Elkeserítő helyzetben van a tógazdasági haltermelés Magyarországon: bár az országot sújtó nagy szárazság véget érni látszik, a vízhiány nem enyhült. A terményárak folyamatosan emelkednek. A tavakon naponta 1-2 centiméteres párolgással kell számolni, és egyre jelentősebb madárkár keletkezik a tavakban - mondta el az Agrárszektornak Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (MA-HAL) szóvivője. A szakember azt is közölte, hogy az extrém szárazságból és a vízhiányból kifolyólag eltűntek a természetes kis vízfolyások és a vizes életterek. Ez tragikus következményekkel járt: a vízhez kötött életű állatok jó része (a békák, gőték, teknősök, rovarlárvák stb.) elpusztultak, a helyváltoztatásra képesek, mint például a vidrák, hódok és vízimadarak tömegei pedig menekülőre fogták. Ennek következtében ott kötöttek ki, ahol még van víz és bőséges táplálék, vagyis a tógazdaságokban.
A MA-HAL szóvivője beszélt arról is, hogy a magyar tógazdasági haltermelés annyival van rosszabb helyzetben más mezőgazdasági ágazatoknál, hogy nekik nem jár semmiféle kárenyhítés. Nem kapnak kompenzációt az aszálykár vagy az árvízkár miatt, de területalapú támogatásra sem pályázhatnak. Lévai Ferenc szerint ennek hamarosan kifejezetten tragikus következményei lehetnek, ugyanis a jelenlegi kockázatokat és a gazdasági számításokat figyelembe véve az ágazat szereplői közül sokan fel fognak hagyni a tevékenységükkel, és szántóföldi növénytermesztésbe kezdenek az arra alkalmas halastavak területén. A művelési ág váltással, tudniillik, az összes mezőgazdasággal kapcsolatos támogatás elérhetővé válik számukra. A szakember szerint a tavak kiszárításával a halastavak egyharmada eltűnhet, amint az az utóbbi években Romániában már megtörtént a szántóföldi művelésre alkalmassá tehető tavaknál.
Lévai Ferenc borúlátó volt az ágazat jövőjét illetően, mint mondta, az idei év problémáit figyelembe véve - vízhiány, csökkenő ivadéktermelés - sajnos a következő években is csak gyenge termés várható. A MA-HAL szóvivője szerint az ágazat 1990 és 1993 között volt hasonlóan kilátástalan helyzetben, amikor a privatizáció még nem indult be, de a régi gazdák már nem akartak hallal foglalkozni. A haltermelés azonban 1994-1995 után talpra állt. Napjainkig az egyetlen állattenyésztési ágazat, amely meg tudta őrizni rendszerváltáskori területét (24-26 ezer hektár) és növelte termelési eredményeit (22-25 ezer hektár).
A cikk folytatása az Agrárszektoron olvasható!
Címlapkép: Getty Images