Veszélyes anyagok a mobilokban: ezektől a készülékektől most szabadulj meg!

A mobiltelefonok múltja hazánkban egészen a rendszerváltásig nyúlik vissza, amikor még kifejezetten luxusterméknek számított előfizetni a szolgáltatásra, majd beszerezni a készüléket, így javarészt csak az elit körökben hódítottak a kütyük. Kevesebb, mint harminc év alatt a presztízstárgy mindennapi használati eszközzé degradálódott, a készülékárak fogyasztóbarát szintre mérséklődtek, és ma már elmondható, hogy a háztartások 93%-a rendelkezik legalább egy vezeték nélküli telefonnal. Az okostelefonok lefedettsége a teljes lakosság körében 2017-ben már 40,6%-ra rúgott a KSH adatai szerint, 2018-ban pedig 100 háztartásra 190 darab mobil jutott. De mi lesz a kiszuperált készülékekkel?

A kevésbé tudatos fogyasztó a használt papír zsebkendőhöz hasonlóan egyszerűen a kukába hajítja azon az alapon, hogy plusz-mínusz egy nem oszt, nem szoroz, nem ettől fog összedőlni a Föld ökoszisztémája. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy csak a készülék akkumulátorában mennyi környezetre káros anyag található, ami a feldolgozás során kiszabadulva tovább mérgezi a termőföldet, vízkészleteket.

Noha egy fecske nem csinál nyarat, és ezt bizonyára minden „jómadár” így is gondolja, sok kicsi sokra megy, ennél pedig még az is jobb, ha a leharcolt készülékek inkább a fiók mélyén landolnak a lejárt buszbérlet és a használaton kívüli gemkapcsok mellett. Szerencsére azonban több alapítvány és egyesület áll ki jó célok mellett, így a Jane Goodall Intézet 2010 után most másodszorra hirdette meg használt mobiltelefonokat gyűjtő akcióját, most a Védegylet Egyesülettel és az Afrikáért Alapítvánnyal összefogásban.

Egy kis doboz a szebb jövő reményében

A Passzold vissza, tesó! kampányhoz olyan intézmények és cégek kapcsolódnak, akik számára nemcsak a fenntartható jövő a fontos, hanem szívügyüknek érzik megóvni az afrikai földrészen élő főemlősök életterét, amit éppen az elektronikai készülékekben felhasznált anyag, a koltán bányászata miatt pusztítanak. A helyzetet csak tovább árnyalja, hogy az illegálisan működtetett bányák nemcsak az erdőket és a megfogyatkozott egyedszámú fajokat veszélyeztetik, de mindezek miatt általános az emberek kizsákmányolása és a gyerekmunka is.

Szerencsére a jó ügy híre futótűzként terjed az interneten, amihez ugyanúgy csatlakoznak iskolák, állatkertek, vendéglátósok és különböző szektorban tevékenykedő vállalatok is. Az intézet 2010-es kampányához képest a határozatlan időre indított kezdeményezés sokkal népszerűbb, körülbelül 190-en csatlakoztak a programhoz, így már az ország minden megyéjében található olyan hely, ahol bárki leadhatja használaton kívüli készülékét.

Sajnos állandóan újabb telefonok kerülnek elő, ezért azt kérjük mindenkitől, hogy addig használják a készülékeket, ameddig még működnek, mert elsősorban telefonálásra készültek, nem applikációk használatára. Ha valaki már nem használja, esetleg kap egy újat, netán elromlott, akkor inkább adja le nálunk, hogy valami nemes célt szolgáljon. Ezért is hívjuk úgy ezeket a gyűjtőket, hogy a remény dobozai, amik reményt adnak mind az állatoknak, mind az embereknek, hogy jobb lehet a világ

– részletezte az intézet ügyvezetője, Kádár András. A Jane Goodall Intézet képviselője a HelloVidék kérdésére elmondta, a most indított kampányban eddig 300 kg mobiltelefon gyűlt össze, amit az arra előzetesen kijelölt Inter-Metal Recycling Kft., az újrahasznosító partnercég dolgoz majd fel, hangsúlyozva, hogy a készülékeken tárolt adatokkal senki nem élhet vissza.

