Néhány évtizeddel ezelőtt Zalában, Somogyban és Vas megyében még nagy területen folyt a szelídgesztenye-termesztés, azonban az ültetvényeket mára szinte teljesen elpusztították a különböző betegségek. A szelídgesztenye azóta még nagyobb kincsnek számít. Jellemzően októberben érik, így már a piacokon, az üzletek polcain is találkozhatunk vele, de gyakorlatilag nincs az a mennyiség, amit pillanatok alatt szét ne kapkodnánk.
Nagyobb gesztenyések kizárólag a Dunántúlon vannak
A termőtájak közül a nyugat-dunántúli a legjelentősebb, az ott elhelyezkedő 51%-nyi felület nagyobb részben Zala megyében található. A szelídgesztenye hazánkban ugyan honos, azonban nagyon kényes, termesztéséhez speciális ökológiai követelményeknek kell megfelelni: kiegyenlített, csapadékosabb időjárás és savanyú talaj. Emiatt csak az ország néhány táján lehetséges az üzemi méretű termesztése, így a dél-dunántúli, a nyugat-dunántúli és a Börzsöny-hegységi termesztőtájakon. Az országos éves termésmennyiség nem nagy, jellemzően 200-500 tonna közötti, ez a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be. Exportunk elhanyagolható, azonban jelentős a feldolgozóipari igény, így behozatalra szorulunk. Az import évente 2000-2500 tonna között mozog, 1-1,2 milliárd forint értékben, jellemzően Olaszországból – közölte a NAK.
Az árutermő szelídgesztenye-ültetvények területe – az SAPS-adatok alapján – mindössze 249 hektár, az ültetvények elsősorban a nyugat- és dél-dunántúli megyékben helyezkednek el.
A szelídgesztenye termesztése kockázatos, az utóbbi másfél évtizedben egy gombás betegség, a kéregelhalás (Cryphonectria parasitica) járványszerűen tizedeli a fákat. Mellette néhány éve megjelent a szelídgesztenye gubacsdarázs (Dryocosmos kuriphylus), amely szintén komoly károkat képes okozni. Hatékony védekezés egyelőre egyik károsító ellen sincs, bár a szelídgesztenye gubacsdarázs természetes ellenségének (a hazánkban nem honos Torymus sinensis fürkészdarázsfajnak) betelepítésével kapcsolatos vizsgálatok ígéretes eredményeket mutatnak.
Nem lehet gazdaságosan termeszteni – de van, aki mégis kísérletezik vele
Egyed Károly az országban egyedüliként, 40-50 hektáron foglalkozik szelídgesztenyefákkal. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ő a hazai gesztenyetermesztés megteremtésének újkori magyar követe, aki szorgalmasan és kutatási költségeket nem kímélve több mint 20 éve dolgozik a mélyponton lévő hazai gesztenyetechnológia felemelkedésén. Állítsa szerint azonban nem véletlenül nincs más termelő, aki ekkora téteben szelídgesztenyével foglalkozna:
A nevével ellentétben a szelídgesztenye valójában egy vadon élő fa, ami régebben erdőségeket alkotott. Felszedtük a gyümölcsét, mert nagyon finom és egészséges, de azóta sincs megoldva a gazdaságos, nagyüzemi termesztési technológiája. Ráadásul nehezíti a helyzetet, hogy olyan halálos ellenségei vannak, amikkel a hagyományos módszerekkel, például permetezéssel nem lehet védekezni, emiatt sem lehet gazdaságosan termeszteni. Mi is csak kísérletezgetünk, hogyan is lehetne megoldani a termesztéstechnológiáját.
– mondta a Somogy megyében gazdálkodó Egyed Károly, aki azt is elismeri, hogy 20 éve kísérletezik a szelídgesztenyével, de még nem sikerült az ültetvényt gazdaságossá tennie. Ahogy meséli, azért engedheti meg magának ezt a „luxust”, mert van egy feldolgozóüzeme, ami viszont nyereséges. Gyakorlatilag annak a nyereségéből fejleszti a gesztenyést. A kaposvári feldolgozóüzemben többek között gesztenyepürét, és gesztenyéből készült élelmiszereket is előállítanak.
Évről-évre csökken a gesztenyetermés
A szelídgesztenye termés – a betegségeknek köszönhetően- évről évre jellemzően csökken, a különböző kártevők megölik a gesztenyefákat. Egyre kevesebb a fákon a termés, ha egy kicsit hosszabb távon tekintünk vissza, akkor ez a csökkenés drámai mértékű:
A középkorban a gesztenye a szegény emberek eledele volt, bőven megtermett, csak fel kellett szedni. Mostanra a gazdagok eledelévé vált. A kereslet-kínálat alapján megnőtt az ára is.
– tette hozzá Egyed Károly.
