A mostani szemeszterrel fejezi be első évét a Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar állattenyésztő mérnöki mesterképzésén Hermán Zsolt, aki a koronavírus-járvány miatt elrendelt veszélyhelyzet idején munkába is állt, hogy téthelyzetben, gyakorlatban is megméresse magát.
Most látom igazán, mennyit ér a tudásom. Sok szaktársam belenő a gazdálkodó szerepbe, hiszen családi gazdaságaikban kezdetektől besegít, de nekem nincs ilyen hátterem, mégis helyt állok a munkahelyemen. Ezért is mondhatom, hogy elégedett vagyok az egyetem oktatóival, akik elsősorban a szakma szeretetét és használható tudást adtak a kezembe. Emellett még elhelyezkedni is segítenek a cégeknél, hiszen rendszeresen ajánlják fel a kapcsolataik révén elérhető álláslehetőségeket
– emelte ki a mérnökjelölt, aki számára ez azért is fontos, mert középiskolásként még nem tudta, merre folytassa tanulmányait, viszont a mosonmagyaróvári képzés megerősítette elképzeléseit. Olyannyira igaz ez, hogy a hallgató azt latolgatja, kellő szakmai tapasztalat megszerzése után folytatná tanulmányait a doktori képzésben is.
Engem megfogott a egyetem. Minden a balekhéten kezdődött: még fel sem fogtam, hogy egyetemista vagyok, amikor azon kaptam magam, hogy otthonomként tekintek a kollégiumra és Mosonmagyaróvárra. Azóta pedig mindez csak megerősödött bennem a családias légkörnek, az odafigyelésnek és az elsajátítható erős szakmai képzésnek köszönhetően
– sorolta a hallgató. Hermán Zsolt hozzátette, hogy számára példa az intézmény dinamikus fejlődése is.
Én is tanulok ebből a szemléletből. Az innováció, a motiváció engem is ösztönöz. Az egyetem a szemem láttára alkalmazkodik az egyre-másra előforduló kihívásokhoz. Rugalmasan állt hozzá a mostani járványhelyzethez, szerintem az oktatóim a legjobbat hozták ki a lehetőségekből
– mutatott rá, és búcsúzóul megjegyezte:
Állattenyésztőként munkámra mindig szükség lesz. Jó érzés tudni, hogy hasznos tudást kaptam az egyetemen
Címlapkép: Getty Images