A hatalmas fazekak kincseket rejtenek, és titkokat. Az egyik legizgalmasabb magyar ételünk a töltött káposzta. Minden fedő felemelésével meglepetés várhat, de még ezután sem feltétlenül derül ki, mi van a töltelékben, csak találgathatjuk.
Sokak haragját vívhatom ki a következő mondatokkal, de azt gondolom a gombócos, nem káposzta levélbe töltött húsgolyók, más kategóriába tartoznak. A lényeg veszik el, hiszen sem külalakra, sem ízre, sem pedig időben nincs meg a hagyománya az ételnek. Ettől függetlenül én ezt is szeretem, de ’gombócos káposztának’ hívom, amit mi többnyire disznóvágásoknál készítünk.
A töltött káposztának éppen a külalakja miatt egy másik neve is van, mégpedig a takart vagy töltelékes káposzta. Friss vagy savanyított káposztalevelekkel van betakarva a sok finomság. Azt gondoltam tájegységenként változik az étel elkészítési módja, de mivel keveredünk, házasodunk, költözünk, és imádunk főzni, azt tapasztalom, mindenki olyan típusú töltött káposztát készít végül, ami a legjobban ízlik neki. Következzenek a legizgalmasabb verziók és a mi híres receptünk:
- A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei jellegzetes az apró töltelékméretéről. Kicsik, és ezáltal még inkább munkás a folyamat, de azt mondják, megéri, mert ízében is változtat rajta. Paradicsomot, paprikát darálnak a töltelékbe, és előfordul, hogy sem a hagymát, sem a fokhagymát nem dinsztelik meg előtte- így ’nyersebb’ az íze a tölteléknek.
- A Nyírségben a káposzta édes káposztából készül, és paradicsomlevet öntenek a káposzta levéhez. Több helyről hallottam, hogy a rizs helyett árpagyöngyöt vagy kukoricadarát tesznek bele, így tömörebb, laktatóbb, de ízében is megváltoztatja az ételt.
- Krasznán (Románia, Szilágy megye) gyakran édes káposztafejből készül. Vizet forralnak sóval, kevés cukorral, ebben főzik meg ’hajlékonyra’ a lapukat (leveleket), végül kevés ecetet öntenek rá, és hagyják kihűlni benne a káposztafejet, ezután szedik szét leveleire. A húst kézzel darabolják, a rizst hagymán pirítják. A töltelékbe nem kerül tojás, így szorosan kell feltekerni őket.
- Székelyföldön (Erdély) a gombócok nagyobbak, és a füstölthús nem a töltelékbe, hanem a gombócok köré megy. Friss vagy korábban lefagyasztott kaprot tesznek a töltelékbe, és nem paprikázzák meg. Erdélyben gyakori a színtelen káposztaétel - ahogy akár a kolbász is - mivel kevesebb őrölt pirospaprikát használnak, mint errefelé. Sok tejföllel fogyasztják.
A mi töltött káposzta receptünk
Nagymamám első számú tanácsa, hogy előtte kell eldöntenünk: spórolunk vagy jó töltött káposztát készítünk!
Hozzávalók (10 személyre):
- 500 g darált sertés lapocka
- 500 g sütnivaló kolbász (puha töltelékes)
- 100 g kenyérszalonna
- 1 db tojás
- 250 g rizs
- 1 ek zsír
- 1 kk só
- fél kk őrölt kömény
- 1 kk őrölt pirospaprika
- fél kk őrölt feketebors
- 1 fej vöröshagyma
- 25 db savanyított, nagy káposztalevél (1 nagy fej káposztából kijön)
- 1 kg savanyú, vágott káposzta
- egy kisebb darab füstölt oldalas vagy köröm
- 1 ek cukor
- Rántás: 2 ek sertészsír; 1 ek liszt; 2 ek őrölt pirospaprika
Elkészítés
A hagymát olajon megdinsztelem és a rizst félpuhára megfőzöm rajta 1 kk sóval. Mikor megfőtt, belekeverem, még forrón, a fűszereket: pirospaprikát, köményt, borsot. A szalonnát felkockázom és hideg serpenyőbe téve kipirítom a zsírját. Amennyiben nagyon apróra sikerül, nem kell, de ha még sem, akkor én általában késes robotgépben átdarálom a pirított szalonnát is. A rizst teljesen kihűtöm.
