Egy kedves ismerősöm ajánlotta ezt a helyet, akinek a szava olasz éttermek tekintetében szent. Többek között azért is merek adni a véleményére, mert ő maga is a vendéglátásban dolgozik és még soha nem okozott csalódást, másrészt mert eredeti olasz származású, aki a napfényes Itáliából érkezett kis hazánkba. Szóval, amikor megemlítette a pécsi Ciao Étterem és Pizzériát, rögtön felcsillant a szemem. Amikor hozzátette, hogy mindez a város kevéssé frekventált helyén, egy benzinkút közvetlen szomszédságában kapott helyet, akkor pedig még inkább kíváncsi lettem. Bár, már korábban is jártam itt, akkor csak a menüs részt próbáltam (mert az is van), most viszont az a'la carte, tehát az étlap szerinti ételeket vettük górcső alá.
Bevallom, tényleg bizarr egy kissé, amikor a belvárosból elindulsz kifelé és valahol az ipari övezet egyik részén felbukkan egy benzinkút, ahol a GPS jelzi, hogy megérkezték az általad választott Ciao Étterem és Pizzériához. Parkolás rendben, ráadásul még nyugis környéken is vagyunk, ahol nemhogy ingyenes a parkolás, de még helyet is találunk, nem kell három kört menni érte.
És a korábbi elmesélések sem ferdítettek: valóban egy benzinkúton át kell az étterembe menni (jó időben viszont üzemel a terasz is és akkor egy másik bejárat is nyitva szokott lenni). Gyanútlanul egy pénteki napon, fél hatkor érkezünk. A névnapom van, amit gondoltunk, hogy egy jó vacsorával ünneplünk, amit majd később egy koncerttel koronázunk meg. A pincér kedvesen megkérdezi, hogy van-e foglalásunk – ekkor merünk csak elsápadtan körbenézni: és valóban szinten minden asztalon ott van a „foglalt” táblácska. Megoldás orientáltak, szóval keresnek nekünk egy kétszemélyes kis asztalt, ami abszolút tökéletes. Ekkor van időnk rendesen körbenézni: a hely kialakítása nem túl sok, nem túl kevés. Kényelmes székek és boxok, kétszintes kialakítás, kellően szellős elhelyezés, a benzinkútnak csak a halvány fényeit érzékeljük.
Érkezik a pincér az étlappal, kedves és udvarias. Bár a hely már félig tele van (közben folyamatosan érkeznek a foglalt asztalokhoz a vendégek, egy nagyobb társaság is a szomszédunkba), azért van ideje arra, hogy váltson velünk néhány mondatot. Italt rendelünk, közben pedig belevetjük magunkat a kétségtelenül olasz ételeket rejtegető étlap böngészésébe. Háromféle előétel közül választhatunk: a 2690 forintos bruschetta variációk paradicsomos, tonhalkrémes és prosciutto sonkás feltétekkel választhatók, a házi pesztóval kínált fehérboros friss feketekagyló 3290 forintba kerül, míg a chilis garnéla színes salátalevelekkel és házi ropogós kenyérrel 3890 forint. A leves mondhatni a jó értelemben véve tipikus (igaz, csak egyetlen tételt választhatunk), paradicsomleves fokhagymás pirítóssal és friss bazsalikommal 1390 forintért. Az olíva bogyókkal és bazsalikomos ricotta golyókkal kínált vegyes kevert saláta 1990 forint, míg a csirkemellel és lágytojással szervírozott római caesar saláta 2990 forint. A kétféle rizottó mindegyike izgalmas ízeket ígér: a pugliai tenger gyümölcsei rizottó 4490 forint, a parmezán forgáccsal felszolgált csirkés-vargányás rizottó 3890 forint.
Igazi olaszokhoz híven a tésztás ételek kínálata már jóval bővebb, összesen tízféle tétel közül választhatunk, beleértve a halas és töltött változatokat is, amiket külön szedtek az étlapon. A legkedvezőbb árú fogás ezek közül 2.990 forintért a házi pappardelle bolognai raguval, valamint a strozzapreti házi csípős paradicsomszósszal és parmezánnal. Itt vannak a középármezőnyben a mondhatni klasszikusok, mint a spaghetti carbonara vagy épp a négysajtos gnocchi. Választhatunk házi raviolit spenótos vagy sütőtökös töltött formában, de a halak kedvelői sem csalódnak: lazac, garnéla, kagyló is felbukkan a kínálatban.
A négyféle főétel között ott van a parmezános bundában sült csirkemell fekete olivás burgonyapürével és sült paradicsommal, a zsályás-sonkás borjúszeletek sült burgonyával és grillezett zöldségekkel, a zöldségekkel sült tenger gyümölcse, miközben itt a legdrágább (7.990 forint) tétel az olasz tengerpartokat igyekszik közelebb hozni az érzékeinkhez: tegyes tengeri grilltál (kékkagyló, garnéla farok, grillezett egész garnéla, lazac) friss kevert salátával. Persze lehet akár extra köretet is kérni, szicíliai módra kemencében sült zöldségeket parmezánnal és házi pestóval, esetleg parmezános burgonyapürét. Na meg desszerteket is, ezer forint körüli átlagáron, közte természetesen panna cotta-t és különféle tiramisut.
Mi végül csirkés-vargányás rizottót rendelünk parmezán forgáccsal, illetve egy pappardelle-t füstölt lazaccal. Nagyon szemezünk a séf ajánlatai között szereplő szilvalevessel, amit házi kaláccsal kínálnak, de miután kifaggatjuk a pincért úgy döntünk, hogy a következő alkalommal próbáljuk ki ezt is – talán majd ha leesett a hó és a hangulat még inkább „kívánja” ezt a fajta különlegességet. A vacsora meglepően gyorsan megérkezik, de láthatóan friss és az illata is meggyőzőnek tűnik. Az ízekben sem csalódunk, bár nem mondhatnám, hogy óriási adag hever a tányérunkon. Nem hiába, az olaszok a tésztaféléket előételként eszik, szóval ennek megfelelően kell legközelebb helyet hagyni a gyomrunkban a következő fogásnak vagy fogásoknak. Végül nem egészen tízezer forintot fizetünk. Látva az esti benyomásokat el is döntöm, hogy a hónap végén itt fogom tartani a születésnapomat. Ráadásul a pizzákat még nem is említettem, szóval azt is meg kell kóstolni.
Értékelésünk (a fentiek alapján adott pontokat, szubjektív szempontokat tartalmaz):
- Minőség: 9/10
- Ár/érték arány: 8/10
- Kiszolgálás, személyzet: 9/10
- Megközelíthetőség: 9/10
- A hely hangulata, kialakítása: 8/10
Címlapkép: Getty Images