megérzi. Ilyenkor akár fel-le ugrálhatnak, ők is izgatottak lesznek, csaholnak vagy valamilyen más módon fejezik ki az örömüket.
A kutyák is észreveszik, ha valamit figyelünk, valamire mutogatunk, vagy elfordítjuk a fejünket, netán hirtelen elfordulunk, és ilyenkor ők is odanéznek, elfordulnak, de minden esetben éberen figyelik, amit teszünk, és megpróbálják az okát is kideríteni. Azok a kutyák, amelyek megértik az ilyen típusú gesztusokat, éberen fognak viselkedni, valószínűleg előrefelé tartva a fülüket, hogy jobban hallják vagy megértsék, amit nézünk.
A tudomány a gesztusok és a kutyák viselkedése mögött
Számos tanulmány kimutatta, hogy a kutyák valójában olyan intellektuális képességekkel rendelkeznek, mint a kétéves kor körüli kisgyerekek. Hasonlóképpen értik meg az emberi gesztusokat is, mint egy tipegő.
Egyértelmű, hogy egy kisgyermek helyesen értelmezi az édesanyja gesztusait. Ezzel hasonlóképpen vannak a kutyusok is, akik kölyökkoruk óta értik a vizuális kommunikációt. Így érdemes már az egészen kicsi kölyökkutyákat is arra tanítani, hogy a testbeszédet kössék össze konkrét parancsokkal, így sokkal hatékonyabb lesz a kettőtök közötti kommunikáció.
Egy hasonló tanulmány kimutatta, hogy a kutyák képesek voltak „az emberi vizuális jeleket is megérteni, beleértve a fej elfordítását és a tekintetet”. Az egyetlen dolog, amit a kutyák nem értek el a vizsgálat során, az volt, amikor "a kísérletező mutatóujja más irányba mutatott, mint a kiálló kar". Tehát bár kutyáink nem mondhatják el nekünk, hogy értik a gesztusaink jelentését, az a tény, hogy megfelelően reagálnak rájuk, azt jelenti, hogy legalább megértik, sőt néha segíteni is próbálnak!
Így tanítsuk még hatékonyabban a gesztusok megértésére
Bár kutyáink eleve sok gesztusunkat megértik, határozottan tehetünk azért, hogy még jobban megértsék őket, ezáltal pedig még jobb legyen közözttünk a kommunikáció. Ennek a legegyszerűbb módja, hogy amikor megtanítod a kutyád bizonyos parancsokra, akkor a szavak mellé kézmozdulatokat társítasz. Például, amikor az ül parancsot kimondod a kutyádnak, felemeled hozzá a mutatóujjad. Vagy amikor a fekszik parancsot tanítod, lefelé fordítod a tenyered. Ezeket a kutyák összekapcsolják a hangsúllyal és a rövid szóval, és később is gond nélkül megértik bármilyen helyzetben. Sőt, egy idő után elég a gesztust alkalmazni, tökéletesn olvasni fogják.
Ezt érdemes már a kutya kölyökkorától kezdve gyakorolni, így mire felnő, már könnyedén fogja tudni értelmezni és követni a parancsokat. Ennek köszönhetően pedig meg fogja tanulni még pontosabban olvasni a testbeszéded jelzéseit.
Arra ugyanakor törekedjünk, hogy ne adjunk nekik ellentmondásos jeleket, Például ne mutogassunk ellentétes irányba, mikor amerre nézünk, mert ezek a kevert gesztusok összezavarják őket.
Jobban hasonlítanak ránk, mint gondolnánk
Hab a tortán, hogy ahogy mi, emberek, úgy a kutyák is sokféle érzelmet meg tudnak élni. Képesek például boldogságot, elégedettséget, izgatottságot, szorongást érezni, sőt, olykor ellentmondásos érzelmekre is képesek: élveznek egy helyzetet, miközben szoronganak miatta.
Agyuk és idegrendszerük anatómiája és idegkémiai felépítése nagyon hasonló, mint a miénk
- mondta el az outsideonline.com-nak Vanessa Spano New York-i állatorvos. Négylábú társaink ráadásul szó szerint a testükön viselik az érzelmeiket, így rengeteg jelzést leolvashat róluk a szakavatott szem arról, hogy mit is éreznek éppen. Csakhogy egy friss kutatás szerint a legtöbben nem állunk e téren túl jól.
Így érthetjük meg jobban a kutyák testbeszédét
A szakemberek szerint az egyik első dolog, amit érdemes megtanulni, hogy a kutya egész testét nézzük, ha értelmezni akarjuk, mit "mondana" nekünk, ne csak azt, hogyan áll a füle vagy a farka. Így tisztább képet kaphatunk a valós érzéseiről. Ha a kutya füle hátrahajtva a fejéhez simul, a farkát pedig lazán és magasan csóválja, az az öröm vagy a boldogság jele. De ha a fülét hátrahúzza, a farok mélyen a lábak közé lóg és gyorsan csóvál, akkor az eb ideges, szorong.
A boldog kutyák lazák és nyugodtak. Testtartásuk relaxált, izmaik lazák, a szájuk gyakran nyitva van, nyelvüket kiöltik. A fültartás fajtánként változhat, de általában igaz, hogy a nyugodt kutya füle nem mutat sem éberen előre, sem hátrafelé, inkább semleges helyzetben van. A farokcsóválással pedig legyünk óvatosak. A farkat lazán, lendületes ívekben kell lengetnie, és nem szabad nagyon magasan vagy mélyen tartania, olyankor nem jelez bajt vagy agressziót.
Ha a kutya stresszel, a teste megmerevedik, és az orrától a farkáig egyenes vonalban áll. Ilyenkor elfordulhat attól, ami idegesíti, vagy épp ellenkezőleg: ráfókuszálhat és bámulhatja, ugathatja. A farka felemelkedhet, és a hátán a szőr felállhat. A mélyen csóváló vagy behúzott farok szintén félelemre utal.
Címlapkép: Getty Images