Egy másik tálban összekeverem a húst, a kolbászokat kifejtem, azaz kiveszem tölteléket a bőréből, és ezt is hozzáadom a darálthúshoz. Jöhet a rizs, még egy kiskanál só, a szalonna és a tojás. Alaposan összekeverem és tölthetem. A káposztalevelek vastag részét egy kisebb késsel kivágom, a nagyobb leveleket akár 4 felé is vágom. Bátortalanabbak kétfelé. Egy csapott evőkanálnyi tölteléket teszek egy levélbe, a két rövidebb végét ráhajtom, majd hosszában feltekerem.
Az egy kiló vágott, savanyú káposzta felét szűrőben kimosom, a másik felét meghagyom ennyire savanyúnak. Legalább 5 literes fazekat keresek, annak az aljába teszek egy adag savanyú káposztát, majd meghintem egy kis cukorral. Rárakok egy adag gombócot, majd a füstölt oldalast vagy körmöt, ezután újra káposztát, gombócot, a tetejére pedig a vágott savanyú káposzta kerül. Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje a felső réteget is- ha szükséges, egy kisebb fedővel lenyomom főzés közben. Lefedem a rá illő fedővel is, majd magasabb lángon felforralom, ezután lehúzom a hőmérsékletet és közepes lángon még 2,5 órán át főzöm.
A végén rántást készítek: egy serpenyőben megolvasztom a zsírt, elkeverem benne a lisztet, 1 percig pirítom, hozzáadom a paprikát. Átkeverem és felöntöm 2 dl hideg vízzel. Kikeverem és a káposzta adag széleire öntöm – így könnyebben lefolyik az aljára. Ezután megrázogatom, forgatom a fazekat, nem keverem meg kanállal, ne hogy összetörjem a töltelékeket. Újra felforralom fedő alatt és tálalhatok. A töltelékeket óvatosan egy szedőkanállal veszem ki, erre öntöm a levet. Másnap nagymamám egy jénai sütőtálba is gyakran teszik, majd a sütőben melegíti, egyben pedig picit megpirítja a töltelékek tetejét, mennyei!
Egy bor az apáknak és a fiúknak
A savanyú káposzta és a füstölt ízvilág számomra mindenképpen sós, illetve ásványos jellegű aromákkal rendelkező bort kívánt. Sokat keresgéltem, mire végül a Sparban, 1600 forintos áron rátaláltam Istvándy Jenő Pincészetének Kála fantázia nevű házasítására. A hetven százalékban chardonnay, harminc százalékban olaszrizling cuvée a magyar Toszkánának is nevezett Káli-medence mészköves bazaltos vulkanikus talaján termett, így biztos voltam benne, hogy egy viszonylag magas savtartalmú, a szó jó értelmében vett savanykás bort kapunk a töltött káposzta mellé.
A varázslatos szépségű Káli-medence egyik kiemelt turisztikai látványossága a Kőtenger, ennek közelében található Szentbékkálla, az Istvándy - borászat székhelye. A település elhelyezkedése miatt különleges éghajlati védettséget élvez, aminek köszönhetően évente mintegy kétezer órát süt a Nap. Nem csoda, ha Istvándyék úgy tartják, boraik a nappalok melegétől testesek, az éjszakák hűvösétől pedig gyümölcsösek. De nem csak ettől különlegesek a náluk készülő évjáratok, hanem attól is, hogy minden palack magán hordozza a pincét alapító apa, Jenő, és a borokat manapság készítő fia, Tamás figyelmét és gondoskodását.
A Kála házasítás éppen tízéves. 2010-ben álmodták meg ugyanis azt a stílust és hangulatot, amit szerintük ennek, a pincészetük alapkövének számító cuvée-nek tükröznie kell. A szellemiség nem változott az évek alatt ezzel a tétellel kapcsolatban, viszont a borászok – nyilván magukkal szemben is támasztott – elvárásai igen. Alapvetésük, hogy a korai szüreteléssel szedett szőlőből gyors feldolgozással és lassú erjesztéssel a lehető legtöbb illat- és ízaromát megőrizzenek a kész alapborokban, amelyeket néhány hónapos érlelés után úgy házasítanak össze, hogy a Kála magán hordozza az adott évjárat jegyeit.
Ez, technológiai szempontból a töltött káposztánk mellé kóstolt 2019-es évjárat esetében azt jelentette, hogy a külön tartályban történt erjesztést követően, az összeházasított chardonnay és olaszrizling még egy hónapig új barrique hordóban érlelődött, és azután került palackba. A szőlőfajtáknak és a terroir-nak is köszönhetően visszafogott illatú bor aromáira leginkább a citrusosság és a virágosság jellemző, ám ízét – ahogy korábban is említettem – a vulkanikus talaj varázslatos sóssága határozza meg.
Só a bazaltokból, só az izzadó szőlőmunkás tenyeréből, só az életből...