Noha a Kanálka egy ma már sikerre vitt brandet takar, kevesen tudják, hogy története egészen 2013-ig nyúlik vissza. Akkor egy, a jelenlegi tulajdonosokhoz hasonlóan nonprofit alapokon működő szervezet hozta létre a márkát azzal a céllal, hogy a munkanélküliségtől szenvedő helyiek számára értékes munkahelyeket teremtsen, amivel végső soron a környéken élő beszállítóknak, termesztőknek is bevételi forrást biztosítottak. A vállalkozás 2016-ig zökkenőmentesen működött, több élelmiszeripari sikert is bezsebelt, azonban a megszaporodó brandépítési feladatok miatt három évet követően továbbadni kényszerültek. Ekkor szúrt szemet az alig hatszáz lelket számláló Királyhegyesen kihasználatlanul álló épület a vidéki telephelyben gondolkodó budapesti testvérpárnak, Molnár Juditnak és Farkas-Molnár Ágnesnek, akiket még a nehéz indulás sem tudott eltántorítani attól, hogy a szárnyaik alá vegyék az elárvult Kanálkát.
Mérlegeltük a tények pozitív és negatív vetületét is, mert az mindig egy kétes üzenet, ha valami nem működik, és utána mégis újraindítják. Ugyanakkor előnyét láttuk annak, mivel nem volt ilyen irányú tapasztalatunk, felszereltségünk, arculatunk, itt pedig már megvolt az induláshoz kellő tapasztalat, a receptúrák, így nem a nulláról kellett kezdenünk. Mindenképp élelmiszeriparral szerettünk volna foglalkozni, először még a gyümölcsvelőn, sűrítményeken és ivóleveken is gondolkodtunk, de végül annyira megfogott a hely szelleme, az üzem és Tünde (korábbi dolgozó, az üzem jelenlegi vezetője – a szerk.) személyisége, hogy hittük, ebben a helyben több van, és késztetést éreztünk, hogy újjáélesszük
– beszélt az indulást megelőző pro-kontra érvek mérlegeléséről a testvérpár egyik tagja.
A mintegy rossz ómennek is tekinthető előtörténet azonban nem maradt sötét fellegként a királyhegyesi üzem felett, a környékbeliek valósággal várták az üzem újraindulását, így a volt dolgozók szívesen visszatértek előző munkahelyükre, a munkát pedig mondhatni ott folytatták, ahol abbahagyták. A bizonyítottan jól dolgozó munkaerőn túl a már kialakított profilon sem változtattak, továbbra is chutney-kat, zöldségkrémeket és sült zöldségeket forgalmaznak, amikhez a hozzávalókat csak és kizárólag a környékbeli termelőktől szerzik be, a feldolgozást pedig 100%-ban kézzel végzik, így tudják garantálni vásárlóik számára a jól megszokott minőséget, mindenféle adalékanyagoktól, színezékektől és mesterséges ízfokozóktól mentesen. Noha a felhasznált alapanyagaik szezonálisak, az alkalmazottakat egész évben foglalkoztatják, a köztes, kieső időben pedig, amikor nincs mit feldolgozni, bérmunkát vállalnak a Csongrád-Csanád megyei manufaktúrában.
Akciós személyi kölcsönök: keresgélj a legjobb ajánlatok között!
Farkas-Molnár Ágnes a HelloVidék kérdésére kifejtette, tudatosan döntötték el már a kezdet kezdetén, hogy a hazai vállalkozási paletta termelési középmezőnyébe pozícionálják magukat, ahonnan a későbbiek során se szeretnének felfelé irányba elmozdulni. Az alapító az élelmiszerpiac más szereplőinél tett gyár- és üzemlátogatások során betekintést nyert, a saját szavaival élve, „egy teljesen más játszótéren” zajló termelésbe és feldolgozásba, amelynek jelentős, ha nem az egész része gépiesítve van, míg a Kanálkánál jelenleg a termés betakarításától kezdve az üvegekbe porciózáson át a címkézésig mindent kétkezi munkával végeznek.
Ezen a jövőben szeretnének változtatni, így bizonyos munkafolyamatokat az automatizációval kiváltanának, de a gondos, kézzel történő megválogatásból és a „befőzésből” így sem engednének, mert az éppen a kompromisszumot nem ismerő minőség rovására mehetne. Növekedni tehát bőven van hely és lehetőség, és még úgysem fogják elérni a gyártási középmezőny plafonját.
