HelloVidék: Mikor és hogyan indult az ötlet, hogy tejadagoló automatákat üzemeltessen Kecskemét és térségében?
T. Szabó István: Többször gondolkodtunk azon, hogyan vehetnénk a magunk kezébe a sorsunkat, mivel a MIZO csődjének komoly vesztesei voltunk. Teljesen kiszolgáltatott helyzetben vagyunk a tejágazatban, ezért próbáltunk több lábra állni, ez volt az egyik út. A tejnek van egy érdekes menetrendje: ha 2 napon keresztül nem használjuk fel, vagy nem vásárolják meg, akkor veszélyes hulladéknak minősítik, amiért külön fizetni kell, hogy elszállítsák. A felvásárlók kihasználják a helyzetet, mert tudják, hogy kétszeres kényszerpályán vagyunk. Egyrészt a tejet nem tudjuk tárolni a 2-3 nap utáni veszélyes hulladékra minősítés miatt, másrészt a tej nem olyan, mint a többi élelmiszer, ha nincs rá piac egy hónap múlva visszatérünk rá.
A tej vagy van, vagy nincs, ha elzárjuk vagy szabályozzuk, akkor nem lehet újraindítani, mert folyamatosan termelődik és kezdeni kell vele valamit napokon belül. Ezeket az okokat jól ismerik a felvásárlók és tudják, hogy előbb utóbb nyomott áron is odaadjuk a tejet. Nagyon jó kiugrási pont volt az automaták üzembe helyezése.
HelloVidék: A lakosság hogyan fogadta az ötletet?
Kedvezően fogadták, de eleinte többen idegenkedtek az automatáktól, aminek több oka is volt. Amennyiben a házi tejnél nem modern technológiával, takarmányozással és komoly higiéniával dolgozunk, akkor a tejnek van egy furcsa és jellegzetes szaga, amit a legtöbben nem szeretnek. Nagyon nehezen akarták megkóstolni a tejet, emiatt több tejkóstolót is tartottunk, amikor 10 személyt megkértünk, hogy kóstolja meg a tejet: legalább heten megitták és öten biztosan visszatértek vásárolni, mert nem érezték a tejen a „tehénszagot”. Ez kulcsfontosságú kérdés volt, mert aki korábban más házi tejnél érezte ezt a mellékízt, azt nem tudtuk rávenni, hogy megkóstolja.
HelloVidék: Milyen nehézségeik voltak és vannak jelenleg tejtermelőként? Gondolok itt többek között, hogy 2017-ben jogszabályi változások miatt bevonták az automatákat.
2017-ben hoztak olyan rendelkezéseket, hogy AFE egységeket ( Automata Felügyeleti Egység) kell az automatákba telepíteni, emiatt felfüggesztettük az üzemeltetését 1 automatán kívül az összesnek. Tudtuk, hogy nem tudják beszerelni a kasszákat és ezért meg kell állítani a gépek működését. Itt a jogszabályok értelmezésével volt a gond, mert be akartuk tartani azokat, viszont túl gyorsak voltunk. Utána megtudtuk, hogy volt türelmi idő. Végül egy korrekt megoldás született és így a már szabályszerűen működő tejautomaták, ahova nem tudták az AFE egységet beszerelni, megkapták a mentességet.
A másik nagyobb gond az volt, hogy a családból 1 fő intézte az automaták töltését, tisztántartását, ő 8 év után azt mondta, hogy megunta a feladatokat és másba kezdene. Ez a munka egy teljes embert igényel, így nehézségeink adódtak az automaták ellátásával a létszámhiány miatt. Itt egy olyan élelmiszerrel bánik az ember, melybe „belenyúlhat” és ha valaki nem elég megbízható, akkor negatív színben is feltüntetheti a gazdaságunkat, ami veszélybe sodorhatja 40 éves működésünket. Csak olyan személynek adjuk ki az automaták kezelését és töltését, akiben 100 %-ban megbízunk. Jelenleg 130 szarvasmarhára (ebből 60 tejelő szarvasmarha és borjúszaporulatának ellátására) és 150 ha földterület művelésére ketten vagyunk.
Az embernek egyszerre kell lennie gépésznek, állattenyésztőnek, mezőgazdásznak, közben a tejautomatákat is tölteni kell. Általában hajnali 3-kor kelünk és este 10-11-kor van vége a napnak. Az egyik lányom jelenleg a harmadik gyermekével várandós, ő gyártotta a túrót, sajtokat, de sajnos egyre kevesebb az ideje, emiatt ez a része veszélyben van a termelésnek, mert nincs, aki csinálja. A létszámhiány miatt felelősségteljesen csak 2 automatát tudunk üzemeltetni és két üzletben lelhetőek fel a termékeink. Kecskemét több részéből járnak a belvárosi automatához, ahol egyszerre akár 10-20 litert is elvisznek és lefagyasztják a tejet, majd amikor kell, kiveszik a fagyasztóból, felolvasztják és felhasználják. Így oldják meg, hogy otthonaikban mindig legyen házi tej.
HelloVidék: Az élelmiszerbiztonság és a környezetvédelem a jelenlegi helyzetben kiemelten fontos a társadalom számára. Hogyan tudják Önök ezt a tej automatáknál kivitelezni?
Alapvetően szigorú higiéniai és élelmiszeripari szabályozások szerint üzemeltethetjük csak a kecskeméti és fülöpjakabi automatáinkat. Résztulajdonos vagyok további 100 fő mellett az Alföldi Tej Kft-nél a székesfehérvári és a debreceni tejüzemnek is. Minden nap a cégtől érkező kamionnal viszik el telephelyünkről a tejet, de előtte mintákat vesznek, és ennek alapján fizetik ki az árát. Ezzel a mintavételezéssel folyamatosan ellenőrzik a nálunk kapható tej minőségét. Az automatákhoz kihelyeztünk törlőruhákat is, de a vásárlók hazavitték. Filléres dolognak számítanak a törlőruhák, szükség is lenne rá, de sajnos nem tudunk mindig újat kitenni azért, hogy mások elvigyék. Több környékbeli ismerőst szoktunk megkérni, hogy rajtunk kívül is töröljék át, takarítsák le az adagoló üvegét, így próbáljuk megoldani a folyamatos tisztaságot.
HelloVidék: Mi jelenti a tejágazatnak a legkomolyabb problémát?
A legkomolyabb probléma, amivel meg kell küzdeni a korábban említett kiszolgáltatott helyzet. A tejtermelés nem úgy működik, mint a gabonánál, ha esetleg valamilyen oknál fogva nyomottabb az ára és megtehetem anyagilag, akkor megvárom a jobb árfolyamot. A tejnél nem mondhatom, hogy nem adom oda, de térjünk vissza rá 1 hónap múlva. A tejágazatban nincs olyan, hogy szombat-vasárnap, ünnepnap, itt hétvégén is ugyanúgy el kell takarmánnyal látni az állatokat, fejni kell, mint hétköznap. Sajnos az előbbiekben ismertetett tények miatt is nehéz megbízható embert találni. A gazdaság szarvasmarha állományától kb. napi 1500 liter a tejtermelésünk. Rákényszerülünk az automatákban való értékesítésre, a szarvasmarha állomány további csökkentésére, hogy amit csinálunk, azt a legjobb tudásunk szerint lássuk el.
Fotó: Bódogh Gabriella
Címlapkép: Getty Images