Egy ép ember képtelen megérteni, mit érezhet egy születésétől fogva sérült vagy később azzá lett társa. A különbség ma is szakadékként van jelen a társadalomban, így egy kívülálló nem tudja, miként viszonyuljon hozzájuk, míg az érintettek sokszor elzárkóznak a világ elől. Így tett az orosházi Kelemen Györgyné Edit is. Edit közgazdasági szakközépiskolában végzett, megtalálta élete párját, viszont az életét nagyban megnehezítette a cukorbetegség. Végzettsége szerint csak addig dolgozhatott, amíg a diabétesz meg nem támadta a szervezetét, és hiába a majdnem tucatnyi műtét, egyik szeme világát teljesen elvesztette, a másikkal pedig, ahogy ő fogalmaz, már csak „leselkedik”. A történtek után leszázalékolták, ezzel együtt pedig a nem várt veszteség hatására teljesen begubózott.
Úgy éreztem magamat, hogy nem érek annyit, mint a többi ember azáltal, hogy én nem jól látok
– magyarázta Kelemen Györgyné Edit.
A Vakok és Gyengénlátók Békés Megyei Egyesületének orosházi csoportvezetője, Sipos Erika éppen a fehér bot napján említette neki, látogasson el a helyi közösségbe, ami segíthet feldolgozni a történteket, ahová bár Edit kissé félénken ment el, de az ott szerzett élmények új irányt adtak az életének.
Olyan barátságosan fogadtak, mintha már nem először mentem volna oda. Figyeltem, ahogy beszélnek a többiek, látásról nem igazán esett szó, beszéltek sütésről, főzésről, hétköznapi dolgokról. Akkor fogtam föl, hogy vannak nálam sokkal betegebb emberek, mégis fölt tudták dolgozni a történteket. Ezzel együtt lehet élni, ezt el lehet fogadni. Úgy éreztem, ha nekik sikerült, akkor nekem is fog
– számolt be Edit a felismerés pillanatairól.
A befogadó, szerető közösség segített újra visszatalálni önmagához, ezt a hatalmas szeretet pedig szerette volna meghálálni valamivel, ekkor döntött úgy, hogy tollat ragad. Edit számára nem volt ismeretlen terep az írás, bár mint mondta, a helyesírása iskolás korában csapnivaló volt, de már akkor nagyon jól fogalmazott, csak később a két gyermeke és a háztartás állandó vezetése mellett nem sok szabad perce maradt írni.
Az egyesület karácsonyi műsora előtt soha nem szerepelt nagyközönség előtt, de a társainak köszönetképp írt és általa előadott műve akkora sikert aratott, hogy újabb és újabb történeteket kerültek ki a keze alól, amiket újra és újra előadott. Kezdetben Edit még terápiaként írt ki magából mindent, de sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy azon sorstársain tudjon segíteni, akik még nem dolgozták fel veszteségeiket, mert, mint mondta, sok visszajelzést kap tőlük, hogy műveiből erőt tudnak meríteni.
Edit hangsúlyozta, hogy az olvasói visszajelzések mellett nagyon hálás férjének, aki az élet minden területén támogatja, az írásban első számú kritikusa, és akivel tavaly ünnepelték 30. házassági évfordulójukat. Nagy vágya, hogy egyszer történetei nyomtatásban is megjelenhessenek, de amíg ez az álom várat magára, művei az Országos Széchényi Könyvtár által működtetett Magyar Elektronikus Könyvtár weboldalán olvashatóak neves magyar és külföldi kanonizált szerzők munkái mellett.
Két eddig online olvasható mesekönyvére, a Kicsiny tollam meséire 2018 októbere óta több mint 17 ezren, a szintén tavaly decemberben közzétett Mesevilágra pedig közel 12 ezren voltak kíváncsiak, de készülőben a harmadik novelláskötete, amiben a gyerekeknek szánt tanulságos mesék helyett a felnőtt közönséget célozza meg. Vakon gépelni Samu Ágnesnek, a Kreatív Formák Alapítvány rehabilitációs tanácsadójának köszönhetően tanult meg, aki fokozatosan vezeti be az informatika rejtelmeibe.
Kettejüket nemcsak a látássérültek sorsközössége köti össze, mindketten publikálnak az online elérhető Megszólalok internetes portálra. A magazin tulajdonosa és egyben szerkesztője, Nagy Vendel személyes érintettségéből fakadóan egy missziójának tekinti, hogy támogassa vak és gyengénlátó társait az alkotói munkájukban, amelyért 2017-ben elnyerte a Nyiba Költők Imái Díjat, 2018-ban az Arany Bot különdíját, illetve 2019-ben a Jó Ember Díjra is felterjesztették.
