Karácsonyi bakik: dédanyáink még tudták, tilos ezekkel az ételekkel a vendégeket kínálni

Pais-Horváth Szilvia 2024. december 22. 14:36

Mind a mai napig számos babona és hidelem kapcsolódik karácsony ünnepéhez. De mit sütöttek, főztek karácsonyra eleink, hogyan nézett ki az ünnepi asztal, és milyen népszokások fűződtek hozzá? Most ennek néztünk utána!

Száz évvel ezelőtt december 24-én, szenteste bizony a magyar családok még jórészt böjtöltek és tartózkodtak a húsfogyasztástól. A karácsonyi asztalra szinte soha nem került hús, pláne töltött káposzta, helyette a hal fogyasztása volt egyedül megengedett, de gyakrabban hüvelyeseket és sült tököt ettek. Ezek az ételek nem csupán a böjtöt szolgálták, hanem sajátos szimbolikával is bírtak. Akkoriban a hit még meghatározta az ünnepeket, a hagyományokat és magát a karácsonyi időszakot is.

Hagyományos ételek, amiket szabad volt feltálalni:

  • Hal: A hal a kereszténységben Krisztus jelképe volt, és böjti ételnek számított, ezért gyakran szerepelt a szentestei asztalon.
  • Hüvelyesek: Bab, borsó vagy lencse került az asztalra, amelyek a következő évi bőséget szimbolizálták.
  • Sült tök: Egyszerű, mégis kedvelt étel volt, amelyet gyakran fogyasztottak.
  • Mézbe mártott fokhagyma: Egészségvédő és rontásűző szerepet tulajdonítottak neki.
  • Dió és alma: Mindkettő mágikus jelentéssel bírt. A dió az egészséget, a jóslatok szerint a dióbél állapota pedig a család jövőjét jelezte előre. Az almát gyakran a családfő vágta fel annyi szeletre, ahány családtag volt, ezzel szimbolizálva az összetartozást

December 24-én számos ételt tilos volt feltálalni

A katolikus és református hagyomány szerint is szenteste tilos volt húst fogyasztani, mivel ez a nap böjtnek számított. A tilalom elsősorban a vörös húsokra vonatkozott (pl. sertés, marha, vadak), amelyek "luxuscikknek" és nem böjti eledelnek minősültek. A böjti előírások tiltották a zsírral készült ételeket, mivel ezek is túlságosan "nehéznek" számítottak a megtisztulás napján. A zsíros húsételek vagy szalonnák ezért nem kerülhettek az asztalra.

Babonák sokasága övezte ezt a napot

A néphagyomány szerint a karácsonyi asztal fontos szerepet játszott az ünnepkor. Az asztal díszítésének és az étkezésnek szigorú rendje volt. A feltálalt fogásoknak mágikus erőt tulajdonítottak. Régebben a karácsonyi abroszt tavasszal vetőabrosznak használták és abból vetették az első gabonamagvakat, hogy bő termés legyen. A megterített asztalra gabonamagvakat helyeztek és abból adtak a baromfiaknak, hogy jól tojjanak, az asztal alá pedig szalmát tettek, annak emlékére, hogy Jézus jászolban született. Később ezt a szalmát a jószág alá tették, hogy egészséges legyen, de volt ahol a gyümölcsfákra is kötöztek belőle, jó termést remélve.

A szigorú rituálékhoz tartozott, hogy a gazdaasszony nem állhatott fel vacsora közben az asztaltól, hogy jól tojó tyúkjai legyenek. A könyöklés tilalmát is sok családnál komolyan vették:

Karácsony napján aztán vége lett a böjtnek, kezdődhetett a dőzsölés

December 25-én, karácsony napján a böjt már véget ért, és bőségesebb ételek kerültek az asztalra. Ez volt a nagy családi ebédek, vacsorák ideje, ahol akár távolabbi rokonok is összegyűltek. A háziasszony ilyenkor igyekezett minden tudását beleadni a főzésbe.