A 2010-ben indított kétéves akció szellemisége maradt, de részleteiben apróbb változtatások természetesen voltak, hogy a kampány az akkorinál sokkal sikeresebb lehessen. „Rájöttünk, hogy nem érdemes egy évre kirakni valahová a dobozokat, sokkal hatékonyabb, ha kampányszerűen történik a gyűjtés. Az emberek sokkal inkább odafigyelnek, ha látják a határidő végét, ha pedig mindig ott van, akkor a végtelenségig halogatják a leadást” – magyarázta az intézet ügyvezetője a stratégiájukat.

Kádár András elmondta, bár induláskor egy Magyarországon működő franchise hálózatban működő kávéház-láncolattal, a Cafe Frei-jel már partnerségi kapcsolatban voltak, a kampányt gyakorlatilag nem kellett erős reklámmal támogatni, mert a jó ügy híre önálló életre kelt. Legjobb helyzetben a fővárosiak vannak, akik kerületenként válogathatnak, hol adják le szívesebben használton kívüli készülékeiket, de szerencsére a vidéki településeken is egyre népszerűbb a kezdeményezés.

Az intézet honlapja szerint a dél-dunántúli régiót tekintve Bács-Kiskunban öt, Békésben három, míg Csongrádban szintén öt helyszínen csatlakoztak a gyűjtéshez, köztük iskolákkal, művelődési házakkal és vendéglátósokkal együtt. Egy ópusztaszeri óvodában és egy kecskeméti általános iskolában is szülői részről indult a kezdeményezés, hogy csatlakozzanak a programhoz, az intézmények pedig örömmel adtak helyet a gyűjtésnek.

Az ópusztaszeri Szent Miklós Katolikus Általános Iskola és Óvoda kapcsolattartója, vezető óvodapedagógusa, Szélesné Szabados Judit a HelloVidéknek elmondta: „Mondogatjuk a szülőknek, de az a baj, hogy ők inkább a gyerekeknek adják a telefont, hogyha már nem kell nekik, ezért sajnos a doboz üresen áll. Én szívügyemnek érzem ezt a gyűjtést, mert rengeteg káros anyag kerül ki a természetbe, de hogyha összeszedjük ezt a sok rossz telefont, annak még haszna is van. Sok kicsi sokra megy.”

Békés megyében egy orosházi Rétesbolt járt elöl jó példával, akik március óta adnak helyet az üzletükben a használt telefonokat gyűjtő doboznak. „Egy családi vállalkozás sok esetben közvetíti azt, ami a tulajdonosnak is fontos. Ez erre az esetre is igaz. A munkánk során keletkező sok csomagolóanyag gondolkodtatott el minket, hogy tennünk kell valamit. Évek óta szelektíven gyűjtjük a szemetet és szállítjuk el, de most arra adtuk a fejünk, hogy a szemléletváltást a vendégeink felé is közvetítjük. Egy-egy ilyen kampány - még ha teljes megoldást nem is hoz -, elgondolkodtatja az embereket, felhívja a figyelmet az alapproblémákra és megoldási lehetőségekre, és ezt fontosnak tartjuk” – mondta az üzlet tulajdonosa, Kálmán-Gelegonya Éva. A vállalkozás vezetője továbbá megemlítette, sokan még mindig a fejükhöz kapnak, hogy az üzletbe betérve nincs náluk a leadni kívánt telefon, sokan pedig éppen arra az esetre őrzik otthon, hogyha a használatban lévő elromlik, legyen vésztartalékuk, és jellemzően csak a 35-40 évesek nem sajnálják leadni a készülékeket.

A szabadszállási József Attila Közösségi Ház szakmai vezetője, Vass Roland szintén nagyon lelkesen csatlakozott a kezdeményezéshez, amivel természetismereti tanulmányai miatt azonnal azonosulni tudott, nem utolsóként pedig a környéken abszolút hiánypótló kezdeményezést tettek elérhetővé a lakosság számára.

Jellemzően a középkorúak és az idősebb korosztály adja le a telefonját, de ők sincsenek túl sokan. A fiatalok nagyon érdekesnek találják, de nem hoznak bele semmit, őket jobban érdekli a dobozok tartalma. Tudjuk, hogy otthon mindenkinél van telefon, de úgy gondolom, inkább szeretnek még ezekkel üzletelni, minthogy eldobják

- számolt be tapasztalatairól a Bács-Kiskun megyei könyvtáros.

