Egy kis magyar családi cég szülőket kérdezett meg erről a közösségi médiában. Volt, aki versenyezteti a gyermekét, míg más szerepjátékot talál ki. Rengetegen támogatják a kisebbeket az “utánzós időszakukban”, amikor még lelkesen ragadnak seprűt, ha anya is azt teszi, vagy segítenek apának a teregetésben - ezért játékseprűvel, felmosóval, fűnyíróval lepik meg őket. A motiváció sokféle formát ölthet: a leggyakoribb a jutalmazás, de érkezett kreatív ötlet az edukációs módszerre, sőt, a pszichológus arra is talált választ, mi van akkor, ha reménytelennek tűnik a helyzet.
Jutalmazz, de szimbolikusan
Nálunk a képernyőidő nyerése vált be - minden házimunkához tartozik adott perc képernyőidő. Minél bonyolultabb a feladat, annál több percet tölthetnek a képernyő előtt.
- mondta el az egyik, a felmérésben részt vevő szülő.
A következetes jutalmazással, gyorsan érhetjük el a pozitív változást, de azért Deliága Éva tanácsadó szakpszichológus és integratív gyermekterapeuta figyelmeztet a módszer hátulütőire. “Vigyázni kell, hogy ne váljon követeléssé a gyermek részéről az ajándék elvárása, és fenntartható legyen a figyelme és érdeklődése a jutalom iránt. Nem a konkrét jutalom a lényeg, hanem az érzelmi kapcsolat a szülő és a gyerek között. Hogy a gyerek érezze, a szülei figyelnek rá, büszkék rá, mikor az elvárt feladatait elvégzi. Az ajándék így elég, ha szimbolikus: például egy táblázatba rajzolt csillag, vagy egy apró matrica.”
Értse, mi miért fontos
Főzéskor neki is kikészítek egy tálat és ugyanazt csinálja, mint én. Így elles fortélyokat és sikerélménye is van. Ezután az ételének külön fazekat veszek elő, és közösen azt is megfőzzük. Kóstoltatom vele és megmondja, milyen fűszer hiányzik belőle. Miután mindkét étel elkészült, megkóstoljuk az egymásét, tanácsokat osztogatunk egymásnak
- osztotta meg módszerét egy másik anyuka.
A pszichológus szerint az ok-okozati összefüggések feltárása, megmagyarázása segít megnyerni a gyermek együttműködését. Deliága Éva kiemeli:
A magyarázatot nagyon igénylik a kisebb gyerekek is. Legyen rövid, tömör, és a gyerek életkorához igazodó. Teremtsünk elfogadó légkört, adjunk át információt, szemléltessünk, ha szükséges. Ebben a légkörben nem tekintélytiszteletből, szimplán elvárja a szülő, hogy a gyerek engedelmeskedjen, hanem a gyerek érti az összefüggéseket, kérdéseket tehet fel és tudja, hogy mit-miért fontos megtennie.
Van, aki reménytelen?
Többen érveltek amellett, hogy igenis lehet olyan, hogy a gyereket egész egyszerűen lehetetlen bevonni a házimunkába. A pszichológus szerint viszont a gyerek viselkedése a tágabb család kontextusában értelmezhető csak.
Korábban túl engedékenyek voltak vele? Mindent ráhagytak? Kímélni akarták? Az egykor funkcionális szabályok egy ponton túl idejétmúlttá válhatnak. Ilyenkor érdemes családi kupaktanácsot összehívni, és új szabályokat rögzíteni, megbeszélve a következményt, ha valaki nem tartja be vállalását.
Deliága Éva kiemelte, bármilyen módszert is választunk, a házimunkát ne alkalmazzuk büntetésként, mert nemcsak, hogy nem motiváló a gyermek számára, hanem még érzelmi szakadékot is teremt a szülő és gyermek között.
Iskolás gyerekek esetében azonban már felfedhető olyan összefüggés számukra, mint pl. hogyha nem teszi be a levetett ruháját a szennyesbe, akkor azt nem lehet kimosni.
Ezzel nem büntetünk, sokkal inkább edukálunk, megmutatva a dolgok természetes következményét.
Az ötleteket és a hozzájuk kapcsolt szakértői értékelést teljes terjedelmében a Greenbiotic - Az életbarát tisztaság weboldalán bárki ingyenesen letöltheti.
Címlapkép: Getty Images