Számos kedvelt és alapnak számító ételek, mint például a burgonya, a paprika és a paradicsom, vagy akár a a kakaóbab Amerikából származik – de vajon miket ettek a magyar emberek 1492 előtt a középkorban? Milyen lehetett az élet töltöttpaprika, és gulyásleves nélkül?
A középkori magyar konyha alapját a húsfélék adták. A honfoglaló magyarok még cserép főzőbográcsot használtak, ami az Árpád-kor végére fémüsttel helyettesítődött. Az étrend legjellemzőbb összetevője a marhahús volt, emellett a disznó-, juh- és baromfihús is egyre népszerűbbé vált.
A középkorban gyakran fogyasztottak tejtermékeket, gabonaféléket, hüvelyeseket, valamint levél- és gyökérzöldségeket is.
A „kása” kifejezés alatt többféle ételt érthetünk, a belőle készült sűrű fogások, mint például a tejbegríz, népszerűek voltak. Zöldségeket is előszeretettel ettek, például borsót és lencsét, de a káposzta és más zöldségfélék is egyre gyakoribbá váltak. Érdekes, hogy míg a tökfélék között az európai eredetű lopótök megjelent, a többi tök már amerikai származású.
A sütemények és a kelt tészta készítése is előfordult, de ezek inkább ünnepek alkalmával kerültek az asztalokra.
A legfontosabb ital a víz volt, de a gyermekek édes tejet, míg a felnőttek gyümölcsborokat és söröket is fogyasztottak. A középkori étrendben a húsfogyasztás mértéke a társadalmi rétegek között változott: míg a nemesek bőségesen étkeztek, a köznép ritkábban jutott húsfélékhez.
Különösen érdekes a kenyér szerepe a középkorban
A 11. században a kenyér még luxuscikknek számított, amelyet a gazdagok fogyasztottak. A középosztály számára csak a 14. századra vált általánossá, a 15. századra pedig már ünnepi változatai, például a kalács is megjelentek.
A fejenként fogyasztott napi kenyérmennyiséget 10-15 dekára becsülik a szakértők, ami kb. 30-60 kiló átlagos éves kenyérfogyasztás jelent.
Mindezeket a közönséges finomságokat pedig általában naponta kétszeri étkezés során fogyasztották. Vagyis
elődeink napi két alkalommal ettek meleg ételt: egyszer a délelőtti órákban, egyszer pedig a délutáni/esti órákban, köztes nassolás nélkül.
A középkori magyarok naponta kétszer étkeztek meleg ételt, ami különösen érdekes, hiszen a mai napi étkezési szokásainkhoz képest jelentős eltérések mutatkoznak. Mindez azt mutatja, hogy a magyar konyha már a középkorban is gazdag volt, de az amerikai felfedezések előtt nem álltak rendelkezésre a mai értelemben vett „tipikus” magyar ételek, mint a gulyásleves vagy a töltött paprika.
A cikk forrása: Divány.hu
Címlapkép: Getty Images