Félelmetes akár belegondolni is, hogy vannak ételek, amelyeket háromszáz évvel ezelőtt ugyanúgy készített egy háziasszony, és tett le a család elé a konyhaasztalra, mint ma. Van valami misztikus, valami csodaszerű abban, hogy a mai rohanó életmódunkban meg tudtunk őrizni egy-egy ilyen értéket az eredeti formájában. Többek között ez a Gasztromesék szépsége, hogy valójában nem is mesék, hanem valódi történetek, ételek. Visszatérve főszereplőnkre, nekünk magyaroknak is az egyik nagy kedvencünk, a rétes. Vásárokban, fesztiválokon - de sokszor csak úgy a városban is - egy-egy bodega kizárólag rétesekkel vár minket, mert a népszerűsége töretlen évszázadok óta. Milyen ritka dolog is ez. Hagyománya, kultusza maradt, mert tökéletes a kombináció: hajszálvékony, ropogós tészta, ami belül mégis puha, és rengeteg, szaftos, édes és sós töltelék.
Eredetileg lapos volt?
A 16. században bizony kizárólag lapokból állt a rétes, amit akkor a háziasszonyok készítettek. Lesütöttek 10-12 lapot egyszerre, összetörték nagyobb, kisebb darabokra, megszórták porcukorfélével és felszolgálták. A töltelék és a feltekerés a 17.századra érkezett meg, az is jobbára a Habsburgokhoz. Ennek leírását, feljegyzését a Bécsi Városi Könyvtárban meg is találjuk. A 19. században pedig már nemcsak nemesi körökben ismerték, hanem a parasztkonyhában is gyakori volt a réteshúzás. A liszt magas sikértartalma tette lehetővé, hogy igazi, hajszálvékony rétestésztát nyújtsanak. A paraszti konyhában is többségében keresztelőkön, menyegzőkön, nagyobb ünnepségeken készítették. Az egyik legrégebbi receptleírás Simai Kristóf, piarista szerzetesnek köszönhető 1795-ből. Simai Körmöcbányán töltötte szolgálatát, és sok más étek készítési módja mellett, lejegyezte a tejfeles rétes receptjét is, amit akkor még rizskásával, túróval, almával és mákkal készítettek. Lássuk ezt a leírást:
A tejfeles réteshez: "Végy fél font lisztet, 4 lat írós vajat, 2 tojást, és sós tiszta vízzel csinálj tésztát belőle, ha elkészült, hagyd, nyugodj ruha vagy tál alatt. Osztán 4 lat főtt vagy írós vajat kétülű tálban fakalánnal verj fel tajtékig, verj közé egy egész és három tojásnak csak a sárgáját, és egy meszely tejfelt. A nyugodt tésztát nyújtsd vékonyra, terítsd terített asztalra, a vastag széleit szedd le, és a felvert tölteléket kend reá, 4 lat masolyaszöllővel hintsd meg, vagy ha tetszik, előbb keverd a tojásos tejfel közé, ’s azután formálj rétest belőle. Forralj 3 verdung vagy többecske jó édes tejet tágos lábosban, a rétest írós vajjal kend meg, tedd a forró tejbe, ’s alól-felül vess tüzet neki és szépen pirítsd meg, ’s melegen add fel.”
Filléres édesség vagy drága finomság?
A ma ismert rétesforma az Osztrák –Magyar Monarchiában alakult ki, ebből kifolyólag igen magas rangot is kapott, mint desszert. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy a 19. század végére nem volt ünnep rétes nélkül, és külföldön is felfigyeltek rá. ’Rétes Hongrois’ - így jelent meg a párizsi Ritz hotel étlapján, amihez Magyarországról hozatták a kiváló minőségű lisztet, de még a szakácsokat is. Ettől függetlenül mondanom sem kell, hogy a gazdaságos háziasszony találmánya ez is, hiszen a tésztába alig kell valami a liszten kívül, a töltelék pedig mindig abból készült, ami épp a fán megtermett, és már csak egy kis száraz kenyérmorzsa kellett. Ami a költséget jelentette, egy kis cukor és a zsiradék. Jobb esetben ez utóbbi is bőven akadt a háznál a disznóvágások után. Természetesen, aki mindent megvásárol hozzá, esetleg túróból készíti, vagy ínyenc gyümölcsökkel - mint mondjuk az áfonya, ami nem mindig terem a kertben - az mélyre nyúlhat a zsebében. A réteskészítés titka, hogy mindig azzal kell tölteni, amiből bőségesen van. Nyáron a kertben termett friss gyümölcsökkel, ősszel almával, télen káposztával. Így ’csupán’ a sok munka az, amit bele kell fektetnünk, és fillérekből, mennyei desszert kerül az asztalunkra, pont, mint egykor a Ritzben.
