A „ki fizet majd nyugdíjat Magyarországon” kérdés megválaszolásához le kell szögezni, hogy a magyar minta a nemzedékek egymás közötti gördülő bizalmára és folyamatos jövedelemtranszferére épülő munkanyugdíj – hívta fel a Pénzcentrum figyelmét a nyugdíjszakértő.
A nyugdíj tekintetében nagyvilágban jellemzően a hárompilléres megoldás terjedt el (állami, foglalkoztatói, öngondoskodási nyugdíjpillérek). Az állami nyugdíjpillér, vagy folyó finanszírozású (felosztó-kirovó) alapon működik, vagy hibrid módon, nagyobb részben felosztó-kirovó, kisebb részben tőkefedezeti, vagy teljesen tőkefedezeti alapon - húzta alá a nyugdíjszakértő. Az állami nyugdíjrendszer jellemzően munkanyugdíj rendszer (az aktív kereseteket terhelő közterhekből fizetik a nyugdíjat), amelyet kiegészíthet, vagy helyettesíthet az adókból finanszírozott, az ott-lakás időtartamától függő állami alapnyugdíj rendszere - írta a Pénzcentrum.
Magyarország az előre megígért nyugdíjszint elvét vallja. A nyugdíjak kifizetését nem befolyásolja, hogy az adott évi nyugdíjjárulék-bevétel elegendő-e a nyugdíjak finanszírozásához, tehát a nyugdíjkassza helyzetétől függetlenül kizárólag a nyugdíjtörvényben meghatározott nyugdíjképlet az irányadó. Ez mennyire jó megoldás?
A nyugdíjszakértő szerint a felosztó-kirovó rendszer akkor válik kockázatossá, amikor felborul a korábbi demográfiai egyensúly (vagyis, amikor öregszik a társadalom). Ha főleg demográfiai, és másodlagosan kivándorlási okokból csökken a járulékfizetők létszáma, miközben nő a nyugdíjasok létszáma és nő a nyugdíjas korban várható további élettartam, akkor az 1891-ben Németországban kitalált, Magyarországon 1927-ben bevezetett társadalombiztosítás keretében a nyugdíjrendszer a megszokott módon egyre kevésbé finanszírozható. A helyzetet enyhíthetné, ha a termelékenység (és ezzel a GDP, annak nyomán pedig a költségvetésben elkölthető pénz mennyisége) gyorsan nőne, ám nálunk jelenleg nem ez a helyzet.
A cikk folytatása a Pénzcentrumon olvasható, ITT!
Címlapkép: Getty Images