Hajlamosak vagyunk a fogyatékosságot hátrányként, hiányként értelmezni, miközben nem veszünk tudomást a másságban rejlő lehetőségekről. Mert ugyan lehet, hogy a többségi társadalom homogenizáló masszájából valami miatt kilógnak, azonban éppen ez a kívülállóság ad számukra egy pluszt ¬ akár egy más nézőpontot, akár egy sokszorosára fejlesztett, méltatlanul alulértékelt képességet ¬, ami sokunk fölé emeli őket. Így pedig már az sem meglepő, hogy amin egy csoportnyi ép gyerek órákon át dolgozik, azt egy fejlődési rendellenességgel született fiatal pár perc alatt megcsinálja.
A szoftverfejlesztő, programozó Gajdács Krisztián, valamint pedagógus, andragógus végzettségű felesége, Gajdács-Leszkó Georgina 6 évvel ezelőtt gondolt egy nagyot, és a sokéves kütyügyűjtögetés eredményeként 2019-ben 100% önerőből megalapították saját vállalkozásukat, melynek keretében célzottan az általános és középiskolai korosztály számára szerveznek ökotudatos szemléletű robotika táborokat és szakköröket. Ezzel mintegy reagálnak a világszintű hulladékkezelési problémára, mellette pedig a zsigeri féltés helyett próbálják kiaknázni a gyerekek technológiák iránti nyitottságát és lelkesedését. Hiszen a fiatalok előbb-utóbb úgyis okostelefont és egyéb kütyüket „követelnek” majd, viszont ha már idejekorán megismerik ezeket az eszközöket és azok technológiáját, sokkal többek lehetnek puszta kütyühasználóknál. Ez pedig igaz az ép gyerekek mellett azokra a fiatalokra is, akik valamilyen fokú hendikeppel indulnak neki a nagybetűs életnek.
Kiemelt fontosságúnak tartjuk a hátrányos helyzetű, valamint az értelmi fogyatékkal élők felkarolását és programokba való bevonását. Be kell valljuk őszintén, az elején még nem készültünk tudatosan erre, viszont már a legelső táborunkba jelentkeztek olyan gyermekek, akik sajátos nevelésű igényűek. Azt vettük észre, hogy nálunk minden gyermek egyaránt kibontakozhatott, a való életben „hátránynak” nevezett tanulási, beilleszkedési zavar nem jelentett problémát, sőt náluk tapasztaltuk a legnagyobb csodákat a foglalkozások alatt
- számoltak be a „sérült” gyerekekkel kapcsolatos pozitív tapasztalataikról a RoboKaland tulajdonosai.
A foglalkozások módszertana ezért a gyerekek igényeihez mérten változik; vannak, akik kiscsoportban is jól fejlődnek, és akadnak olyanok, akikkel szociális kapcsolatteremtési nehézségeik miatt egyéni mentorálásban dolgoznak. A munkamenet azonban javarészt ugyanaz: a fiatalok első körben megismerkednek az egyes berendezésekkel és azok alkatrészeivel, amiknek szétszerelése és funkcionális szétválogatása során kialakul bennük egyfajta műszaki kompetencia és technológiai rálátás, nem mellesleg pedig játékos formában ismerkednek meg 10-12 különböző szakmával. Ezek és az éves szintű, vállalatoknál, gyáraknál és kertészeteknél tett látogatások mélyebb betekintést engednek a fiataloknak olyan modern technológiát alkalmazó munkahelyek működésébe, ahol később megfelelő szakképesítés birtokában akár ők is elhelyezkedhetnek.
Mindez pedig nemcsak az ép gyerekek kiváltsága. A RoboKaland programjain eddig összesen 500 fiatal vett részt, akik közül 50 fő igazoltan valamilyen tanulási zavarral küzdött. Mindezek ellenére teljesítményük sokszor rácáfolt a rájuk égetett hátrányos jelzőre.
Sokszor rácsodálkoztunk, hogy egy-egy projekt csapatban több időt vett igénybe, míg egy autizmus spektrumzavarral küzdő fiatalember 4 perc alatt építette meg ugyanazt. Amikor azt mondjuk, hogy csodákat élünk meg velük, akkor nem túlzunk, hatalmas tehetséggel képesek megvalósítani egy-egy elképzelést. Számukra a sokszor bonyolult, másnak „kínainak hangzó” technológiákat gyorsan megtanulják és használják is. Van olyan 10 éves gyermekünk, aki fejben több ezer programkódot képes felsorolni és úgy programozni. Aki nem kommunikál, vele is megtaláljuk a közös hangot. A korábban említett fiatalember kommunikációja is igen-nemre korlátozódott, ugyanakkor a projektekben való részvétele igen aktív volt
- oszlatták el a hátrányos helyzetűekkel kapcsolatos tévképzeteket a RoboKaland megálmodói.
Az elsődleges célcsoporttól, a gyerekektől érkező pozitív visszajelzések mellé ráadásul már megérkezett az oktatási intézmények támogatása is. Noha a koronavírus miatt sok, az iskolákba szervezett tábor és robotikabemutató meghiúsult, a Kodolányi János Egyetem támogatásával sikerült 2 hetet eltölteniük a békéscsabai Esély Pedagógiai Központ Speciális Szakiskolájában, ahol 24 fővel ismertethették meg módszertanukat. Krisztián és Georgina nem titkolt célja, hogy ezt az egyelőre egy megyére koncentrálódó programot idővel országos hálózattá bővítsék, hogy minél több ép és hátrányos helyzetű fiatal számára legyen elérhető az ökotudatosságra nevelő digitális alkotóműhely, ahol többek között robotokat, okoskertet, mikroprocesszoros eszközöket, víztisztítót és ion hajtóművet is építhetnek.