Ennyire nagy dolog volna a réteskészítés?
Egy pici trükk, egy kis technika, és jó pár rétes kinyújtása szükséges ahhoz, hogy tökéletesre sikerüljön. Elmesélem az én történetemet. Tinédzser koromban a lázadás minden formája és szele nálam is jelentkezett. Szerencsére egészen kedvező hatásokkal és végeredményekkel zajlott mindez, ahogy a következő történet is mutatja. A rétesnyújtást akkor is úgy emlegették, mint lehetetlen küldetést, amit kizárólag idős nénik, vagy profi cukrászok tudhatnak. A fiatalok jobb, ha csak figyelik, és kóstolják. Egy időben egyre több helyen találkoztam ezzel a véleménnyel, így fogtam magam, elmentem nagyanyámhoz, és megkértem, hogy tanítson meg tökéletes rétest készíteni, mert én most szeretném ezt tudni, hiába vagyok még csak tizenhét. Kollégiumban voltam hétköznap, így a nyári szünetet neveztük ki a rétestanulás idejének. Az alatt a nyár alatt kinyújtottam legalább harminc rétest, aminek azóta is emlékszem minden vezényszavára, amit mama adott:
Addig gyúrd a tésztát, amíg nem zsibbad el a felkarod, vagy ötször!
Amikor megjelent az első hólyag, akkor lesz jó!
Ne legyen túl nehéz, de ne is legyen ragacsos a tészta!
A rétestésztának pihennie kell, hogy a sikérszálak összekapaszkodjanak.
Érezd a tészta szövetét, miközben nyújtod!
A rétest így korán megtanultam készíteni, és azóta több receptet is kipróbáltam, de visszatértem nagymamáméhoz, aki az összes közül a legegyszerűbb tésztával dolgozott. Egy picit módosítottam csak rajta, de mindig, lyuk nélkül kinyúlik, ha betartom a szabályait.
Phyllo, gibanica vagy strudl, ugyanaz?
Szinte igen! Különböző országok, különböző rétesvariációival találkozhatunk, ha elutazunk, és kóstolunk. A cseh, lengyel, szlovák, szlovén nemzet a šttrudl, štrudelj szavakat használja rá, és többségében almás-fahéjas, káposztás, túrós rétest találunk, de kóstoltam már húsosat, spenótosat és céklásat is. A phyllo Görögországban jelenti a nagyon vékonyra nyújtott rétestésztát. A törököknél a baklava pontosan ebből a tésztaféléből készül sok mézzel, tört magvakkal. A szerbeké a gibanica sajttal, túróval töltve, ami hasonlít a burekhez Horvátországban. A rétestészta tehát nagyon univerzális, csak egy dolgos kéz és jó liszt kell hozzá. Itt jegyezném meg, hogy a híres osztrák apfelstrudel nem rétes-, hanem leveles tésztából készül.
Bűn réteslapot venni? Mi a tökéletes rétes titka?
Mindenki csak büszke lehet arra a háziasszonyra, aki a konyhában dolgozik, és kedveskedik a családjának - akkor is, ha boltban vásárolt rétestésztával dolgozik. A rétestészta lapokat ugyanúgy egyesével kenegetni, zsírozni kell, és persze tölteni nagy odafigyeléssel, különben éppúgy nem sikerül, mint a házi. A rétestészta készítéséhez magas sikértartalmú liszt szükséges. Ilyen a rétesliszt, ami nagyobb szemcsés liszt, de szép gluténhálót képez pihentetés után, ezért nyúlik majd a tészta. A rétestésztát dagasztás után mindig pihentetni kell, sok töltelékkel tölteni, de ne túl sokkal, mert kifakad. Bő zsiradék szükséges, mert száraz és kemény a tészta, még ha vékony is, és legalább 50 percig sütni, mert nagy adag minden egyes rúd.