A leggyakoribb ételek közé tartoztak:

  • Húsételek: Bár szentestén tiltott volt, karácsony napjára már készültek húsos fogások. Sertésből vagy baromfiból készült ételeket szolgáltak fel.
  • Töltött káposzta: Ez a fogás már száz éve is sok helyen a karácsonyi asztal része volt.
  • Levesek: Bab-, borsó- vagy lencseleves, valamint húsleves volt jellemző.
  • Kalács és sütemények: Különböző kalácsféléket is előszeretettel sütöttek, például a mákos és diós bejglit, amely a bőséget és jólétet szimbolizálta.
  • Aszalt gyümölcsök: Szilva, alma, körte aszalva, amelyek egész télen kitartottak, és fontos vitaminforrást jelentettek.

Ahány vidék, annyi szokás járta

A Jászságban például a böjti ebéd hétféle ételből állt: pálinka, fokhagyma, habart bableves, mézes-mákos csík, aszalt szilva, aszalt alma, dió és sült tök szerepelt a menüben. Elsőként az ostyát fogyasztották, majd következett a fokhagyma és az alma.

Az almának különleges mágikus erőt tulajdonítottak: a lányok szépség- és egészségvarázslás céljából ették, míg a palóc családoknál a családfő egy almát annyi részre vágott, ahány családtag jelen volt. Mindenki kapott egy szeletet, hogy a család mindig összetartson, és aki esetleg eltévedne, a közösen elfogyasztott almára gondolva hazataláljon.

A diófogyasztás Magyarország-szerte ismert hagyomány volt, és sok helyen ma is él. Az egészséges dió jó egészséget, míg a rossz dió betegséget jövendölt. A hüvelyesek, a sült tök és a hal fogyasztása a következő év gazdagságát, pénzbőségét volt hivatott biztosítani.

Nyitra környékén bab-, borsó- vagy lencselevest, valamint mákos gubát fogyasztottak karácsonykor.

A karácsonyi asztal változásai

Ahogy aztán haladunk előre az időben, a szokások is változnak. Egyre több ételt veszünk át más országok hagyományaiból. A sült kacsa például a dánoktól, a töltött pulyka az angolszász vidékekről érkezett, míg a töltött libanyak a francia karácsonyi asztalok kedvelt fogása. Ma a legtöbb magyar család halat fogyaszt főételként, de az angolszász hagyományok hatására a pulyka is egyre gyakoribb ünnepi fogássá vált. A bejgli az osztrákoktól került a magyar ünnepi asztalra, a mák és a dió töltelék pedig a bőséget és az egészséget szimbolizálja.

Na, de mit ünneplünk december 26-án?

Ha a naptárra pillantunk, a karácsony piros betűs ünnepe alatt egy másik jeles nap is megbújik: ez pedig nem más, mint Szent István napja. A keresztény hagyomány szerint Szent István az első vértanú, aki a hitéért halt meg, és egyben a hét első diakónus (szerpap) egyike volt. Vértanúságának története szerint a jeruzsálemi zsinagóga elöljárói Istvánt a gyülekezet elé állították. Mivel ott is bátran és nyíltan hirdette Jézus istenségét, a feldühödött tömeg kihurcolta a városból és halálra kövezte. A jeruzsálemi kapu, amelyen utolsó útjára indult, ma is az "István-kapu" nevet viseli. Szent Istvánt Kr.u. 36-ban választották az apostolok segédjévé, hogy a szegények támogatását szolgálja.

A régi magyar szokások szerint ezen a napon nőtlen és házas férfiak együtt jártak házról házra, hogy termékenységet és bőséget kívánjanak a gazdáknak, valamint varázslatos énekekkel próbálták „összeénekelni” a fiatal párokat. A köszöntőket és a jókívánságokat a „regölés” szokása ölelte fel, amely a közösség összetartozását és a természeti javak bőségét hivatott elősegíteni.

December 26. Angliában is nevezetes dátum, amelyet Boxing Day-ként, magyarul Dobozoló napként emlegetnek. E napon szokás kicsomagolni az ajándékokat, amelyek a karácsonyfa alatt várakoztak, és a családtagok ismét összegyűlnek egy közös ünnepi étkezésre. Az angolok számára ez nemcsak a karácsony másnapját jelenti, hanem egyben Bank Holiday is, amikor a bankok és az irodák zárva tartanak. Az üzletek viszont hatalmas leárazásokkal várják a vásárlókat: a bevásárlóutcákon nem ritkák a 80%-os árengedmények sem, így a Boxing Day a vásárlási láz ünnepévé is vált.

Címlapotó: Fortepan 1922 Fotó adományozó Varga László