Széchenyi Kártya, bankhitel, integrátori partner, végső esetben saját tőke – ezek a szóba jöhető források, amelyből a termelők a most következő tavaszi munkákat finanszírozhatják. Mindegyik konstrukciónak van létjogosultsága és előnye, a napokban ráadásul kiderült, hogy még a piaci kamatokon is lehet faragni. A jelenlegi helyzetben ugyanakkor egyik sem tűnhet igazán jó megoldásnak a gazdák szemében. Az elmúlt évek kudarcai után okkal óvatos szántóföldi növénytermesztők jelenleg leginkább a költségoptimalizálásban, sőt, sokan inkább kemény megszorításban gondolkoznak. Ez érthető stratégia, de később még okozhat problémákat - írja az Agrárszektor.
A következő hetek, hónapok feladata lesz a szántóföldi növénytermesztésben a tavaszi munkák, valamint az ilyenkor esedékes vetések elvégzése. Ezeknek a tevékenységeknek komoly finanszírozási igényük is van, a gazdák éves kiadásainak jelentős része ilyenkor keletkezik. A jelenlegi helyzetben, amikor két rossz év után a 2024-es jövedelmezőség sem ígérkezik jónak, nagy kérdés, hogy milyen konstrukcióban, miből és mire fordítsanak a termelők.
Másképp látják a kicsik és nagyok
Hogy a megfelelő stratégiákat lássuk, fontos elkülönítve kezelni a szántóföldi növénytermesztés egyes szegmenseit, mert más lehetőségeik lévén másképp döntenek a kisebb, a közepes és a nagyobb termelők
– mondta el az Agrárszektornak Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója.
Mint kifejtette, a mikro- és kistermelők számára a legkézenfekvőbb megoldás az az Agrár Széchenyi Kártya Program által nyújtott kedvezményes kamatozású hitel, amely szinte minden termelőnek rendelkezésére áll.
Jellemző az is, hogy ezt a keretet még nem használták ki sokan, ebben tehát van mozgástér.
Ebben persze az is szerepet játszott, hogy meglehetősen óvatosak most a termelők a hitelekkel szemben, sok esetben megfigyelhető, hogy még a kedvezményes hitelkeretet is egyfajta vésztartaléknak használják.
Fontos szerepet játszanak a finanszírozásban az integrátorok is, elsősorban azért, mert náluk a halasztott fizetés bevett gyakorlat, vagyis az inputköltségek fizetése és a hitel törlesztése a mezőgazdasági adottságokhoz nagymértékben igazodik. Igaz, ők is piaci alapon szerzik a forrást, amelyre a saját marzsukat teszik, ez a jelenlegi kamatszinteknél még nem az a költség, amelyet a termelők szívesen vállalnának – vagyis az integrátori finanszírozás továbbra is drága.
Mire számíthatnak még a gazdák? Arról többet az Agrárszektor cikkében olvashatunk, ide kattintva.
Címlapkép: Getty Images