A nonprofit vállalkozás szíve-lelke
Egy bármely más cégformában működő forprofit vállalkozással szemben a Vidékért Szociális Szövetkezet üzletpolitikája és gazdálkodása némiképp más alapokon nyugszik: nem célja a nyereséghajhászás, és mint a nevében is benne foglaltatik, a többségében mezőgazdaságból élő vidékieket foglalkoztatja. Farkas-Molnár Ágnes szerint azonban ez a fajta társadalmi szerepvállalás a cégalapításkor nem volt ennyire direkt, előre definiált, mint amennyire visszatekintve annak tűnhet.
Mint sok más tekintetben, amire az ember küldetésként tekint, hogy egy humánus közeget teremtsen, amiben jól érzik magukat az emberek, annak kapcsán csak visszatekintve tűnik fel, hogy akár olyan zászlókat is fel lehetne tűzni a „hajónkra”, minthogy helyben teremtünk értéket. Pedig ez a logikus, hogyha helyben teremtünk munkahelyet, helyi alapanyagokat használunk, akkor azzal közvetett módon több családnak is segítünk, mint az állandó négy helyi munkatársunknak, akik az üzemben dolgoznak. Szerintem sok más embert, akit visz az érzés, a lendület, a tenni akarás, úgy vitt minket is előre a Kanálka, és nem volt külön megfogalmazva, hogy családbarát munkahelyet teremtünk vagy támogatjuk az édesanyákat, egyszerűen csak jött belülről. Tudtuk, hogy milyen jó érzés, amikor a csoport dinamikájához lehet igazítani a munkaidőt, ezért ösztönösen cselekedtünk, mintsem tudatosan
– magyarázta a vállalkozás társtulajdonosa.
A testvérpár elköteleződését az üzem és a vállalkozás iránt pedig mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kezdetek óta egy fillért nem vettek ki belőle, sőt inkább csak beletettek, holott mindkettejüknek családja, több gyermeke van. Ennek kapcsán Farkas-Molnár Ágnes hangsúlyozta, noha a nonprofit csoportba sorolják őket, nem hisz abban, hogy létezik vállalkozás forprofit szemlélet nélkül, mert a szolidaritás és a társadalmi hatás véges erőforrás, és ettől egy márka még nem adja el saját magát. Éppen ezért
minden döntésükkel azon vannak, hogy az önfenntartást továbbra is biztosítani tudják, és hosszabb távon pedig törekednek arra, hogy a vállalkozás egy számukra méltányos juttatás kivételére is alkalmas legyen, amire minden bizonnyal még éveket kell várniuk.
Mindennek alapvető feltétele a napi áteresztő mennyiség növelése, amely a gépesítéssel van szoros összefüggésben, ezzel léphetnének ki a jelenleg még magukon viselt manufakturális jelzőből. Ezen a ponton viszont ismét a pénznél lyukadunk ki, hiszen a fejlesztéshez, gépiesítéshez tőkére van szükség, amit a tartalékok felélése nélkül pályázatból tudnának csak megvalósítani, utóbbi elbírálása azonban hosszadalmas, kimenetele pedig bizonytalan, a messzi jövőbe vész.
A vírus, amely átírta a meglévő forgatókönyveket
Sok más hazai vállalkozással egyetemben a Kanálka útja is egy lassú, felfelé ívelő pályát írt le 3,5 éves fennállása óta, amire azonban a 2020-as évben a derült égből villámcsapásként érkező koronavírus jelentősen rányomta a bélyegét. Bár azt gondolnánk, hogy az élelmiszerpiaci szektort kevéssé érintette meg a változás szele, lévén karantén ide vagy oda, az embernek akkor is ennie kell, a vállalkozás társtulajdonosa elmondta, esetükben ez sajnos másképp alakult.
