Pénzcentrum: Ismerve a szakmát, meglehetősen fiatal vagy a "versenytársakhoz" képest. Mi motivált, hogy elindulj ezen a pályán?
Földvári Zoltán: Nem érzem, hogy hatalmas szakadék lenne közöttünk. Én ugyan könyvekkel kezdtem, elég régóta benne vagyok már, de ez eléggé hasonló közeg. A képzőművészet mindig is közel állt hozzám, viszont könyvvel sokkal könnyebb volt elkezdeni, sokkal kisebb a belépési küszöb, minden szempontból járhatóbb volt az út. Nem kell hozzá fizikai hely, galéria, és a könyvek esetében már sokkal hamarabb erősebb volt az online jelenlét. Nem véletlen, hogy az Amazon is könyváruházként kezdte, sokkal könnyebb nemzetközileg belépni, meg rengeteg előnye van. Közben mindig volt egyfajta nyitottság a képzőművészet felé, és szép fokozatosan elmozdultam a galériás világ felé, megtartva emellett ezt a könyves vonalat is.
Mit tudsz jobban, máshogy, mint a nagy öregek?
Szerintem mindenki egy kicsit máshogy látja, de nagyon sok dolog van, amiben általában egyetértenek. Nem gondolom, hogy számít az, hogy fiatalabb vagyok egy-két szereplőnél, mert vannak olyan szereplők, akik nálam is jóval fiatalabbak. Vannak persze generációs különbségek, picit máshogy látja a generációm ezt a piaci szegmenset is, de szerintem eléggé klasszikus figura vagyok. A könyves, és a galériás világ is egy klasszikus iparág, és nagyon konzervatív.
Az egész műkereskedelem egy lassan mozduló dolog általában. A leggyorsabb átalakulások általában nem itt szoktak történni. Biztosan van, amit máshogy csinálok, de nem gondolom, hogy különleges figura lennék bármilyen szinten.
Befogadtak a kollégák?
Vannak jó személyes kapcsolataim, de nem gondolom, hogy ez egy nagyon összetartó világ lenne. Vannak személyes ismeretségek, barátságok a különböző szereplők között, de ez nem egy klub, ahol mindenki egy közeget alkot, hanem vannak különböző blokkok, klikkek érdekek.
Kikkel ápolsz kifejezetten jó szakmai viszonyt?
Inkább olyanokat mondok, akiket tisztelek. Hogy konkrét példát említsek, a Vintage Galéria és a Kisterem teljesítményét például kifejezetten nagyra tartom a kortárs magyar piacon.
Hány galériát viszel, és hány művészt képviselsz jelenleg?
2012 végén nyílt meg a Trapéz, ami alapvetően kortárs galéria, és nagyjából 10 művészt képviselünk. Ez nem egy nagy létszám, egy szűkebb válogatás. Nálunk van például Lakner László, a fiatalabb generációból pedig Schmidt Andrea és Trapp Dominika is. Az idei évben pedig megnyitottuk a November Galériát, ami pedig leginkább a 20. század első felével foglalkozik, de kitekint egészen a 80-as évekig.
Hogyan lehet ma felépíteni egy galériás bizniszt? Te hogyan indultál; mesélj picit az alapításról, a befektetőkről, a működési struktúráról.
Nem voltak pluszbefektetők egyik galéria mögött sem. Azért eltelt jó pár év az előzőhöz képest, és nagyon sok minden megváltozott, hogy hogyan lehet elindulni egy galériával. De azt látom, hogy most is nyílnak galériák folyamatosan.
Ma már nem elérhetők a versenypiacról származó támogatások, mint korábban?
Most is biztosan vannak olyan konstrukciók, amikkel lehet forrásokat bevonni az induláshoz. Mivel ez egy kockázatos üzletág, ezért klasszikus banki konstrukciókat nehézkes lehívni. Viszont az látszik, hogy most nagy pezsgés van a piacon, így könnyebben lehet különböző magánforrásokat bevonni, bár mi ezt nem nagyon vettük igénybe
Melyik a jobb befektetés: könyv vagy képzőművészet? Erre is válaszd ad a cikk folytatásában Födvári Zoltán, ami itt, a Pénzcentrumon olvasható!
Címlapkép: Getty Images