Felejtsd el az Erős Pistát: ezek a magyar chili szószok jóval nagyobbat ütnek

Dobsa Tibor és felesége, Szilvia chilivel való ismertsége több mint 10 évre tekint vissza, bőven a nagy magyarországi chilibumm előttre, amikor az őrleményeket és szószokat jobbára csak külföldről lehetett beszerezni. A csípős és pikáns íz iránti szeretetük vezérelte őket, hogy a kezdetkor csak egy-két tő évről évre mind nagyobb ültetvénnyé nője ki magát, míg végül a piaci kereslet „nyomására” vállalkozást építettek rá.

Mivel hobbinak indult, így nem foglalkoztunk különösebben azzal, hogy piaci szereplővé váljunk, egyszer csak azt vettük észre, hogy jönnek a megrendelések, először még szóban, telefonon, majd igény mutatkozott a webáruházra is. Most ott tartunk, hogy egyre nagyobb területen kell chilit termelnünk, hogy ki tudjuk szolgálni a növekvő igényeket. Új játékosként szerintem ez nagy szó, és ez az igazi elismerés. Azonban fontos leszögezni, nem a biznisz, a pénzkeresti lehetőség miatt vágtunk bele, hiszen informatikus és online marketing szakemberként megkeresem a kenyérrevalót, feleségem pedig óvoda- és iskolapedagógus, ő is szereti a csípős ételeket, a receptek nagyrésze az ő érdeme. A chilitermesztés mellett méhészkedünk, így a kézműves, kistermelői termékek nem állnak távol tőlünk

– avatott be a Tibchili születésének körülményeibe Dobsa Tibor.

Így az eredeti főfoglalkozás mára már csak másodállásként szerepel a rangsorban, amit lelkesedésben talán még a 2016 óta folytatott méhészkedés is megelőz, amit a chilitermesztéssel párhuzamosan folytatnak. Ezzel a Tibchili tulajdonosának egyik gyerekkori álma válhatott valóra, melyben nagy segítségére volt Berke Zsolt és Sipos József, Sipos Gazda. A HelloVidék kérdésére Dobsa Tibor elárulta, korábban külön brandként vitték a méhészeti termékeket, de mivel amúgy is felhasználják azokat például a chili szószok készítésekor, így a kettőt a Tibchili égisze alatt egyesítve folytatják tovább a munkát. Nem elhanyagolandó tény az sem, hogy a méz mellett a chilis termékekbe kerülő gyümölcsöket és zöldségeket is saját maguk termelik meg (kivétel az egzotikus, itthon nem őshonos fajtákat), így pontosan lehet tudni, honnan és mi kerül az üvegekbe.

De hogyan is lesz egy informatikus-online marketing szakemberből és óvoda-, iskolapedagógusból lelkes kistermelő? Az internet korában nem túl meglepő módon rengeteg utánajárással, önképzéssel és egy „csipetnyi” segítséggel az igazi szakértőktől. „Dolgoztam informatikusként kertészeti cégnél, ahol hidrokultúrás, termálvízzel fűtött üvegházakban termesztettek paradicsomot és hegyes erős paprikát. Hihetetlen összetett rendszerek, az egész olyan, mint egy jól megkomponált zene. Láttam, hogy ha valaki valamit komolyan gondol, és precízen viszi azt véghez, akkor nincs lehetetlen. Sokszor volt segítségünkre Nagy Gyula, aki mindig segítőkészen válaszolt a kérdéseinkre, illetve örülök, hogy Sipos Józseffel, Bálint Gazda „utódjával”, Sipos Gazdával is együtt fogunk dolgozni a jövő évtől kezdőden” – beszélt Dobsa Tibor a szakmai segítőikről. E nevek láttán semmi meglepő nincs abban, hogy a Tibchili tulajdonosai az integrált növénytermesztés és az okszerű növényvédelem mellett teszik le a voksukat.

Piaci kereslet és kínálat

A 2011-es nagy chilibumm óta lényegesen megszaporodtak a hazai chilitermesztők, azonban ez úgy tűnik, egyáltalán nem nehezíti meg az „újonc”, néhány éve piacra lépő kistermelők napjait. Dobsa Tibor szerint a magyarok általánosságban szeretik a csípős ízeket, viszont ahogy nincs két egyforma ízlés, úgy két egyforma chiliszósz sem, így mindenki kedvére válogathat a kézművesek kínálata közt. A konkurencia kapcsán hozzátette: „Úgy veszem észre, mint a méhészeknél, itt is kétféle konkurens van: az egyik „inkognitóban” teszteli a termékeket, irigykedik, a másik őszintén gratulál, és jó ismeretséget ápolunk.”

Az évről évre egyre nagyobb számú hazai kistermelői közösség azonban még nem garancia arra, hogy az átlagpolgárok is mind jobban megismerik a chilifajtákat, legalábbis Dobsa Tibornak ez a tapasztalata. „Új vásárlók esetében 10 esetből 7-szer az Erős Pista az, ami ismert, az a kiindulási alap” – hozott érzékletes példát a hazai helyzet ismertetésére a Tibchili tulajdonosa. A személyes, piaci találkozások alkalmával így szép fokozatosan vezetik be az érdeklődőket a chilik változatos világába, amihez az út a helyben kapott kóstolókkal van kikövezve.

