Pénzcentrum: Pár hetes hír, hogy rekordösszegért, 18,6 millió fontért, azaz mintegy 8 milliárd forintért kel el az a Banksy alkotás, amit félig ledaráltak. Művészként hogyan értékeled ezt?
Ezer Ákos: Művészként erre mindig ambivalensen tekintek. Mindig mérvadó számomra, hogy a piac hogyan viszonyul egy műalkotáshoz, illetve egy művész áraihoz. Én is nyilván ezeknek a híreknek a hatása alatt vagyok, illetve engem is tudnak motiválni, hogy valaki ekkora anyagi figyelmet kap a piacon. Furcsán hangzana, ha azt mondanám, hogy mögé látok a mechanizmusnak, mert nem, de azt is tudom, hogy ezt nem feltétlenül annak a munkának a minősége határozza meg ami épp kalapács alá kerül, vagy annak a művésznek az aktuális kiállítása, vagy hogy hova pozicionálták a piacon, hanem ez mindig egy gazdasági, illetve spekulációs hatás is.
Te amúgy kedveled a képeit?
A képeit nem igazán, inkább magát a jelenséget. Nem a képei nyűgöznek le, hanem az, hogy hogyan képes valaki így, inkognitóban ilyen nagy hatással lenni a világra. Nekem ez tetszik, ezzel a misztikus jelenségével pedig be tudta venni a művészeti színteret.
Ganxsta Zolee-nak volt egy olyasmi mondása, hogy jó dolog rocksztárnak lenni, de Magyarország pici ország, itt csak pici rockszátrnak lehet lenni, a világhír úgymond elérhetetlen. Ez a festészetre is igaz?
Nem volt még rá példa, hogy valaki olyan magaslatokba jusson Magyarországról, ami a nemzetközi színtérről is kimagasló. Néhány magyar művésznek vannak nemzetközi sikerei, eljutottak oda, hogy jelentős múzeumokban és kiállításokon szerepelnek a műveik, viszont egyiket sem tartják számon úgy a top 100-ban, ahogy ezt elvárnák maguktól. De nem hiszem, hogy ez ne történne meg egyszer. Pontosan azért, mert ennek nincsenek nyelvi korlátjai, illetve a festészet nyelve univerzális, ez bármikor megtörténhet. Ez olyan, mint a lottósorsolás.
A cikk folytatása a Pénzcentrumon olvasható.
(Címlapkép: Pénzcentrum/Mohai Balázs)
Címlapkép: Getty Images