Nevét, mint „Linzer”, Linz városáról kapta, hiszen a legenda szerint a linzi női pékek készítették legjobban a sütemény alapját adó, már fogalommá vált, és az egész országban kedvelt omlós tésztát.
1796-ban Johann Konrad Vogel Linzben lévő cukrászdájában mutatta be az édességet, méghozzá úgy, hogy ajándékként árulta, szép csomagolásban, ami nem is csoda, hiszen ez az édesség maga a szépség. Világhírűvé azonban 1850 körül vált, Franz Hölzlhuber cukrászmester által, aki elvitte Amerikába. Így ismerték meg az óceán másik oldalán is, és vált kedvencé világszerte a rendkívül egyszerű és tökéletes sütemény.
Hogyan készül a tökéletes Linzertorta? A lényeg a titkos hozzávalóban rejlik!
Sok ételre mondjuk azt, hogy „Nem tudod elrontani, olyan egyszerű”. A zsenialitásban azonban mindig van egy kis csavar. Az igazi szenzáció 3 részből áll: 1.a tésztaaljból – ami őrölt mandulát tartalmaz és finom cukrot, 2.a töltelékből – ami savanykás, de kellőképpen cukros, és 3.a felső tésztarétegből, ami pisztácia vagy diómarcipánból áll, és habnyomó zsákból nyomják a torta tetejére. Mindemellett a tészta vastagabb, a tortát csak másnap szelik, sőt a legnagyobbak azt állítják, hogy minél tovább áll, annál jobb a sütemény, hiszen a tészta minden nap egy kicsivel több lekvárt szív magába, így teljesen megváltozik egy hét után. Olyan, mint egy bor a palackban. Hát, nem csodálatos?
Hogyan készül a magyarok Linzertortája? Mutatjuk!
Hozzávalók (35 cm piteformához):
Tészta:
- 350 g finom búzaliszt
- 150 g darált dió
- 50 g kristálycukor
- 2 db egész tojás
- 2 ek hideg víz
Töltelék:
- 500 ml kökénylekvár /vagy másfajta piros lekvár
Elkészítés:
A tészta hozzávalóit előtte 6-8 órán keresztül a hűtőben tároljuk. Kézzel nagyon gyors mozdulatokkal, vagy késes robotgépben elmorzsoljuk a vajat a liszttel, majd hozzáadjuk a darált diót. Ezután egy spatulával összekeverjük a felvert tojásokat és vizet, amit hozzádolgozunk a lisztes vajhoz. A végén pár másodperc alatt kézzel alaposan összegyúrjuk. Hűtőbe tesszük 2 órára. Egy enyhén lisztezett felületen a tészta kétharmadát vékonyra kinyújtjuk, lemérve a piteformámat- attól mindig kicsit nagyobbra. Feltekerjük a sodrófára, így teszem át a formába, belesimogatjuk a széleire, aljára, majd egy éles késsel, levágjuk a széleiről a felesleget. Beletöltjük a lekvárt, amit akár vegyíteni is lehet másfajta lekvárral a spájzból, ha nem elég a töltelék (Magasságában a tészta felét töltse meg.)
Ezután kinyújtjuk a tészta másik felét és rácsot, fonást, bármilyen mintázatot készítünk és kirakjuk vele a lekváros felületet, óvatosan. A felvert tojás sárgájával megkenjük a tésztát. Előmelegített sütőben, 180 fokon 50 percig, aranybarnára sütjük. Kihűtve, de legalább langyosan, szeletelhetjük.
Ha nem akarsz lemaradni arról, hogyan készül a tökéletes Márton napján sütött libacomb és sólet, akkor tarts velünk a Gasztromesék következő részében is, hiszen Szarka Zsófi és Wurmbrandt András most ennek jár utána. Kövesd a pénteken megjelenő új részeket és készítsd el velünk te is a vidék legrégibb és legfinomabb ételeit!