HelloVidék: Rengeteg képet lehetett látni az interneten a Barátok közt stábjáról a 10000. epizód ünneplésére készült tortával. Valóban te csináltad a különleges édességet?
Takács Éva: Igen, engem ért az a megtiszteltetés, hogy az ünnepi tortát elkészíthettem.
HelloVidék: Azt gondolnánk, hogy egy budapesti cukrászdát kérnek fel a feladatra, hiszen ez tűnik a legegyszerűbbnek. Hogyan jött mégis a lehetőség?
T. É.: Nem először dolgozom az UFA Magyarországnak. Két éve kerestek meg először egy másik lehetőséggel, Puzsa Patrícia kapcsán, aki egykor színjátszós társam volt, ma pedig a Vígszínház színésznője. Többek között az esküvői tortáját is én készítettem, tehát már ismerték a munkámat, így szerencsére a korábbi tapasztalatok alapján most is eszükbe jutottam.
HelloVidék: A Barátok közt tortával kapcsolatban voltak speciális kérések vagy szabadon ötleteltél? Miért pont ezt a dizájnt választottad?
T.É.: Teljes mértékben megbíztak bennem, ezért szabadkezet kaptam. Annyi kérésük volt, hogy jól látható legyen a Barátok közt logó, illetve szerepeljen a tortán a 10 000 epizód felirat. Minden másban bizalmat szavaztak nekem.
Készítettem nekik egy tervezetet, hogy milyen tortát álmodtam meg, majd kicsit átalakítottuk. Összességében igyekeztem egy egyszerű, letisztult, de mégis modern édességet alkotni.
A legfontosabb szempontom pedig az volt, hogy a tortán minden részlet ehető legyen, így a kézzel festett BK táblán, a cukorvirágokon át, egészen az ehető filmszalagig minden részlet, eszerint az elv szerint készült.
HelloVidék: A képek alapján a végeredmény csodálatos lett, gondolom az ízével is elégedett volt a stáb. Lássuk be azért sokakat foglalkoztat, hogy végül milyen tortát is ehetett Vili bácsi az ünnepen. Elárulod, hogy milyen ízt választottál?
T.É.: A torta ízeiben is rám bízták a döntést, ezért a legkedveltebb ízeket választottam, amelyek receptjeit a Franciaországban eltöltött szakmai tanulmányi utam inspirált. Alulról felfelé haladva: étcsokoládés-karamellás, opera, tonkababos eper és rózsa málna volt.
HelloVidék: Gyakoriak a hasonló megrendelések vagy elmondhatjuk hogy fiatalként ez nagy megtiszteltetés?
T.É.: Nagy megtiszteltetés volt, hogy erre a projektre engem választottak, ezzel elismerve a korábbi munkámat. Szeretem a kihívásokat és bizony ez egy kihívás volt, de amit hangsúlyoznék, hogy
számomra a legnagyobb elismerés az volt, hogy a torta elfogyott az utolsó szeletig.
HelloVidék: Mióta foglalkozol egyébként a cukrászattal? Miért választottad ezt a szakmát?
T.É.: Amióta csak az eszemet tudom édesanyám cukrászmester és én már kisgyermekként ott tüsténkedtem körülötte. Nap mint nap láttam őt dolgozni, ami óriási inspiráció volt számomra már egészen fiatalon.
Ebben a világban nőttem fel. Mégis kipróbáltam magam az élet más területein. Tanultam szoftverfejlesztőnek, van egy tanítói diplomám is, amiben szintén dolgoztam, de a cukrászatban tudtam kiteljesedni igazán. Egy évre Franciaországba költöztem, hogy kitanulhassam ott is a szakma rejtelmeit és megszerezzem a francia cukrász „diplomámat” is.
A szüleim 30 éve alapítottak egy vállalkozást, nekik a múltjuk, nekem a jövőm. Igyekszem méltó örökös lenni.
HelloVidék: Mi a kedvenc területed? Elsősorban tortákat készítesz?
T.É.: A fő profilom a forma illetve különlegesebb torták készítése, de emellett igyekszem becsempészni a tradicionális francia desszerteket is a kínálatunkba. Emellett őrzöm a magyar íz világot is. Hazatérésem óta próbálom kombinálni a kettőt és kidolgozni egy új íz világot.
HelloVidék: Kihívásokban, nagy feladatokban gondolom mostanra akkor már bőven van tapasztalatod. Mi inspirál a folyamatos újításra még mindig?
T.É.: Szakmai élményekben szerencsére valóban nincs hiány, minden feladat, vagy program, ami a fejlődésben segít annak mondható. Például a Cukrász Iparkamarának köszönhetően jártam szakmai úton Franciaországban és Lengyelországban. Tanulhattam a szakma rejtelmeit két nagy Relais Desserts-es cukrásztól. Ezek az élmények mind-mind adtak valami pluszt.
Az ötleteimet elsősorban a mindennapi életből merítem.
Például látok egy szép virágot, lemodellezem és elkészítem cukorból, majd a fejemben össze is áll, hogy milyen tortán lenne a legszebb.
Az interneten is folyton vadászom az ötleteket, keresem az új dolgokat. A cukrász szakma szépsége, hogy lényegében olyan művészet ez, mint a szobrászat, ám itt szerencsére nem csak lenyűgöző, hanem ehető műveket alkothatunk.