Nagy Vendel már egészen fiatalkorától kezdve foglalkozik írással, napilapokban, országos újságokban, antológiákban jelentek meg művei egészen addig, amíg cukorbetegségének következtében teljesen elvesztette a látását. „Közel tíz éve, hogy megvakultam, a korábbi lehetőségek pedig szinte teljesen megszűntek, eltávolodtak az emberek, elfordult tőlem a nagy értelemben vett családom is, de a közvetlen környezetem, feleségem, lányaim és unokáim maximálisan mellettem állnak” – emlékezett vissza a Megszólalok Magazin alapítója.
Az online újságot 2011-ben alapította, és bár kezdetben még csak saját műveit osztotta meg a közönséggel, egyre több megkeresést kapott sorstársaitól, akik szintén szerették volna, ha saját verseiket, novelláikat viszontláthatják az oldalon, így a kezdeti tíz-húsz fős olvasóközönség százas, majd ezres méreteket öltött. Nagy Vendel a HelloVidéknek elárulta, az általa szerkesztett magazint olvassák a Kanadában és Új-Zélandon élő magyarok, de más helyi közösségeknek köszönhetően szerepelt már egy kínai és egy ausztráliai rádióműsorban is, így missziójának híre bejárta már mondhatni az egész világot.
A kezdetben még csak alkalmanként megjelenő magazin most már havi rendszerességgel örvendezteti meg válogatott művekkel az olvasóit, megalakulása óta pedig már 150 szerzőnek segített, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjanak a művei, mindezt pedig teljesen ingyen.
Az volt a célom, hogy eljusson azokhoz az emberekhez, akik egyébként nem jutnának irodalomhoz vagy nem tudnak otthonról kimozdulni, esetleg már a fiókjuk tele van az írásukkal, de még soha nem jelentették meg őket
– mondta el a HelloVidéknek Nagy Vendel.
Közel negyvenéves tapasztalattal a háta mögött lektorálja a fiatal pályakezdők munkáit, segít a helyesírásban, stilisztikában, emellett viszont saját írói karrierjéről sem mondott le. Elmondta, manapság nagyon nehéz bekerülni a kortárs magyar irodalom neves szerzői közé, ráadásul a könyvkiadás jelentős költségekkel is jár, ezért nagyon örül, hogy rátalált MEK nyújtotta lehetőségre, amivel művei, most már 18 kötete e-könyv formájában bárki számára elérhetőek.
Az Országos Széchényi Könyvtár értő kezei közt közel húsz éve működő Magyar Elektronikus Könyvtár fő célja kezdetben az volt, hogy digitális formában tegye elérhetővé a magyar nyelvű és magyar vonatkozású könyvszerű műveket, szolgáltatásuk azonban idővel lehetővé tette, hogy olyan munkák is helyet kapjanak az oldalon, amik nyomtatásban nem jelentek meg. A program rendkívül népszerű, a szépirodalomtól kezdve a szakirodalmon át a verseskötetekig és a mesekönyvekig számos művet küldenek be, de az OSZK e-könyvtári szolgáltatások osztályának vezetője, Moldován István hangsúlyozta, hogy a MEK egy általános gyűjtőkörű „közkönyvtár”, és nem tévesztendő össze egy kiadóval, lévén bevétel sem származik az oldalon közzétett írások után.
Tartalmi szűrést nem tudunk és nem is akarunk vállalni, ezért sokszor megkaptuk a vádat, hogy gyenge irodalmi alkotások vagy áltudományos művek érkeznek a gyűjteménybe. Viszont mi azt gondoltuk, hogy egy könyvtárban, pláne egy nemzeti könyvtári gyűjteményben ezeknek is helye van
- mondta a HelloVidéknek Moldován István.
A MEK nem szelektál ideológiai és világnézeti szempontok, illetve művészi vagy tudományos színvonal alapján, és ahogy a honlapon közzétették: „A könyvekben kifejtett nézetek a szerzőik/szerkesztőik véleményét tükrözik, a bennük levő tények helyességéért ők a felelősek, megírásuk módja és színvonala az ő gondolkodásmódjukat jellemzi - megítélésüket pedig az olvasókra bízzuk.”
A Magyar Elektronikus Könyvtár napi közel 40 ezres látogatottsága és az elérhető könyvek sokszínűsége feltételezi a változatos olvasóközönséget, így az ott elérhető könyvek nemcsak azokhoz juthatnak el, akik egy távoli országban élnek, hanem a kiadók figyelmét is felkelthetik az ott publikáló, feltörekvő, bimbózó tehetségek. Habár az internet rengetegében ma már mindenki lehet szerző, megoszthatja másokkal gondolatait, ezért nehéz kitűnni a sok közül, nem törvényszerű, hogy ezek a művek az asztalfiók mélyén merülnek végleg a feledés homályába. Nem kell a régmúlt nagyjaihoz hasonlóan kiadótól kiadóig menni ahhoz, hogy valahol felfedezzék a tehetséget, csak bátornak kell lenni, hogy az ember kilépjen az online tér nyújtotta rivaldafénybe, ahol sosem tudhatja, hogy az egyéni sikerek mellett ki meríthet erőt egy-egy alkotásából.