Az ország mezőgazdasági területének nagysága 5 millió 47 ezer hektár volt június 1-jén Ennek 82 százaléka szántóként, 15 százaléka gyepként hasznosult, a szőlők és gyümölcsösök együtt a mezőgazdasági terület mintegy 3 százalékát borították
- derül ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi összefoglalójából.
A terület 1,7 százaléka gyümölcsös, 1,2 százaléka szőlő, míg a konyhakertek 0,1 százalékot foglaltak el. A szántóterület legnagyobb részén gabonaféléket termeltek, az idei vetésterület több mint 2,4 millió hektár volt. A burgonyának és a cukorrépának egy évtizede csökken a szántóföldi vetésterülete. Burgonyát idén 7,2 ezer, cukorrépát 12,4 ezer hektáron vetettek. A zöldségfélék és a szamóca termőterülete az előző évihez képest 3,3 ezer hektárral csökkent, amit leginkább a csemegekukorica vetésterületének közel 2,7 ezer hektáros visszaesése okozott. A zöldségfélék vetésterületi megoszlása lényegesen nem változott a tavalyihoz képest, idén is csemegekukoricát és zöldborsót vetettek a legnagyobb területen 34,6 ezer, illetve 21,1 ezer hektáron.
Külön érdekesség, hogy az utóbbi években az édeskömény bekerült a fontosabb termesztett zöldségek közé, 2021-ben 3,6 ezer hektáron vetették, nagyobb területen, mint a görögdinnyét. Éppen ezért, meg is néztük, hogy melyek a legismertebb, legkedveltebb köményfajták itthon.
Édeskömény
Az édeskömény a zellerfélék népes családjából a Foeniculum növénynemzetség legelterjedtebb és legismertebb tagja. Egyéb elnevezése ánizskapor, vezérkapor (Balaton déli partján), fennel, ismert olasz neve finocchio.
A Mediterráneumból származik, és már az ókorban ismerték és használták. Különösen sok édeskömény termett Madeira szigetén, amikor azt a portugálok az 1420-as években birtokba vették. Tengerész Henrik expedíciójának vezetője, João Gonçalves Zarco erről a növényről nevezte el azt az öblöt, ahol a sziget későbbi fővárosát megalapították, mert az édeskömény főzetével kúrálta krónikus szembaját. Napjainkban a világ valamennyi mérsékelt, illetve meleg éghajlatú vidékén termesztik – a legtöbbet Franciaországban és Bulgáriában, Magyarországon mintegy 1500 hektáron, elsősorban a közönséges édesköményt.
Egészségügyi hatásai
Étvágyjavító, szélhajtó, görcsoldó, tejszaporító hatású. Egyik legjobb erjedés- és puffadásgátló gyógynövényünk. Gyakran adják együtt hashajtó drogokkal, hogy kivédje vagy enyhítse a hashajtó által okozott görcsöket. Felhasználható még késő, rendszertelen menstruáció kezelésére is. Aktiválja a női hormonokat, és ezzel enyhítheti a klimax tüneteit. Jobb hatást érhetünk el, ha az édesköményt cickafarkkal és komlóval kombináljuk. A késő menstruációnál 10 nappal annak ideje előtt kezdjük inni az édeskömény teáját, és utána rendszeresen, minden nap fogyasszuk azt.
A termésekben a 2–5% illóolajon kívül 12-18% zsírosolaj, 18-20% fehérje van. Az illóolaj fő komponense az édes transzanetol (50–70%) és a kesernyés, kámforos ízű alfa-fenkon (< 50%). Tartalmaz szafrolt és van benne egy kevés metilkavikol is. A római édesköményben 10–30%-kal több az anetol, mint a közönséges édesköményben. Illatát az ánizsaldehid adja, ami miatt igen hasonlít az ánizséhoz. Egyes indiai fajták illóolaj-összetétele jellegzetes, mert nem tartalmaznak anetolt. Nemcsak a termésben van illóolaj, hanem az egész növényben: a gyökérben 0,6%, a szárban és a levélben 1–1,5%.
Konyhai felhasználása
Íze és illata az ánizsmaghoz hasonlít. Magjait levesekbe és halételekbe főzik, a gumóját lereszelik, és a káposztasalátához adják.
Fűszerkömény
A köménymag a hagyományos magyar konyha egyik legjellegzetesebb fűszernövénye, de emellett Észak-Afrikában, és a Távol-Keleten is sokat használják. A legelterjedtebb és legkedveltebb fűszerek közé tartozik, Európában a 13. században terjedt el. Egyéb nevei: konyhakömény, keménymag, régikömény, hasznos kömény.
