Hiába dolgoznak egyre többen Magyarországon, az immáron 4,72 millió termelő kéz ellenére a magyar gazdaság egyre zsugorodik. Magyarul: az egy dolgozó egy munkaórájára jutó megtermelt értéknek a mértéke csökken - írta a Pénzcentrum. De hogyan lehetséges ez? A lap ezt járta körbe szakértők segítségével.
Bod Péter Ákos korábbi jegybankelnök felhívta a Pénzcentrum olvasóinak figyelmét arra, hogy nem elég, hogy 2023-ban összességében a magyar gazdaság zsugorodott, de 2024-ben sem indul jól: Varga Mihály pénzügyminiszter legutóbb 2,5 százalékos GDP-növekedési várakozást említett, ez sokkal lejjebb van a csupán néhány hete, Nagy Márton által bedobott négy-öt százalékos ütemhez képest.
Azok a deklarációk persze akkor sem hangzottak hihetőnek. A 2022 utáni gyenge növekedési adatok mellett jogos a kérdés: hogy tudott, tud fennmaradni a magyar viszonyok között elég magasnak számító foglalkoztatás? Másfelől pedig tényleg jogos a megfigyelés, hogy ilyen körülmények között az átlagos termelékenység nem alakul jól
- közölte, de kijelentette, ezek nem teljesen magyar ügyek. Máshol is meglehetősen magas a foglalkoztatási ráta, mérsékelt növekedés mellett. Szerinte az okok egyike a munkaadó oldal elég általános viselkedésével függ össze: tanulva a Covid alatti nagy leállás és nehéz újraindulás tapasztalataiból, sok cég inkább megtartja a fontos munkatársakat, még akkor is, ha éppen nem dübörög az ágazat.
Nálunk vannak sajátos okai a korábbinál nagyobb foglalkoztatásnak és egyben a stagnáló termelékenységnek. Az egyik statisztikai jelleg: foglalkoztatottnak veszik a közmunkást, holott máshol az ilyen státusz munkanélküliségnek számítana. Ez a kategória minálunk a foglalkoztatási statisztikát javítja, de túl nagy új érték itt rendszerint nem képződik. Ugyancsak foglalkoztatottként szerepelnek a gyermekgondozási segélyen levők – viszont ők sem növelik valójában az outputot
- részletezte Bod Péter Ákos, aki szerint a számbavételi ügyeken túl van itt egy aggasztó trend is: hosszabb időtávon belül elég kicsi a magyar termelékenységnövekedés, különösen néhány dinamikusabb szomszédunkhoz képest.
A kevésbé termelékeny foglalkozatotti körök kapcsán az MNB korábbi elnöke kifejtete, az átlag valóban úgy áll elő, hogy egymás mellett léteznek a termelékeny munkahelyek és a kevésbé termelékenyek. A képzettebb, iskolázottabb munkavállalók rendszerint sokkal többet keresnek, mert nagyobb értéket állítanak elő, és ezért tudja a munkaadó jobban megfizetni őket. Hozzátette, a munkaerőhiány fellépésével tényleg bekerültek eddig nem foglalkoztatottak, gyakran kevésbé képzettek is, az pedig szerinte rendben levő folyamat.
Ugyanakkor nálunk, szemben az általános európai trenddel, nem nő érezhetően a felsőfokon képzettek aránya a lakosságban, illetve elég erős közöttük a kiáramlás. Ha pedig a képzettebb, mozgékonyabb, fiatalabb munkaerő külföldre megy a sokkal jobb jövedelemért, akkor a helyükbe belépők termelékenysége tényleg lehet kisebb. Egyébként ez sem magyar sajátosság, például a lengyel, észt, litván gazdaságból elég sokan vándoroltak ki jólképzetten, és helyükre az ország más részeiről, a keleti szomszédságból, mindinkább pedig a fejlődő világból érkeztek munkavállalók
- sorolta.
Kijelentette: a munkatermelékenység stagnálása, szerény emelkedések olyan folyamat, amely korrekcióra szorul. A nagy kérdés, hogyan. A rendszerváltozás kezdetétől sokáig az hajtotta felfelé a termelékenységet, hogy tőkeerős, fejlett technológiával ellátott vállalatok települtek be, amelyek igen termelékeny munkahelyek ezreit teremtették.
Most is van tőkebeáramlás, ha nem is annyira intenzív, mint akkor. De lényeges, hogy milyen állásokról van szó: egyszerűbb szalagmelletti szerelőmunka nem fizet nagyon sokat, mint hogy nem is kiemelkedő az egy munkásra jutó hozzáadott érdek. Vagyis nemcsak az számít, hogy hány munkahely jön létre, hanem az is, hogy milyen az új munkahely. Igen ám, de jó álláshoz képzett, idegen nyelveket beszélő, modern technológiához értő munkavállaló kellene, az ilyen kiképzése pedig sokba kerül, és már korábban el kellett volna kezdeni az emberi humán tőke kifejlesztését. A jó oktatási rendszer nincs ingyen. Csak hát nagyon kellene a jól képzett, motivált, egészséges ember
- magyarázta Bod Péter Ákos.
A cikk folytatása a Pénzcentrumon olvasható.
Címlapkép: Getty Images