Ideiglenes műemléki védettség alá került az érdi víztorony, ám ez a döntés megosztotta a helyieket. A múlt század közepén emelt építmény egy német tulajdonú cég telephelyén áll, és útjában van egy jelentős beruházásnak, amely évi százmillió forintos iparűzésiadó-bevételt hozna a városnak - írja a 24.hu. A lap azt a kérdést feszegette cikkében, hogy a víztorony miért is számít műemléknek, illetve feláldozható-e a műemlék a plusz bevételért.
Ideiglenes műemléki védelem alá helyezte szeptemberben a Pest Vármegyei Kormányhivatal az 1957-ben épült érdi víztornyot, miután az idén felmerült a helyi védettséget élvező, de vitatott értékű ipari építmény lebontása, írják. A védettséget egyébként egy helyi lakos, Tolmár Klára kezdeményezte, az Építési és Közlekedési Minisztérium műemlékvédelemért felelős helyettes államtitkára pedig már augusztusban döntött a tudományos előkészítés és értékelés megindításáról.
A 24 azt írja, hogy a víztorony már 2017 óta helyi védettséget élvez, ugyanakkor az épület egy német tulajdonú cég, a Krause Kft. telephelyén áll. A létra és állvány gyártással foglalkozó cég területén magasodó torony még az ötvenes években épült, mert a környéken nem volt rendesen kiépítve a közmű, így oldották meg a vízellátást a térségben. Azonban a vízvezeték-rendszer későbbi kiépülésével funkcióját vesztette a víztorony.
A lapnak Csőzik László, Érd polgármestere azt mondta, hogy a német vállalat már két éve jelezte, hogy korszerűbb csarnok-rendszert szeretne építeni, azonban ennek a tevékenységnek útjában áll a víztorony. A Krause ezért azt kérte, hogy az önkormányzat szüntesse meg az építmény helyi védettségét. Az önkormányzat a patthelyzet miatt lakossági fórumot tartott, sőt lehetőséget adtak arra, hogy a helyiek megnézhessék élőben is a tornyot. A polgármester a fórumon azt mondta, hogy a német céggel folytatott első tárgyalásokon a város főépítésze, Kuslits Tibor nem támogatta a víztorony elbontásának lehetőségét, és akkor még ő is mellette állt, mondván: nagyon kevés az épített érték Érden. Mivel azonban a Krause helyben „bevált munkaadó, iparűzésiadó-fizető és építményadó-fizető”, a polgármester más köztulajdonban és magántulajdonban álló telkeket is a cég figyelmébe ajánlott, amelyeken megvalósíthatná a fejlesztését.
A fórumon elhangzottak alapján az is felmerült, ha a helyi közösség ragaszkodik a víztorony megtartásához, akkor a cég nem Érden, hanem a lengyelországi telephelyén valósítja meg a beruházást. A polgármester szerint ezzel a város viszont éves szinten 80–100 millió forint iparűzési adóbevételtől esne el. Ez azonban a polgármester szerint nem egy elhanyagolható bevétel a város számára.
Azonban a cég sem tétlenkedett, tavaly év végén készítettek egy szakértői véleményt a víztoronyról, a szakvéleményben leírtakat Mohácsi Gábor, a vállalat ügyvezetője ismertette:
- A szakértő megállapítása szerint az építmény nem rendelkezik műemléki értékekkel.
- Építészeti és ipartörténeti szempontból a 20. század közepi építészet szerény példája. Fenntartása nem indokolt.
A Magyar Vízközmű Szövetség által kiadott, Víztornyok Magyarországon című 2007-es kötet az érdi víztoronnyal szinte megegyező példaként mutatja az Érsekvadkert külterületén családi házas övezetben találhat építményt, amely „a magyarországi víztorony építészetnek egyik jellegzetes, elterjedt alaptípusát” képviseli.
Címlapkép: Getty Images