Nagy érvágással járt nekünk ez az év, mert nem vagyunk az a szerencsés kisebbség, aki fájdalom nélkül túlvészelte volna ezt az időszakot. Duplán rosszul érintett bennünket a járványhelyzet. Egyrészt, még hogyha lett is volna a keresleti oldalon igény, akkor se tudtuk volna megoldani a feldolgozást, mert egy munkatársunk kivételével csak hölgyekkel dolgozunk, akiknek óvodás, iskolás korú gyerekeik vannak, így nem tudtak jönni dolgozni. Másrészt, noha élelmiszerről van szó, az embernek pedig ennie kell, érezhetően visszaesett a forgalom. Az elmúlt időszakban nem volt komfortos szituáció és élmény a vásárlás, míg a mi termékeink olyanok, amit megkívánnak a vásárlók, amivel kísérleteznek, most pedig nem erről szólt a világ. Az emberek maszkban, listával, szemlesütve, gyorsan legyünk túl rajta gondolattal vették meg a legszükségesebbeket, így a kenyeret, tejet és a felvágottat. Nagyon-nagyon érezhető volt, hogy nem jönnek a rendelések, úgyhogy nem vagyok vidám e tekintetben
– vázolta fel a sok hazai kisvállalkozás számára ismerős tapasztalatokat az első félévre vonatkozóan Farkas-Molnár Ágnes.
Bár a helyzet a járvány enyhülésével májusra mérséklődött, a hirtelenjében meghozott korlátozó intézkedések, a tömeges elbocsátások és az átalakuló vásárlási szokások a magyarországi vállalkozások életére hosszabb távon is hatással lesznek, ami mintegy a stratégiájuk újragondolására, fokozott óvatosságra és megfontoltságra késztette őket. „Olyan szempontból egy sötét felhő itt maradt fölöttünk, hogy látom, mennyire törékeny, érzékeny ez a prémium élelmiszer üzletág. Hogyha bizonytalanság van akár az egészséget, akár az anyagi körülményeket illetően, az emberek rögtön visszafogják az ilyen jellegű kiadásokat, mint a manikűröst vagy a masszőrt. Másrészt sokan mondják, hogy ez a vírus itt marad, lesznek további korlátozások, az iskolák átállhatnak a távoktatásra… De mi lesz azokkal a munkaadókkal, akik ezeket az anyukákat foglalkoztatják?” – teszi fel a sokakat foglalkoztató kérdést a Kanálka társtulajdonosa.
Talán éppen a jelen helyzetet is figyelembe véve, Farkas-Molnár Ágnes arra a kérdésre, mit csinálna másképp, ha lehetősége lenne változtatni, azt felelte, sokkal komolyabban venné a helyzetértékeléseket és az úgynevezett „makacs számokat”, így a bevételeket és a kiadásokat is sokkal szigorúbban venné, és még inkább törekedne a racionális döntések meghozatalára. Hogy mindezzel a 3,5 évnyi tapasztalattal a háta mögött mennyivel lenne más vizeken a hajójuk, az már sosem derül ki, viszont a vállalkozás társtulajdonosa hozzátette, úgy érzi, így is jó úton járnak. Némi gondolkodás után hozzátette, a jövőben szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni arra, hogy bemutassák azt, honnan és kiktől származnak azok az alapanyagok, amiből a Kanálka finomságai készülnek, erősítve ezzel mintegy a márka emberi oldalát, a személyes kapcsolatokat és a színes-szagos történeteket.
Hogy mit hoz a jövő, azt 2020-ban egyre bajosabb megmondani, így a rövidebb és hosszabb távú terveket illetően is érthető óvatossággal fogalmazott Farkas-Molnár Ágnes. Tekintve az első félévi visszaesést, a következő két évre vonatkozóan a szinten tartással, az értékesítés stabilizálásával is elégedettek lennének, valamint ha a már meglévő együttműködések a Müllerrel, dm-mel, Lidllel és az Intersparral is fennmaradnának. Arra a kérdésre azonban, mi az a nagy álom, ami körvonalazódni látszik a szemük előtt, Farkas-Molnár Ágnes hangja ismét optimizmussal telítődött:
Nem tudom ennél plasztikusabban megfogalmazni: arra vágyom, hogy a Kanálkával, mint szóval leírjuk magát a terméket, hogy mintegy beépüljön a köztudatba. A Lipótiról mindenki tudja, hogy kenyér, ha Pöttyös, akkor túró rudi, ha Erős Pista, akkor csípős paprika. Azt szeretném, hogyha egy baráti társaságban valaki azt mondja, Kanálkát hozott, akkor mindenki tudná, hogy a padlizsánkrémről vagy valamilyen zöldségekkel kapcsolatos termékről van szó. Ezt pedig nem lehet lefordítani számokba, üzleti kapcsolatokba vagy partnerségekbe. Egyszerűen arról szól, hogy az emberek ismernek és szeretnek minket.
Címlapkép: Getty Images