Gombaként szaporodnak hazánkban a szelektív hulladékgyűjtő konténerek, valamint a hulladékszállító cégek is egyre több helyen viszik el a háztól a gondosan szelektált műanyagot, fémet, papírt, vagy éppen üveget. Mindezek ellenére számos tévhit terjed a köztudatban a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban. Ahhoz, hogy sikeres legyen az újrahasznosítás és legyen értelme ennek a környezetkímélő tevékenységnek, nem árt tisztában lenni a szelektív hulladékgyűjtés legalapvetőbb szabályaival.
A szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban egyik legnagyobb tévhit az, hogy le kell venni a műanyag palackról a kupakot. Ez azonban egyáltalán nem szükséges, sőt, jobban tesszük, hogyha rajta hagyjuk a palackon.
Sokan úgy vélik, hogy a műanyag palackok kupakjainak levételével könnyebbé teszik az újrahasznosító létesítményekben dolgozó emberek életét. Ez azonban nem így van. A The Family Handyman cikke szerint miután a műanyag palackok (kupakkal) bekerültek az újrahasznosító üzembe, egy vízfürdőn mennek keresztül. Mivel a kupakok általában nagy sűrűségű polietilénből (HDPE) és polipropilénből (PP) készülnek, lebegnek, ezzel ellen tétben a műanyag palackok elsüllyednek. Ez megkönnyíti a létesítmény számára a különböző típusú anyagok rendezését és új termékekbe történő újrahasznosítását.
Ha a kupakot leválasztod és a szelektív hulladékgyűjtő helyett a kommunális hulladék közé dobod, akkor nagy valószínűséggel a környezetet fogja szennyezni és az óceánba fog kerülni. A műanyag kupak az egyik leggyakoribb szemét, ami fellelhető a vizekben, emellett hatalmas károkat okoz az állatvilágnak is. Egyre több az olyan vízi emlős, hal és madár, amely élelmiszernek nézi ezeket a kupakokat, ezzel pedig idő előtt elpusztulnak.
A kupakokat azért is érdemes újrahasznosítani, mert olyan értékes műanyagból készülnek, amelyek iránt nagy a kereslet. Újrahasznosítás után keverőedények, spatulák, öntözőkannák, lapátok, szállító konténerek, valamint tárolóedények lesznek belőle, de a felhasználási lehetőségei egyre bővülnek.