Használt mobiltelefon = ki nem használt piaci rés?

A technológia fejlődésével és ebből adódóan az eszközök folyamatos elavulásával lépést tartva egyre nő a piacra kerülő készülékek száma, ezzel párhuzamosan pedig a használaton kívül rekedt telefonok aránya is. Jobb esetben, ha a mobil nem kerül azonnal a kukába és nem marad örökre a fiók fogságában, a használt piac szereplőjeként kaphat új szerepet a gazdaságban, amelynek mérete az IDC előrejelzése szerint 2022-re elérheti a közel 15 ezer milliárd forintot világszerte, ami 5 ezer milliárddal kevesebb, mint Magyarország költségvetésének 2019-es bevétele. A régi, ritkaságnak számító készülékek sokszor elképesztő összegekért cserélnek gazdát, és jellemzően egy-egy gyűjtőnél lelnek végső nyughelyre, de a jelenleg népszerű okostelefonokban ennél sokkal nagyobb lehetőség rejlik.

Bár az idő előrehaladtával a több százezer forintos készülék is veszít értékéből, egy felmérés szerint a most használt készülékek átlagosan 44 ezer forintot érnek, ami az IDC becslése szerint 2022-re a technológia fejlődéséven arányosan 51 ezerre nőhet. Ezt követően a vásárló kezében a döntés: vagy tovább gazdagítja házi telefongyűjteményét, vagy beszámíttatja régi készülékét az új vásárlásánál, amit nemcsak a pénztárcája fog megköszönni, de végső soron a természet is hálás lesz érte. A Blancco mobildiagnosztikai cég nemzetközi kutatása szerint átlagosan az emberek 58%-a nem cseréli be régi készülékét az új vásárlásakor, amely arány 59% az USA-ban, 62% Angliában, meglepően magas, 79% Németországban, míg Indiában a legalacsonyabb, mindössze 32%.

De mi a fő oka annak, hogy nem adjuk le telefonunkat egy új vásárlásakor? A Blancco elemzése szerint sokszor fel sem kínálják a lehetőséget a vásárlónak, így például Németországban majdnem az esetek felében pont emiatt nem tudnak élni ezzel a lehetőséggel, amely arány világviszonylatban is 42%. Hazánkban ennél jóval nagyobb arányban fordul elő, hogy a szülők lecserélni kívánt vagy rossz készüléke a gyerekeknél, valamely családtagnál köt ki, ami jellemzően legalább minden harmadik készülékre igaz.

A felmérésben az előbbi kettőnél jóval kevesebben említették a cégekkel szembeni bizalmatlanságot, mert a készüléken maradt adatok sokszor nem kis kellemetlenséget tudnak okozni, ha illetéktelen kezekbe kerülnek. Bár százalékos arányban csak kevesen említették az adatbiztonság kérdését, mégis a megkérdezettek 54% mondta azt, hogy adathalászat esetén többé nem tudna bízni a márkában, 49% a cégtől is elfordulna, további 37% pedig ismerősei körében rossz tapasztalatainak is hangot adna.

Összességében tehát kijelenthető, még cseretelefonként sem érdemes otthon a fiókban őrizgetni a régi darabokat, hiszen vajmi kevés az esély rá, hogy a baj megtörténik, ellenkező esetben pedig a jótállás mellett a szolgáltatók cserekészüléket biztosítanak ügyfeleiknek. Kétségkívül költséghatékony szempont egy már kiszuperált darabot adni a gyereknek ahelyett, hogy új, méregdrága mobilt vásárolna neki a szülő, de az elromlott készülékektől jobb megválni.

A gyerekek ugyanúgy eljátszanak a ma már élethű utánzatokkal, játékokkal, a céleszközöket pedig jobb egy-egy gyűjtőponton leadni a benne található veszélyes anyagok miatt. Az pedig már, hogy valaki pénztárcabarát megoldásként új készülék vásárlásakor adja le a régit, vagy egy természetvédelmi kampány keretében mond le a nemes cél érdekében a telefonjáról, teljesen mindegy, de egy biztos, hosszú távon senkinek nem érdeke őrizgetni őket.