Azt gondolom, mindenkinek érdemes egyszer kipróbálni a rétesnyújtást, mert hatalmas büszkeséggel tölt el, és nem utolsó sorban nagy élmény úgy kihúzni egy tésztát, hogy akár újságot is tudjunk rajta keresztül olvasni.
Házi rétes recept
Eszközök
- 1 db réteshez 50x80 cm asztal (kör, kocka, téglalap), 1 db ugyanekkora méretű terítő, amivel feltekered, tepsi, sütő
Bevásárlólista
- 1 db réteshez, bögre, amit használok: 3dl
- 1 bögre BL 55 búzaliszt/polohrubá-vyber - 1 bögre rétesliszt - 1 bögre langyos víz - 1 ek ecet - 1 mk só , 1 kk langyos zsír
- Töltelék 1 kg rögös túró, 350 ml tejföl, 150g kristálycukor, 100 g áztatott mazsola, 1 db citrom leve és reszelt héja, 1 csomag vaníliás cukor
- Káposztás töltelék: 2 kg fehér káposzta, 2 ek cukor, 1 ek só, 2 kk őrölt bors. 100 g sertés zsír.
Tipp: Érdemes dupla adaggal dolgozni, akár egy nagy asztalon is, amit két ízben töltünk. Az egyik felét sóssal, a másikat édes töltelékkel. Feltekerésnél elválasztjuk őket egymástól.
Elkészítés
- Először a töltelékeket készítem el, hogy kihűljenek, mire a tészta elkészül.
- A káposztát a reszelő nagyobb fokozatán apróra reszelem, majd 1 ek sót teszek rá és pihentetem fél órán át. Alaposan kicsavarom a levét, amit a sótól eresztett. Bő zsiradékon, 2 ek cukorral, 2kk őrölt borssal 40 percen keresztül, közepes lángon dinsztelem. Kihűtöm.
- A túróhoz a mazsolát forró vízbe áztatom, majd lecsepegtetve összekeverem a túróval, tejföllel, citrommal, tojásokkal, cukrokkal, és hűtőbe teszem.
- A tészta hozzávalóit összeállítom. A vízben elkeverem a sót, az ecetet. A víz ne legyen forró, csak langyos. A liszteket átszitálom és alaposan kidagasztom a folyadékkal. 45 percig pihentetem.
- Az asztalt leterítem a terítővel, minden részét leszórom liszttel. A tésztát a közepén kezdem el nyújtani, aminek a közepére 2 ek olajat öntök.
- A kezeimet alaposan beolajozom. A nyújtásnál domború kézfejjel nyúlok a tészta alá és nyújtom folyamatosan, húzom magam felé.
- A közepétől indulok és arra törekszem, hogy a közepe minél vékonyabb legyen, hiszen ahhoz, már nem tudok a későbbiekben hozzáférni. A széleit igyekszem minél ellőbb a sarkakra lehúzni, így még jobban kilógja magát.
- Nem baj, ha a tészta elszakad, a legfontosabb, hogy vékony legyen, mert minden vastagabb részt érezni fogsz a harapásnál.
- Minél melegebb van kint, annál jobban nyúlik a tészta, de gyorsabban málik és szárad is, ezért fél óra alatt ki kell nyújtanunk.
- A tésztát, mikor kinyújtottam, megszórom a töltelékkel egyenletesre, hogy minden részére jusson belőle. Meglocsolom a tésztát felülről még egy kis olajjal. Ebben az esetben nem kell zsemlemorzsa, csak a gyümölcsöknél.
