Az alaphelyzet - tudjuk jól - eleve egyenlőtlen volt. A foglalkoztatás tényétől függetlenül a nők több időt fordítottak a házimunkára, illetve az otthoni tevékenységeknek nagyobb hányadát látták el, mint a férfiak. A nők és a férfiak által végzett háztartási feladatok összetétele is eltérő. A háztartási munkára továbbra is jellemző a nemi szegregáció, a nők elsősorban azokat a feladatokat látják el, amelyek tradicionálisan „női” munkaként élnek a köztudatban (főzés, mosás, takarítás), míg tipikusan „férfi” feladatnak a ház körüli és a kerti munkák (fűnyírás, sövényvágás), illetve a javítás és a karbantartás számít.
A nemi egyenjogúságot, a terhek igazságos elosztását hangsúlyosabban képviselő államokban általában arányosabban, míg a hagyományosabb nemi szerepekhez jobban ragaszkodó országokban aránytalanabbul oszlanak meg az otthoni feladatok. A járvány azonban sok máshoz hasonlóan ezt a területet is rendesen felkavarta - írja a a Telex.
Az ENSZ tavalyi globális, összesen 38 ország adatain alapuló kutásából az derül ki, hogy a járvány következtében kialakult új helyzet nemhogy egyenlőbbé tette volna a reproduktív munkák eloszlását a családban a nemek között, hanem inkább tovább rontott rajta. Ez igaz egyrészt a klasszikus házimunkákra, másrészt a családtagokkal kapcsolatos feladatokra is
Bár a vizsgált országokban mind a két nemből nagy arányban mondták azt a válaszadók, hogy nőtt az idő, amit az adott munkatípussal eltöltenek, a nőknél láthatóan többeket érint ez a változás. Miközben a férfiaknál minden egyes munka esetében magasabb arányban vannak azok, akik úgy nyilatkoznak, egyáltalán nem végzik ezeket.
A felmérés szerint egyébként a gyerekek szintjére is leszivárog ugyanez a minta, a lányok többet segítenek otthon a szülőknek, mint a fiúk.
Címlapkép: Getty Images