Múlt héten mutatták be Brüsszelben az Európai Régiók és Városok hetén a közös agrárpolitika (KAP) 2020 utáni legfontosabb elemeit, ahol a hangsúlyt a gazdák, a vidéki térségekre és az egész társadalom előtt álló kihívásokra helyezték, és az ezekre adott politikai válaszokra összpontosítottak. Ez az európai uniós regionális politika legfontosabb éves eseménye, amely európai szintű hálózatépítési platformot kínál a regionális és helyi fejlesztéssel foglalkozó szakértők számára.
A közös agrárpolitika átmenetet jelent a fenntarthatóbb mezőgazdaság és a vidéki területek felélénkülése felé, ahol fokoznunk kell a mezőgazdaság „ellenálló képességét” és támogatni a mezőgazdasági termelők jövedelmeit. Gondoskodnia kell arról is, hogy a mezőgazdaság teljes körű szerepet vállaljon a környezettel és az éghajlattal kapcsolatos kihívásokkal szemben, és teljes mértékben alkalmazkodjon a digitális innovációkhoz, amelyek megkönnyítik a mezőgazdasági termelők munkáját, csökkentik a bürokráciát és támogatják a generációk megújulását
– mondta el a konferencián Ute Ally, az Európai Bizottság tisztviselője.
Hozzátette: mivel az Európai Unió (EU) népességének több mint 50 százaléka vidéki területeken él, ezért a megfelelő erőfeszítéseket kell megtenni azért, hogy a vidék továbbra is vonzó és létfontosságú maradjon egy-egy ország vérkeringésében, mind az élhetőség, mind a növekedés, mind a munkahelyteremtés szempontjából, de nem szabad elfeledkezni a mobilitásról és az alapvető szolgáltatások fejlesztéséről sem. Ezzel tud ugyanis hozzájárulni egy ország gazdaságának fejlődéséhez, valamint a társadalmi-kulturális élethez.
A műhelytalálkozón betekintést adtak, néhány gyakorlati példán át, a hálózatépítés fontosságába, amely szintén kiemelt szerepet kap az Európai Uniós vidékfejlesztési politikájában. Itt emelték ki a közösségvezérelt kezdeményezéseket, az intelligens falvakat, a nemzedékek megújítását a mezőgazdaságban, a biogazdálkodást és a társadalmi befogadás elősegítését, amelyeket a jövő vidékfejlesztési stratégiájaként aposztrofáltak. Ez a típusú hálózatépítés a gyakorlatban is azt mutatja, hogy ez közelebb tudja hozni az EU politikáját a vidéki érdekcsoportokhoz és az emberekhez, ami értékes visszajelzést nyújt a politikai döntéshozók számára, miközben elősegíti a kapcsolatok kiépítését a vidéki térségekre vonatkozó különféle EU politikák között.
A tanácskozáson szó esett az úgynevezett „Cork 2.0” tanulmány eredményeiről, amit 2016-ban tárgyalt az Európai Bizottság „A jobb élet a vidéki térségekben” nyilatkozattal egyetemben, amely kiemeli az EU politikáinak és stratégiáinak a vidéki térségben történő igazolását, mint a vidéki jólét növelésének eszközét. Ezáltal a Bizottság szisztematikusan felülvizsgálná a releváns politikákat egy „vidéki lencsén” keresztül, és figyelembe venné a vidéki közösségekre gyakorolt lehetséges hatásokat. Egy úgynevezett „vidékbiztosítási projekt” 2020 után újabb lépést jelent ebben az irányban, és feltárja egy ilyen elképzelés megvalósíthatóságát uniós szinten, mind az uniós politikák, mind az EU programjai szempontjából, de figyelembe veszi a kihívásokat és a korlátokat is.