Az úgynevezett „poroszos oktatás” alatt, amelytől mind a mai napig a hazai oktatás is szenved, az 1950-60-as években többé-kevésbé általános pedagógiai gyakorlatot értjük, ami illeszkedett ahhoz az általános felfogáshoz, hogy a tanítás alapvető célja, hogy a gyerekek minél több ismeretet sajátítsanak el. Ennek megfelelő volt a pedagógus szerepe, ő az, aki átadja és begyakoroltatja a tudást. Ez a frontális ismeretátadás. Alapvetően arról szólt a történet, hogy ki mennyit tud visszabiflázni. Ez a világ nagy részében mára teljesen átalakult, de sajnos a magyar közoktatás jelentős részében még ma is ez a pedagógiai kultúra uralkodik. - magyarázta Radó Péter oktatáskutató a Pénzcentrumnak, aki az interjúban arra is próbált választ adni, hogy hol tart ma a magyar oktatás, hol tévesztettünk utat, és mire lenne a szükség a felzárkózáshoz.
Az oktatáskotató szerint a legfőbb problémája a hazai oktástáspolitikának, hogy a jelenleg oktatási kormányzás teljesen politikavezérelt, a politikai napirendet kénytelen követni.
Ez egy másfajta logika, szembemegy a szakmai gondolkodással. Amikor mindenki direkt politikai kontroll alatt működik, akkor a siker fokmérője a lojalitás, a szakmai szempontok teljesen ki vannak kapcsolva
- közölte a szakember, aki azzal kezdené az átalakítást, hogy azonnal elkezdene intenzíven tárgyalni az oktatás összes érdekcsoportjával, a szakszervezetekkel, a szakmai, szervezetekkel, az önkormányzatokkal, a tankönyvkiadókkal, az egyetemekkel, a kutatókkal, a pedagógus szervezetekkel.
Mindenkivel, aki ma teljesen ki van zárva az oktatáspolitika csinálásból. Oktatáskutatóként 24 óra alatt meg tudnék írni egy remek stratégiát, amit rajtam kívül senki nem támogatna, ezért nem lehetne átültetni a gyakorlatba. Egy oktatási reform ugyanis társadalmi kommunikációs folyamat, közös gondolkodás terméke, csak akkor működik, ha ki lehet építeni köré egy koalíciót. És ennek kiizzadása egy több éves folyamat.
- tette hozzá.
A teljes cikk a Pénzcentrumon, ITT olvasható!
Címlapkép: Getty Images