Egy korábbi, egészen pontosan 2018 áprilisában készült interjúnkból az derült ki, hogy mi magyarok egészen rosszul állunk, ha munkamorálról, a munkavégzéssel kapcsolatos kötelezettségeink teljesítéséről van szó. Akkor Farkas Gergely, GLS Hungary Kft. ügyvezetője azt nyilatkozta nekünk, hogy sokkal nehezebben találnak minőségi munkavállalót, mint korábban: "Rengeteg interjút kell lefolytatni a potenciális dolgozókkal, és sokan nincsenek tekintettel arra, hogy megbeszéltünk valamit. Vannak, akik el sem jönnek, úgy hogy erről nem is tájékoztatnak bennünket. Régen tízből egy nem jött el, ma a fele" - nyilatkozta 3 éve Farkas Gergely.
2018-ban, és utána még legalább 2 évig úgy tűnt, a helyzet rövid távon egészeb biztosan nem fog javulni, sőt. Akkor azonban még senki nem láthatta, hogy egy pandémia alapjaiba fordítja fel majd a világot, és vele együtt a munkaerőpiacot is. Ilyen körülmények között azt gondolhatnánk, hogy mivel komplett iparágak szűntek meg, a felszabadult munkaerő megoldást jelenthet az eddig munkaerőhiánnyal küzdő szektoroknak. Az élet azonban nem feltétlenül a matematikai törvényszerűségek mentén alakul, és ennél sokkal bonyolultabb erők és ellenerők érvényesülnek a piacon.
Mi történik a piacon?
Az utóbbi 5 évben nagyon megváltozott a munkakeresők minősége: sokan nem mennek el az állásinterjúkra, vagy egyszerűen felszívódnak 2 hét után, ha mégsem tetszenek nekik a körülmények. "Mi is hasonló jelenséget figyeltünk meg" - mondta el a Pénzcentrumnak Szilágyi-Bécsi Tímea, az INT-Solution Üzleti Tanácsadó Kft. tulajdonos-ügyvezetője, majd hozzátette:
Nem akarok általánosítani, hiszen nem minden jelöltre igaz, de az esetek nagyobb százalékában fordul elő az a viselkedési minta, hogy bár nagy érdeklődést mutat a munka iránt, és megígéri, hogy megjelenik az interjún, ez mégse következik be. Természetesen a legtöbb esetben nem is szól, és amikor érdeklődünk kedvesen és udvariasan, akkor vagy az a válasz, hogy bocsi, elfelejtettem, vagy az, hogy már nem aktuális, mert már van egy másik ajánlata, de a legtöbben már fel se veszik a telefont.
Nemrég kaptak olyan kommenteket egy hasonló témával foglalkozó bejegyzésükre, hogy minden a cégek a hibája, hiszen pl. a fizetések nagyon alacsonyak, visszajelzéseket nem adnak a jelentkezésekre, a vezetők nem veszik emberszámba a soron dolgozókat, túl sokat várnak el a betanulás időszakában stb. Tímea azt gondolja, hogy az igazság valahol a kettő között:
Nem igazán bízik egymásban a két oldal, nem mindig tiszta a kommunikáció, az általánosítások pedig oda vezetnek, hogy már nem tudnak tiszta lappal indítani egy-egy új pályázatnál, sokan eleve rosszhiszeműen gondolnak a munkáltatókra, ez eredményez egy olyan hozzáállást, aminek a végén a munkáltató azt látja, hogy nem felelősséggel pályáznak a jelöltek a meghirdetett pozíciókra. Ez pedig egy lefelé húzó spirál egészen addig, amig mindkét fél nem hajlandó felvenni a másik nézőpontját, s nincs meg a változtatási hajlandóság a viselkedésmintákra vonatkozóan.
Arra a kérdésre, hogy globális jelenségről van-e szó, vagy csak a magyar piacra jellemző ez a magatartás, Szilágyi-Bécsi Tímea azt válaszolta hogy a nyugati országokban is vannak problémák, de elsősorban a munkaerőhiány miatt, és nem feltétlenül a pályázók eltűnése miatt.
Nem léptünk előre a pandémia óta - de erről a cikk folytatásában, a Pénzcentrum oldalán olvashat.
Címlapkép: Getty Images