Szabó Gyuri bácsi, Miskolcon született, 1928. április 15-én. A legendás bükki füvesember neve összeforrt a gyógynövényes gyógyítással. A népgyógyászat alapjait még gyerekként nagymamájától sajátította el. Az elemi és polgári iskolák elvégzését követően könyvkereskedői képesítést szerzett, majd élelmiszerkereskedelem területen dolgozott. 1988-ban, nyugdíjba vonulását követően fordult ismét a természetgyógyászat felé. 2010-ben fitoterapeuta oklevelet szerzett. A Bükki Füvészmester és Népgyógyászati Egyesület alapítóját 2018-ban a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. Tudását lányának, Lopes-Szabó Zsuzsának adta át, aki gyakorlott fitoterapeutaként viszi tovább a hagyományokat és vezeti a családi vállalkozást. Most összegyűjtöttünk néhány elgondolkodtató idézetet tőle, amit hasznosíthatunk életünk során.
Tisztelem és szeretem az embereket is, és erősen hiszek abban, hogy a fennmaradásunkért, egészségünkért elsősorban nekünk kell tennünk, nem is keveset.
Általában az a tapasztalatom, és nagymama is így mondta nekem, hogy akinek valamilyen problémája volt valamelyik szervével, annak azután erre mindig tanácsos odafigyelni, esetenként megelőzés céljából segíteni ennek a szervnek akkor is, ha éppen nem fáj.
A nátháról azt tanultam, hogy három napig ki kell feküdni, jól ki kell izzadni. Ezért ha valaki megfázik és náthás lesz, maradjon otthon az ágyban, feküdje ki és izzadja ki magából, rásegítve napi több csésze forró bodza- vagy hársfateával, esetleg felváltva is.
Bármi is legyen az a betegség, ne kezdjük a legerősebb gyógyfüvekkel a kezelését, mert a füvek között is van erősebb és gyengébb hatású. Amikor tanácsot adunk valakinek, figyeljük a szemét, vegyük észre, hogy nem figyel ránk, akkor ismételjük meg a javaslatunkat. Lehetőleg kérdezzük vissza, amit tanácsoltunk, nehogy valamit félreértsenek abból, amit mondtunk. Ha pedig bizonytalanok vagyunk, hogy mi az illető baja, küldjük inkább orvoshoz, ne adjunk semmilyen tanácsot. Mindig nyitott szemmel járjunk a természetben, a világban. Bármit hallunk a betegségekről, azok gyógyításáról, jól jegyezzük meg, de első hallásra semmit se vegyünk készpénznek. Azt is mondta, hogy az a tudás, amit ő az elmúlt nyolc évben átadott nekem, nagyon régi, de ő is hozzátette a saját tapasztalatait. Szerénységre intett, mondván nagyon sok olyan dolog van még, amit sem ő, sem én nem tudhatunk.
Itt, a bükki természetben, a fák között vagyok otthon, járom az erdőt, virágot csodálok, vadat, madarat lesek, és itt szedem a gyógynövényeket is. Aztán egy nap elhatároztam, hogy leírom mindazt, amit tudok, hogy aki akarja, felhasználhassa a maga javára. […] Amit a következőkben elmondok, abban benne lesz az őseim fél évezredes szellemi öröksége, a nagyanyám tudása és a saját tapasztalatom. Mielőtt a füvekről beszélnék, szeretném minden kedves olvasómnak a figyelmét felhívni arra, hogy az orvostudomány csodákra képes. Ma mindenkinek alanyi joga van az orvosi ellátásra. Kérem tehát, hogy mindenképpen forduljanak a bajukkal orvoshoz. Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a gyógynövényeket ne használják a saját egészségük megóvására és a betegségek kezelésére, megelőzésére. Kis bajokra egyáltalán nem kell feltétlenül pirulákat bekapkodni, erre kiválóan alkalmasak a gyógynövények is.
Nagymama mindig mondta, hogy minden embernek egy év alatt két kiló „piszkot” kell enni ahhoz, hogy a szervezete ellenálló képessége rendben legyen. Példát is tudok mondani: a nagyobbik unokámat, aki koraszülött volt, a lányom a széltől is féltette, steril körülmények között nevelte csecsemőkorában. Ma allergiás szegény, pollenallergiája van, szénanáthás. A kisebbik gyermekét már nem óvta ennyire a széltől is, az ő immunrendszere rendben is van.
(Forrás: Szabó György: Javasasszony unokája című könyvéből)
Címlapkép: Getty Images