Nyomon követjük minden résztvevőnk sikereit. Az egyik ilyen például ,hogy egy kisfiú a szakkörünkön megtanult ismereteket hasznosítva általános iskolai társainak tartott előadást, míg egy másik fiatal az osztálytársainak épít számítógépeket. Hatalmas siker számunkra, hogy vannak olyan gyermekek és fiatalok, akik már az első, 2019-ben megtartott nyílt nap óta járnak hozzánk, és már most tudják, hogy mit szeretnek csinálni és milyen pályát szeretnének választani
- összegezte Gajdács Krisztián és Gajdács-Leszkó Georgina a RoboKaland eddigi legnagyobb eredményeit.
A fogyatékkal élők XXI. századi kilátásai
Minden ilyen és ehhez hasonló kezdeményezés egy-egy reménysugár, hogy a sokszor túlzóan a Föld megmentőjeként aposztrofált jövő generációjába az életet hátránnyal indító társainkat is beleértik. Hiszen a technológia fejlődése a fogyatékkal élők mindennapjainak könnyebbé tétele mellett társadalmi és gazdasági integrációjukat is elő kellene, hogy segítse. Ezt erősítette meg Schriffertné Lócskai Henriett, az ÉFOÉSZ Békés Megyei Egyesületének elnöke is, aki szerint az utóbbi 10 évben sokat javult a fogyatékossággal élők helyzete, mely köszönhető egyrészt az új információkra kaput nyitó digitális eszközöknek, másrészt pedig azon munkahelyeknek, ahol speciális igényekre szabottan kínálják a változatos munkalehetőségeket. Mindemellett utóbbi kapcsán elengedhetetlen „feltétel” a vezetőség és az ép munkatársak fejlett szociális érzékenysége, valamint az is, hogy az adott munkakör illeszkedjen a fogyatékos személy tudásához és érdeklődési köréhez.
Ha fogyatékosságról beszélünk, különbséget kell tenni a különböző sérülések típusa és mértéke szerint, amiről a KSH pontos kimutatást vezet. Amennyiben régi adatokkal próbáljuk meg összevetni a mai, illetve a modern kori fogyatékosságokat, biztos, hogy azt állapítjuk meg, hogy manapság sokkal többen élnek ilyen betegségekkel. Ennek elsődleges oka, hogy az orvostudomány rohamosan fejlődött a XX-XXI. században, amihez hozzájárul az életkor, az életmód, a környezeti változások, komplexen a környezetünk, a genetikánk, valamint a fogyatékosság fogalma is. Míg régebben egy beszédhibát, olvasási nehézséget nem tekintettek fogyatékosságnak, addig manapság már igen. Ez azzal is jár, hogy speciális fejlesztésekben vehet részt az illető, ami egy nagyobb szintű korrekciót eredményez. Ez pedig ahhoz vezet, hogy több esélye van az önálló életvitelre, a továbbtanulásra, majd a munkaerőpiaci elhelyezkedésre
- magyarázta az ÉFOÉSZ Békés Megyei Egyesületének elnöke a statisztikákban rejlő jelentős számbeli különbségeket.
A legújabb népszámlálás előtt állva csak a 2016-os adatokra lehet hivatkozni, mely szerint a magyar lakosság 4,3%-a (408 ezer fő) vallotta magát fogyatékosnak, mely vonatkozhat mozgásszervi rendellenességre, gyengénlátásra, értelmi fogyatékosságra, nagyothallásra, súlyos belszervi fogyatékosságra, mentális sérülésre, de ide értendő többek között a beszédhiba, autizmus, siketség, vakság és egyéb érintettségek is. Mindemellett azt is meg kell említeni, hogy ez a szám csak azokat a társainkat takarja, akik fogyatékosnak vallják magukat, így minden azt tagadó, valamint még diagnosztizálatlan személy ezen felül számolandó. Jó hír azonban, hogy az egyesület elnöke szerint a mai társadalom egyre inkább elfogadó a fogyatékossággal élőkkel szemben, így, figyelembe véve a számukra nyitott pozíciókat is, talán ez a pozitív változás az elmúlt 4-5 év statisztikai adataiban is tetten érhető lesz.
Az ÉFOÉSZ Békés Megyei Egyesülete kifejezetten értelmileg sérültekkel foglalkozik, de nagyon sok olyan komoly szakmai munkát végző megyei civil szervezettel állunk kapcsolatban, akik más fogyatékossággal élő emberek számára szerveznek programokat, vagy érdekvédelmi tevékenységet végeznek. Az érdeklődés a szervezett programok iránt mindegyik szervezetnél jelentős. Az elmúlt két év a Covid-19 miatt kissé felülírta ezek szervezhetőségét, de amikor lehetett, minden elmaradt találkozót bepótoltunk. Egyesületünk erre külön figyelmet fordít, hiszen a mentális egészséget fontos alapnak tartjuk ahhoz, hogy a fizikális képességei se romoljanak senkinek
- zárta gondolatait Schriffertné Lócskai Henriett, az egyesület elnöke.
Címlapkép: Getty Images