A nettó bérek szintén 12.1százalékkal emelkedtek, így a reálbér növekedés 8.7 százalék volt. A makrogazdaság és a monetáris politika szempontjából kiemelten fontos mutató, a versenyszféra rendszeres béreinek növekedése 11.6 százalék volt az előző havi 11.1 százalék után.
A közszféra közfoglalkoztatás nélküli bérei 9.8 százalékkal növekedtek. A nemzetgazdaságban közfoglalkoztatás nélkül alkalmazottként foglalkoztatásban állók száma 2.7 százalékkal növekedett, a versenyszféra létszámnövekedése 3.7 százalék volt. A közszférában 0.7 százalékkal csökkent ugyanez a létszám az előző év azonos hónapjához képest, így egyre gyorsuló ütemben az üzleti szféra növekedése hajtja a foglalkoztatást, ami jó hír az adófizetői bázis szempontjából.
2015 óta, 3 év alatt az egyedi kifizetésektől megtisztított rendszeres bérek 46 százalékkal nőttek a hazai munkaerőpiacon, ami példátlan felzárkózást jelent a hazai nemzetgazdaság eddigi történetében. A 2013-tól 2019 végéig terjedő 5 éves periódus alatt 51 százalékot nőnek a reálbérek az idei tendenciákat is figyelembe véve, ami szintén példátlan ütemet jelent.
Idénre jelenleg 10 százalékot némileg meghaladó növekedést vártak a bruttó bérekben, a reálbér növekedés pedig 6.1 százalék lehet, de a kockázatok változatlanul felfele mutatóak. A továbbra is kifeszített munkaerőpiac és a rekord alacsony munkanélküliség miatt a bérnövekedés dinamikája a következő időszakban is hasonlóan intenzív maradhat, a képzett munkaerő hiánya gyakorlatilag a gazdaság minden szektorában problémákat okoz mostanra.
(forrás: Takarékbank)
A munkaerőért zajló összeurópai versenyben a hazai béreknek továbbra is jelentős hátrányt kell még ledolgozniuk, hogy a munkavállalási célpiacnak számító országok nettó bérszintjének közel 80 százalékát elérje a hazai, ezt követően indulhatna visszaáramlás a hazai munkaerőpiacra, amit egy érdemi munkavállalói adócsökkentés is jelentősen gyorsítani tudna. Ez enyhítené a vállalkozások keresleti problémáit, akik ma már szinte bárkit felvesznek képzettség nélkül is, illetve elbocsátani is vonakodnak még a gyenge munkaerőt is, mivel nehezen tudnák pótolni.
Ez természetesen kihat a termelés és a szolgáltatások minőségére, ahogy azt látjuk például az építőipari folyamatos csúszásokon is, de fokozatosan a termelékenység növekedését is kikényszeríti ez a folyamat, egyrészt a hatékonyabb szervezésen keresztül, hogy a rendelkezésre álló szűkös munkaerő maximálisan ki legyen használva, másrészt pedig a munkaerőt kiváltó technológiai beruházások révén, amit immár nem tudnak kikerülni a vállalkozások. Harmadrészt pedig azt, hogy az alkalmazkodásra képes vállalkozások maradjanak életben az is segíti, hogy a magasabb béreket kitermelni képtelen cégek felől folyamatosan a hatékonyabb, versenyképesebb és magasabb béreket fizetni tudó vállalatok felé áramlik a képzett munkaerő, ami fokozatosan még tovább erősíti az egész gazdaság termelékenységét és a versenyképességet.