Mindig is az egzotikus állatok megszállottja volt a szombathelyi Varga Tamás, azt azonban álmában sem gondolta, hogy egyszer majd kengurukkal osztja meg udvarát. Jelenleg már 20 kenguru legel a tyúkokkal a közös udvaron.
Egy csipetnyi Ausztrália Szombathely családi házas övezetében, a hátsó udvari kertben a tyúkok szomszédságában bizony kenguruk ugrándoznak. Kisebbek és nagyobbak, szürkék és fehérek vegyesen, legalább húszan vannak már. Most is, míg beszélgetünk, bátortalanul, a kerítés mellé húzódva szemlélnek minket. Varga Tamás, a tulajdonos zöld ággal próbálja középre csalogatni őket. Maga a kert sem akármilyen, Tamás itt is az egzotikumra hajtott: az indián banántól kezdve megannyi izgalmas gyümölccsel is kísérletezik a kisállatkereskedőből lett szombathelyi kengurutartó.
Ahogy aztán elmeséli, a kisebbek mind Parma-kenguruk, ők egy ritkább fajta képviselői. Távolból mi nagyobbacska nyulaknak nézném: jó, ha hat kilósra nőnek. Kihaltnak vélték a 60-as években, aztán találtak Ausztráliában egy bozótosban pár példányt, azóta világszerte, főként az állatkerteknek köszönhetően szaporítják.
A nagyobbak a Bennett-kenguruk, belőlük Tamás tart albínókat is, meg a normál, vadas színű változatot:
Meglepőnek tűnhet a fehér színű, albínó kenguru, de a természetben is található ilyen, csak kint a vadonban a ragadozók könnyebben elkapják őket, ezért jóval ritkábban maradnak életben. A Bennett-kenguruk olyan 15-18 kilósra nőnek meg.
Tasmánia egész területén és Ausztrália délkeleti parti sávján őshonosak ezek a kenguruk, ott főként erdős és bozótos területeken élnek, ezért nagy, természetközeli kifutóra van szükségük, amely biztosítja számukra a megfelelő mozgást és búvóhelyeket. Tartásukhoz pedig elengedhetetlen a magas kerítés.
Sok éven át Szombathelyen kisállatkereskedése volt
Mindig is szerette a különleges, egzotikus állatokat – meséli Varga Tamás. Sokan mind a mai napig onnan ismerik Szombathelyen is, hogy évtizedeken át volt a városban egy kisállatkereskedése. Pár éve azonban felhagyott vele, helyette horgászboltot üzemeltet.
A kisállatkereskedést pár éve teljesen abbahagytuk, már nem tudtuk nyereségesen működtetni. Fénykorunkban rengeteg állatot tartottunk: hörcsögöt, leguánt, madárpókot, sőt, több mint nyolcféle hörcsögöt, tengerimalacokat, de még egyiptomi ugróegereket is. A Covid óta, de már előtte is, óriási mértékben elkezdett szűkülni a piac. Gyerekkoromban minden osztálytársamnak és barátomnak volt egy hörcsöge vagy papagája, de most a gyerekeknek alig vesznek kisállatokat. Volt olyan hét a fénykorunkban, amikor negyven pár hullámos papagájt adtunk el. Amikor abbahagytuk, már örültem, ha két hét alatt eladtam egy párat. Olyan mértékben megváltozott a kereslet, hogy most már minden gyerek számítógépen játszik, ez a díszállatok tartásának visszaszorulásához vezetett. Azt is tapasztalom, hogy a felnőtteknek sincs kedvük díszállatokat tartani. Az akváriumok számán is látszik ez, és a Magyarországra importált halak számában is: körülbelül a tizedét hozzák be az országba most, mint tíz évvel ezelőtt. Valami betegeskedik ebben a szegmensben.
- tette hozzá
De hogyan jut eszébe valakinek, hogy vegyen egy kengurut?
Úgy kezdődött, mesélte Varga Tamás, hogy adott volt egy 800 négyzetméteres, akkor még füves kert, amit folyton nyírni kellett volna:
Gyorsabban nőtt a fű, mint ahogy szerettem volna nyírni, ezért gondolkodni kezdtem azon, hogyan tudnám ezt valahogy természetes módon megoldani. Mivel amúgy is szoktam állatokat tartani, kitaláltam, hogy valamilyen érdekességet hoznék ide. Számos lehetőséget mérlegeltem, például az alpakát is, de túl nagynak bizonyult. A birka is szóba került, de az állandó bégetése zavarhatta volna a szomszédokat. Valaki ajánlotta a kengurukat, ami először hihetetlenül hangzott – ki gondolná, hogy Magyarországon lehet kengurukat tartani? Utánanéztem, és kiderült, hogy tényleg be lehet szerezni őket. Nehéz volt, de végül két hét alatt Hollandiából hozattam az első párt.
- mesélte, majd hozzátette, azóta jöttek hozzá újabbak, de annyira egyformák, hogy maga se tudja megkülönböztetni őket, úgyhogy feladta a névadást.
Kicsit olyanok, mint a patkány és a nyúl keveréke
A kengurunak azért sok hasznát nem venni, a tyúkokkal ellentétben tojást sem tojnak, a húsát sem eszik meg, még simogatni is bajosan lehet őket, viszont murisak, ahogy farkukra támaszkodva hatalmasat ugrándoznak.