Öntözés nélkül nem menne
Somogy megyében az idei szelídgesztenye-termést még nem látják, hiszen javában zajlik a betakarítás. Ahogy Egyed Károly elmondta, a minőségre nincs is panasz. Kifejezetten jónak ígérkezik, de mivel nagy volt a szárazság, a szokottnál kisebb szemű a termés. Viszont – tette hozzá – ők öntözik a gesztenyefákat, enélkül nem is lehetne már ezzel a növénnyel sem foglalkozni.
Óriási az igény a gesztenyéből készült termékekre
Magyarországon nagyon kelendőek a gesztenyéből készült termékek. Ahogy Egyed Károly mesélte, ők úttörők abban is, hogy több fajta gesztenyés terméket fejlesztettek ki a magyar piacra. A hagyományos gesztenyepürén kívül gyártanak például gesztenyés pogácsát, gesztenyés szendvicskrémet, és számtalan sós terméket is. Ugyanis a termelő szerint a gesztenye hasonló, mint a kenyér, lehet édesen és sósan is enni. Régen nem véletlenül sütöttek belőle kenyeret. Sokszínűen és változatosan felhasználható, és nem utolsósorban roppant egészséges is.
Ahhoz képest, hogy mekkora a gesztenyeínség, nem is annyival drágábbak a termékek
Az utóbbi 5-8 évben – fogalmazott Egyed Károly – a gesztenye, mint alapanyag ára négyszeresére nőtt. Jórészt abból adódóan, hogy nincs kínálat. A boltokba a kilóját 2000-3000 forintért lehet kapni.
Ehhez képest a püré ára viszonylag alacsony, boltokban (250 grammos kiszerelésben) 300-500 forintba kerül.
Kőszeg környékén még lehet gesztenyét szedni
Velem és Cák környékét a nagyszemű gesztenye őshazájának is nevezik. A gesztenye mindig is kedvelte a Kőszegi-hegység klímáját, a gyengén savanyú talajt, így, míg a kéregrák meg nem jelent, és tömeges pusztulást nem okozott, minden adva volt a bőséges terméshez. A kéregrák ellenére Kőszeg környékén mind a mai napig jelentős mennyiségben találni szelídgesztenyét. Errefelé átlagos az idei termés. Így aki az őszi szünetben arrafelé kirándul, még bőségesen találhat gyűjteni valót. Egyébként hasonlóan a gombához, a túrázó a szelídgesztenyét is szabadon, kedvére felszedheti. Persze nem kereskedelmi tételben, de saját fogyasztásra igen.
A Kőszeghez közeli híres cáki pincesorról már kevesen tudják, hogy egykor nem is a szőlő miatt, hanem a gesztenye tárolására építették. Természetesen adódott az is, hogy a tapasztott boronafalú épületek jó részének a szelídgesztenye fája adta az anyagát. Ugyanis magas csersavtartalmának köszönhetően külső térben is rendkívül tartós,
A szelídgesztenyefa nagyon hasznos növény
Sokan ugyanis úgy vélték, hogy a rómaiak vagy mások szerint – jóval később – a törökök hozták magukkal és terjesztették el nálunk is. A vizsgálatok és levélkövületek azonban azt bizonyítják, hogy a szelídgesztenye a tölgyerdőkben, mint keveréknövény ősidők óta itt él. Amikor az erdőterületeket művelésbe vették, a tölgyfákat kivágták, de a termést érlelő gesztenyefákat meghagyták, így jelentős gesztenyeligetek, sőt -erdők alakultak ki.
Fája, ha ki nem pusztul, hatalmasra nő
Fája 30 méter magasra is megnő, egyike a leghosszabb életű fáknak. A 200-300 éves fa nem ritkaság, de nyilvántartanak ezeréves gesztenyefát is. A virága jó méhlegelő, a gesztenyeméz különleges csemege. Az apró szemű gesztenyét évszázadokon keresztül nem csak a vaddisznók fogyasztották, de a házi disznókat is ezzel takarmányozták. A nagy szemű gesztenyét – amelyet mi maróninak nevezünk – megfőzték és tésztát készítettek belőle, amely egyes vidékeken a kenyeret is helyettesítette. Manapság vaslapon sütik és árulják az utcákon az illatos gesztenyét – most karácsony előtt is - közkedvelt édesség a gesztenyepüré tejszínhabbal. Ez érdekes módon csak az egykori Monarchia országaiban terjedt el, más országokban szinte ismeretlen.
Az asztalosok számára is nagy kincs – ami szinte nincs
A szelídgesztenye fája kitűnő, asztalosoknak nagy kincs, de nem nagyon jutnak hozzá – mesélte egy faműves asztalos. Olyan értékes, mint a tölgy, csak a rajzolata tér el kicsit, a tükröződő bélsugarak hiánya miatt. De gyakorlatlan szem sokszor meg sem tudja a két fát különböztetni. Különlegességként, itt a legvégén azért hozunk egy gesztenyefabölcsőt, amit IDE kattintva meg lehet nézni!
Címlapkép: Getty Images