Langalló, langali, töki pompos, kemencelángos, kenyérlángos - szinte minden magyar tájegységen máshogy hívják, de mai napig a vásárok, piacok, falunapok elmaradhatatlan finomsága. Nem csoda, hiszen illatára mindenkinek összefut a nyál a szájában! Cikkünkben most annak jártunk utána, honnan ered, mi a története, illetve, hogyan is dobjuk össze szombat délután, mondjuk egy családi vacsorára.
A kenyérlángos története
Kenyérsütéskor az első étkezésre fogyasztották. Natúr állapotban, vagy ízesítve önálló, laktató étel. Ma már országszerte ismerik és fogyasztják. Története a 14. századig nyúlik vissza. Első írásos emléke 1700-ból való. 1730 körül az Alföldön a naponta hazajáró disznópásztorok, csordások részére sütötték, a fizetség elszámolásánál figyelembe vették.
A kenyérlángos sütése azokban a régiókban volt jellemző, ahol jól keleszthető búzalisztből sütöttek kenyeret. Sütési technológiáját a paraszti háztartások kísérletezték ki: a már megkelt kenyértésztából annyi tésztadarabot szakítottak ki, ahány lángost akartak sütni.
Alapanyaga hagyományos kenyértészta. A kenyértésztából szakasztáskor egy bizonyos részt lángosnak hagytak meg. Ha a kemence alja annyira átmelegedett, hogy a piszkafa érintésére szikrát hányt, egy-egy tésztadarabot a sütőlapáton ujjnyi vastag, kerek lappá nyújtottak, megszurkálták, vízzel megpaskolták, és a kemenceszáj közelébe, a kemence kövére vetették. Kiszedés után libatollból készült seprűvel az alját a hamutól megtisztították. Esetenként sós, tejfölös-kapros túrót is simítottak a nyers, kinyújtott lapra, és úgy sütötték meg.
Sütötték káposztalevélen, karalábélevélen. A zöld levelek különleges ízt kölcsönöztek neki. Kenyérsütés napján pótolta a kenyeret, ami ekkorra már elfogyott a háznál. Kenyérlángos mellé nem ettek más ételt. A 19. sz. második felétől már nemcsak kenyérsütés napján készítették. Elsősorban piacokon, vásárokon, fürdőhelyeken működő kifőzdékben vált népszerűvé.
Van ahol kenyérlángos, van ahol töki pompos, de hívják langallónak, bodagnak és vakaréknak is. Az az étel pedig, aminek ennyi neve van, ennyit becézgetik, csak is fejedelmi finomság lehet. Elkészítés egyszerű, ráadásul hamar megvan, így szuper hétvégi ebéd vagy vacsora lehet belőle. Nézzünk is a receptet!
Alap kenyérlángos recept:
Hozzávalók:
- 60 dkg liszt
- 3 nagyobb krumpli
- 2 dl tej
- 2 tk cukor
- 30 g élesztő
- 2 tk só
- 2,5 dl tejföl
- 15 dkg kolozsvári szalonna
- 2-3 fej lilahagyma
- só
- bors
- 3 ek étolaj
Elkészítés:
Pucoljuk meg a krumplit, majd főzzük puhára. Törjük össze, és hagyjuk kihűlni. Langyos tejben keverjük el a cukrot, majd morzsoljuk bele az élesztőt, és 10 perc alatt hagyjuk felfutni. Nagy keverőtálban gyúrjunk kenyértésztát a tört krumpliból, lisztből, sóból, és az élesztős tejből. Fedjük le tiszta konyharuhával és hagyjuk a kétszeresére kelni egy óra alatt. Melegítsük elő a sütőt 190 fokra. Nyújtsuk centi vastagra a megkelt tésztát, majd rakjuk egy beolajozott tepsibe. Kenjük be a tészta tetejét tejföllel, szórjuk rá az apróra vágott kolozsvári szalonnát, és a vékonyra szelt lilahagymát. Őröljünk rá borsot, majd dobjuk be az előmelegített sütőbe, és 20-25 perc alatt süssük készre.
Címlapkép: Getty Images