Ha egyedül vagyok, azért odajönnek hozzám, de alapvetően a vadak, nem háziasították őket. Ha közelednek is, az csak a táplálék miatt van, és ha megpróbálom megsimogatni őket, inkább arrébb ugranak. Körülbelül ennyi a kapcsolatom velük. Hangjuk viszont egyáltalán nincs. Állítólag nem is túl intelligensek; egy sima házinyúl például okosabb, mint a kenguruk. Ausztráliában nem kellett különösebben fejleszteniük a szürkeállományukat, elég volt csak futniuk a dingók elől – talán emiatt is van így. Jellemzően egyébként 12-16 évig élnek.
Abszolút növényevők, ebben is hasonlítanak a nyulakra és a juhokra. Füvet és lombot fogyasztanak, de imádják a lehulló gyümölcsöket is, eltakarítanak mindent. Télen pedig, amikor kevesebb a természetes táplálék, akkor nyúltáppal egészíti ki a táplálékukat.
Beosztják a területet, nem is nagyon rivalizálnak, nem is agresszívek
A hímek néha rivalizálnak egymással, de csak ritkán és kevésbé látványosan, mint ahogy a filmekben ábrázolják. Néha bokszolnak, főleg a nőstények miatt, de ez nem gyakori. Alapvetően békések, és inkább magányosak, nem keresik egymás társaságát. Amikor párzási időszak van, akkor előfordul, hogy két-három hím üldözi a nőstényt, de ezen kívül nem jellemző, hogy együtt lennének vagy akár egymás mellett feküdnének.
- meséli róluk Varga Tamás.
Napközben elég passzívak, szürkületkor a legaktívabbak, de éjszaka is sokat jönnek-mennek. Reggel és este a legélénkebbek.
Izgalmas, ahogyan az erszényben nevelik a kicsinyeket
Jelenleg is több nőstény erszényében lehet kölyök, de az első három hónapban még nem is igen látni, hogy valami növekszik az erszényben.
A frissen született kis kenguru még nagyon apró, egy csatornán mászik fel az erszénybe, egészen olyan apró, mint egy Haribo cukorka, és a kisebb emlőre tapad rá.
A kengurubébi hat hónaposan kezdi kidugni a fejét az erszényből – épp egy ilyen bemutatkozásnak mi is szemtanúi leszünk. Hét hónaposan aztán már néha kimászik egy rövid időre, de gyorsan visszamegy az erszénybe. Nyolc hónapos korában viszont már inkább kint van, és egyre ritkábban tartózkodik bent.
Körülbelül tíz hónapos korukban lehet leválasztani őket, ez a legkorábbi időpont. Kilenc hónapos korukra már teljesen kint vannak, de a fejüket még visszadugják az erszénybe. Furcsa látvány. Egy hónappal később az anyjuk már nem engedi őket szopni. Ilyenkor gyakran már van egy másik kölyök az erszényben, a nagyobb kölyök pedig a felső emlőből szopik.
Egyre nagyobb a kereslet idehaza is a kenguruk iránt
Ellentétben azzal, hogy idehaza a hagyományos kisállattartás visszaszorulóban van - egyre többen szeretnének tartani egzotikus állatokat, például kengurut is, amelynek tartása teljesen legális. Úgyhogy van is rá kereslet, ma már kétszáznál is több Bennett-kengurut tartanak Magyarországon házi kedvencként. Mivel nem védett faj, a tartása engedélyhez sem kötött. Ahogy Varga Tamástól megtudjuk 300 ezer forint körül mozog jelenleg egy kölyök ára.
Nekem is el kell adnom a kölyköket, mert nem szeretném megtartani őket, mivel nem akarok beltenyészetet. Eleinte, amikor még kevesebb kengurum volt, cserélgettem őket. Magyarországon is vannak magántartók is, akik egy-két kengurut tartanak.
Ami viszont nehezítheti a kenguru-tartást, hogy nem egyszerű állatorvost találni hozzájuk. A legjobban hozzáértő állatorvosok vagy Budapesten, vagy Nyíregyházán vannak:
Ha megbetegednek, többnyire távgyógyítást alkalmazunk, ami úgy működik, hogy egy helyi állatorvos konzultál a nyíregyházi állatorvossal, aki elmondja, hogyan kell kezelni az állatot. A kenguruk nagyon gyorsak, ezért oltani sem egyszerű őket. Erre találták ki fúvócsöves megoldást, így szoktuk az antibiotikumot is beadni. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy az állatorvos megmondja, milyen adagot kell beadni, én meg fogom a fúvócsövet, már rutinosan tudom, hogyan kell ezzel csinálni.
Hogy bírják a mi éghajlatunkat, nem fáznak?
Azt gondolná az ember, hogy télen fáznak a kenguruk, nyáron viszont szeretik a hőséget, de ez nincs feltétlenül így:
Most nyáron, a kánikulában teljesen ki voltak purcanva. A nagy melegben szó szerint kifekszenek. Bújnak a hőség elől, a napnyugta és napkelte körüli órákban aktívabbak. Télen viszont az a különös, hogy amikor szakad az eső, és vízszintesen jön a csapadék, akkor is kint vannak. Nem tűnik úgy, mintha fáznának. A legcudarabb időben is kint érzik jól magukat.
Címlapkép: Getty Images