Egészségügyi hatásai
Nemcsak jellegzetes íze miatt érdemes fogyasztani, hanem azért is, mert rendkívül jó hatással van a szervezetre. Zsíros olajat és fehérjét is tartalmaz. Az erősen fűszeres ízű mag hatóanyaga az illóolajában levő karvon, de található benne kuminaldehid is. Bebizonyosodott, hogy a kuminaldehid, kis molekulaként, gátolja az alfa-szinuklein csomósodását, amely olyan súlyos neurodegeneratív betegségekben játszik szerepet, mint a Lewy-testek által okozott elmebaj, Parkinson-kór, és multiszisztémás atrófia.
A köménymagnak többek között nagyszerű gyulladáscsökkentő, emésztésjavító, stimuláló, görcsoldó, emellett nagy mennyiségben tartalmaz vasat, rezet, kalciumot, káliumot, mangánt, szelént, cinket, magnéziumot, valamint A-, C-, E- és B-vitaminokat is.
Puffadásra, gyulladásos betegségekre ajánlott belőle teát készíteni, melynek receptje nagyon egyszerű: forraljunk fel két deci vizet, majd tegyünk bele egy fél mokkáskanálnyi őrölt köményt, fél mokkáskanálnyi őrölt gyömbért és egy kevés sót. Gyöngyöztessük még nagyjából öt percig, szűrjük le, majd hagyjuk kihűlni és igyuk meg.
Konyhai felhasználása
Fanyar, érdekes íze miatt más fűszerekkel ritkán kombinálják. Bizonyos ételekbe (saláták, körözött) beleszórjuk, másokba (kelkáposztafőzelék, húsok) belefőzzük, a rántott levesnél (köménymagleves) viszont a rántásba tesszük. Levesek, saláták, főzelékek, sültek, káposztás, burgonyás, sajtos, túrós ételek, kolbászfélék, körözöttek, puha sajtok, péksütemények, pogácsák ízesítője; a savanyúságok és a savanyú káposzta elengedhetetlen fűszere. Fűszerkeverékek és -kivonatok alapanyaga. Egészben és őrölt formában is kapható.
Római kömény
Ezt a fajta köményt, már a Bibliában is említették. A rómaikömény – más néven borsoskömény, egyiptomikömény, fehérkömény vagy kumin – a zellerfélék családjába tartozó növényfaj, termését fűszerként használják. Korábban azt gondolták, hogy csak telepített, termesztett populációi ismertek, természetesek nem, s azt feltételezték, hogy a Földközi-tenger térségének (a Mediterráneum) keleti részéről származik. Később kialakult az a felfogás is, hogy Észak-Afrikában és Délnyugat-Ázsiában őshonos. Megint mások azt valószínűsítik, hogy Közép-Ázsiából (Turkesztánból) vagy Egyiptomból származik. Termesztésben áll világszerte: a Mediterráneumban és attól kelet felé a Kaszpi-tengerig és az Aral-tóig (többek között Marokkóban, Egyiptomban és Szíriában), Indiában, Észak-Amerikában (különösen Mexikóban) és a dél-amerikai Chilében; korábban Közép-Európában is termesztették.
Konyhai felhasználása
A növény szárát Vietnámban ételek ízesítésére használják. A rómaikömény erősen aromás, csípősen kesernyés termése fűszer, amit az ókori Egyiptomban már használtak a konyhában, ahogyan később az ókori görögök és rómaiak is. Őrölve barna színű. A mogulok a ritka, fekete színű, kissé köményillatú változatát használták. Manapság a terméssel főleg különféle ételeket, pácokat, sajtokat, süteményeket, kenyereket, savanyúságokat, likőröket, szíverősítőket ízesítenek. Fűszerkeverékekben is felhasználják: Indiában belekeverik a curryporba, de alkotórésze az arab baharatnak, a thaiföldi curryszósznak és a cajunnak.
A termés küllemében a köménymagra emlékeztet, de ízében teljesen eltér attól: földes-füstös aromája van, amelyet egyesek csípősnek írnak le. Az indiai és a közép-amerikai konyhában alapvető fontosságú fűszer, de több európai országban is elterjedtebb a konyhaköménynél. Dél-Európában és Ázsiában gyógynövényként is alkalmazták.
Egészségügyi hatásai
Általánosságban említve (a konkrétumokat nélkülözve) a rómaikömény az alábbi esetekben alkalmazható: emésztési zavar és hasmenés esetén szélhajtó és hashajtó hatású; emésztést elősegítő; vizelethajtó; nemi ingerlékenységet fokozó; az anyatej termelődését és kiáramlását segítő; menstruációt megindító szer. A terméséből készült főzet belsőleg élénkítő, emésztést serkentő, szélhajtó hatású, használják bélgörcs és hasmenés kezelésére. A belőle kinyert illóolaj a Candida albicans gombával szemben gombaölő hatással bír.
A szoptatás közbeni tejcsatorna-elzáródás kezelésére is alkalmazható.Illóolaját olyan bedörzsölőszerek készítésénél is felhasználják, amelyeket kötőszöveti gyulladás kezelésében alkalmaznak. Időseknek szánt gyógyszerek alkotórészei között is megtalálható az illóolaj.
Címlapkép: Getty Images