FONTOS: miután minden töltelék rajta van a tésztán, a rétestészta széleit le kell szednünk. Egy helyen leszakítom és körbetekerem a kezemen, az asztal mind a négy felénél. Átgyúrom a maradékot, letakarom, és újabb 35 percet pihentetem, hogy ropogóst készítsek belőle.
- Felcsavarásnál először mindig a két szélét felhajtom hirtelen mozdulattal a terítő segítségével, ezután a hosszabb részét is a terítő segítségével, és azzal együtt, csavarom fel. A közepéhez érve a terítőt magam felé húzom, és tovább csavarom.
- A rétes mellé teszem a kizsírozott vagy sütőpapíros tepsit, a rétest félkörbe ráteszem. Az egyik tepsire a túrósat, a másikra a káposztásat. Még egy kis olajjal lekenem a tetejét, majd előmelegített sütőben, alsó-felső sütésen, 50-60 perc alatt pirosra sütöm.
Tipp: Mindegy, hogy milyen gyümölcs kerül a tésztába, de minden esetben legyen mellette zsemlemorzsa vagy mák, ami felszívja a levét. Ez alól kivétel a túrós és a káposztás.
Kacsazsíros ropogós:
- A megmaradt és újra pihent tésztát kinyújtom amennyire tudom. Itt már nem olyan mérvadó a vékonysága, de annál finomabb, minél vékonyabb.
- Minden oldalát megkenem kacsazsírral, esetleg szalonnát szórok rá vagy tejfölt.
- Alaposan megsózom, mint egy borítékot, összehajtogatom. Miután megsült a rétes, még ezt is megsütöm, ezt már akár légkeveréses módon.
- Ezzel akár készen is van az ebéd, ha még egy savanyú krumplilevest főzök a ropogóshoz. A desszert pedig adott.
Olívia és a rétesek
Legyen meggyes, túrós, káposztás, vagy akár kacsazsíros ropogós, nekem mindegyik jöhet! Kísérőnek mellé pedig egy alföldi leánykát, Frittmannék Olíviáját javaslom. Természetesen Olívia egy bor fantázianeve, a Kunsági borvidék egyik legjelentősebb borászatának házasítása.
A Frittmann Pincészet igazi családi vállalkozás, a két testvér, János és István, na meg persze az ő családjaik – ma már nagy fiaik is - együtt viszik a hatvan hektáros birtokot. Sikerességüket jelzi, hogy 2007-ben, az Alföldről elsőként kapta meg az „Év bortermelője” címet Frittmann János, majd nyolc évvel később az „Év pincészete” lettek. Fehér boraikat leginkább reduktív technológiával készítik, olyan magyar fajtákból, mint az ezerjó, a cserszegi fűszeres, vagy épp Olívia szülei, az irsai olivér és a generosa. Előbbi fajtát azt hiszem, mindenki ismeri, az egyik legkedveltebb az utóbbi években a fiatal, illetve a hölgy borfogyasztók körében, illatos, parfümös, gyümölcsös – kezdő borivóknak ő a csali. A generosa kevéssé ismert, ugyanakkor hasonló típus, az ötvenes évek elején nemesítették ki a fajtát itt, Magyarországon, az ezerjó és a piros tramini keresztezésével. Szintén parfümös, déli gyümölcsös jegyekre hajazó, finom savú bort ad.
Kettejük násza tehát Olíviát eredményezte: a 2020-as reduktív házasítás valóban egy leányzó képében fogható meg leginkább, illatos, könnyed, üde.. Nem édes, nem is félédes, hanem száraz bor, mégis a két fajta jegyei miatt szerintem alkalmas akár a sós, akár az édes ízvilágú rétesek mellé. Nekem Olívia bodzás, virágos, egzotikus illatokat idézett, íze pedig könnyed savak mellett valóban déli gyümölcsös, licsis volt. Természetesen jellegéből adódóan nyugodtan fogyaszthatjuk akár aperitifként is, vagy csak úgy egy kerti partiban, hiszen alkoholtartalma alacsony, 12 százalékos. De ahogy látjuk, desszertek mellett sem hagy cserben.
Címlapkép, fotók: Szarka Zsófi, Wurmbrandt András