A vizsgált hónapban a bruttó átlagkereset 364.800 forint volt, míg a nettó átlagkereset 250.100 forinton állt. Közfoglalkoztatás nélkül a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset 375.100 forint volt a hónapban. A nettó bérek szintén 10.6%-kal emelkedtek, így a reálbér növekedés 7.0% volt a hónapban. A makrogazdaság és a monetáris politika szempontjából kiemelten fontos mutató, a rendszeres bérek éves kumulált növekedése 10.5% volt.
A közszféra közfoglalkoztatás nélküli bérei 6.0%-kal növekedtek, így ez a szektor a gyenge pontja továbbra is a jelenlegi bérdinamikának, míg a versenyszféra felülmúlja az átlagot, de az idén nyártól már elindult és 2022-ig 72%-kal emelkedő egészségügyi szakdolgozói bérek gyorsíthatnak majd a dinamikán, mivel közel 90 ezer embert érint a lépés. A nemzetgazdaságban közfoglalkoztatás nélkül alkalmazottként foglalkoztatásban állók száma 1.4%-kal növekedett, a versenyszféra létszámnövekedése 2.2% volt, míg a közszférában 1.8%-kal csökkent a létszám az előző év azonos hónapjához képest, így egyre gyorsuló ütemben az üzleti szféra növekedése hajtja a foglalkoztatást, ami kedvező a versenyképesség és az adófizetői bázis szempontjából is.
2015 óta az egyedi kifizetésektől megtisztított rendszeres bérek 51.1%-kal nőttek a hazai munkaerőpiacon, ami példátlan felzárkózást jelent a hazai nemzetgazdaság történetében.
A 2013-tól 2019 végéig terjedő 5 éves periódus alatt 52%-ot nőnek a reálbérek az idei tendenciákat is figyelembe véve. 2019-re 10.3% körüli éves növekedést várunk a bruttó bérekben, a reálbér növekedés így pedig 6.5% felett alakul majd. A továbbra is kifeszített munkaerőpiac és a rekord alacsony munkanélküliség miatt a bérnövekedés dinamikája a következő időszakban is hasonlóan intenzív marad, a képzett munkaerő hiánya gyakorlatilag a gazdaság minden szektorában problémákat okoz mostanra. A munkaerőért zajló összeurópai versenyben a hazai béreknek továbbra is jelentős hátrányt kell még ledolgozniuk, hogy a munkavállalási célpiacnak számító országok nettó bérszintjének közel 80%-át elérje a hazai, ezt követően indulhatna visszaáramlás a hazai munkaerőpiacra, amit egy érdemi munkavállalói adócsökkentés is jelentősen gyorsítani tudna.
Ez enyhítené a vállalkozások keresleti problémáit, akik ma már szinte bárkit felvesznek képzettség nélkül is, illetve elbocsátani is vonakodnak még a gyenge munkaerőt is, mivel nehezen tudnák pótolni. Ez természetesen kihat a termelés és a szolgáltatások minőségére, ahogy azt látjuk például az építőipari folyamatos csúszásokon továbbra is. De fokozatosan a termelékenység növekedését is kikényszeríti ez a folyamat, egyrészt a hatékonyabb szervezésen keresztül, hogy a rendelkezésre álló szűkös munkaerő maximálisan hatékonysággal legyen foglalkoztatva, másrészt pedig a munkaerőt kiváltó technológiai beruházások révén, ami erőteljesen látszik is a beruházási dinamikán. Ezen felül azt, hogy a versenyképességi alkalmazkodásra képes vállalkozások maradjanak életben az is segíti, hogy a magasabb béreket kitermelni képtelen cégek felől folyamatosan a hatékonyabb, versenyképesebb és magasabb béreket fizetni tudó vállalatok felé áramlik a képzett munkaerő, ami fokozatosan még tovább erősíti az egész gazdaság termelékenységét és versenyképességét.