A face to face értékesítés sarkalatos pontja, hogy a standhoz látogatók hasznos tanácsokat kapnak, mely terméket milyen ételhez lehet felhasználni, valamint külön felhívják rá a figyelmet a mértékre, mert a cél az, hogy a chili csak egy kis plusz ízt adjon, ne pedig elnyomja az étel ízét. Az ízlések és igények ennek mentén igen változatosak: valaki a gyümölcsös és paradicsomos alapú chilis szószokat keresi, míg mások megmaradnak a minimális sóval megbolondított chilikrémeknél.

Terem azonban egy fajta paprika a hódmezővásárhelyi házaspár kertjében, amelynek a piaci értéke őrlemény formájában jóval a többi fölé magasodik. Az Aja Charapita kilójáért a Michelin-csillagos éttermek akár több millió forintot is kifizetnek. Ha ennek hallatán, rajzfilmes hasonlattal élve, egy igazi pénzhajhász szeme helyén nem villannak fel a dollárjelek, akkor semmitől, gondolhatnánk. A helyzet azonban ennél jóval árnyaltabb, hívta fel a HelloVidék figyelmét Dobsa Tibor.

A termések nagysága borsószemnyi, vagy kicsit kisebb, rengeteg van egy növényen, de mivel nagyon apró, a tömege is elenyésző. A felhasználása őrleményként történik, fűszerként használják a gourmet séfek, Michelin-csillagos éttermek. Viszont mire ebből 1 kg őrlemény lesz, az nem kis mennyiség és nem kevés munka. Ennél a paprikaszedés még nálunk is, ahol csak 25 tő van, kisszékkel történik. Nagyon macerás, hosszadalmas, élőmunkaerős, és nagyon sokat kell szedni, hogy végül 1 kg első osztályú őrleményt kapjunk belőle. Hallottam már olyan külföldi chilitermesztőről, aki kimondottan Aji Charapitát termel, de nem hinném, hogy valaha erre állnánk rá. Ahhoz, hogy volument tudjunk előállítani, rengeteg emberre lenne szükség, a kétkezi munkaerőből pedig egyre nagyobb a hiány. Csak azért termesztjük, hogy a vásárlóinknak egy kis különlegességgel tudjunk kedveskedni nyers chili formájában, a többi pedig szárítás után kerül feldolgozásra

– beszélt a világ legdrágább fűszerét adó paprikáról a hódmezővásárhelyi kistermelő.

Ha pedig a kétkezi munkaerő hiánya nem nyomna még eleget a latba, a hazai időjárás is fontos tényező az éves hozamot illetően. Dobsa Tibor külön kiemelte a tavaszi aszályt, a nyár eleji hideg reggeleket és az egy nap alatt lezúduló egy havi csapadékmennyiséget, ami képes akár egy hónappal is visszavetni szabadföldi termesztés mellett a munkájukat. Igaz, mindezt fóliasátrakban kivédhetnék, de akkor a növényvédelmi eljárások száma szaporodna meg, amiről a vegyszermentesség iránt elköteleződött kézműves kistermelőként nem hajlandók lemondani.

Érték-és hagyományteremtés chilivel

Szokás mondani, hogy a finom étel még a messziről jött embereket is összehozza. Élelmiszeripari szereplőként így a Tibchili tulajdonosai számára nemcsak az a fontos, hogy fogyasztóik jó minőségű és finom termékkel, hanem emlékezetes vásárlással, igazi közösségi élménnyel gazdagodjanak. E csapásirány mentén rendezték meg az I. Vásárhelyi Csípősevő Versenyt, ahol a legbevállalósabb chilirajongók tehették próbára ízlelőbimbóikat egy-egy „felpaprikázott” hamburger elfogyasztásával.

Dobsa Tibor kérdésünkre elárulta, a 10 nevező közül 8 embernek sikerült teljesítenie a megmérettetést, de még a legügyesebbek is rendesen beleizzadtak a kulináris élvezetbe. Az idei alkalmat a koronavírus miatt szabták szűkkörűre, de szeretnék, ha ezt az elsőt 2021-től további alkalmak követnék, ahol reményeik szerint nagy terveiknek már a járványügyi intézkedések sem szabnak majd határt.

Bizonyítván, hogy kistermelői munkájuk középpontjában a kézműves termékek iránti szeretetük áll, a jövőre vonatkozó álmok kapcsán nem az exportpiacra való betörést, a minél nagyobb profitot vagy a termékkör kiszélesítését említették, hanem éppen az alapok megerősítését, a családi vállalkozásba potenciálisan becsatlakozó legifjabb generációt.

A nagy álmunk az, hogy a gyerekeink is bekapcsolódjanak, hiszen valahol ezt már nem magunknak csináljuk, hanem nekik is. Tibcsi június 27-én volt 3 éves, Zsombi pedig ugyanazon a napon 1 éves. Szeretnénk, ha egy közös kis családi vállalkozás lenne, ahol mindenki a képességeinek megfelelően ki tudja venni a részét belőle. Természetesen semmi sem kötelező, de bízunk benne, hogy így lesz

– zárta gondolatait Dobsa Tibor.

Fotók: Steiner Petra