Magyarország felszíni vizeinek állapota nagyon kis százalékban éri el csak jó ökológiai állapotot. Az elmúlt évek aszályos időszakai ráadásul csak tetézték a helyzetet, és rávilágítottak arra, hogy mennyire sérülékeny állapotban vannak felszíni és felszín alatti vizeink. Horányi Tibor, a Nagy Tavak Koalíció munkatársa a HelloVidék megkeresésére elmondta, hogy az elmúlt időszakban felfutó part menti építkezések, és az átgondolatlan fejlesztések rendkívül káros hatással vannak az élővilágra, a biológiai sokféleségre, a vízminőségre. A szakember szerint bár összességében előremutató, hogy létezik hazánkban Nemzeti Vízstratégia, a baj, hogy a tervben bemutatott javaslatok nem minden esetben jutnak el a megvalósításig.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2018-as jelentése szerint az európai felszíni vizek csupán 40%-a egészséges. Magyarország vizeinek pedig kevesebb mint 20%-a van jó ökológiai állapotban. Milyen következményei lehetnek mindennek a későbbiek folyamán?
Horányi Tibor: Magyarország a leromlott állapotban lévő vizeinknek kihatása van a vízi élővilágra, az ivóvíz készletekre, a vizekkel kapcsolatos egészségügyi problémákra. Az elmúlt évek aszályos időszaka továbbá rávilágít arra, hogy mennyire sérülékeny állapotban vannak felszíni és felszín alatti vizeink. Ha nem javítunk a helyzeten, sajnos a turizmus is veszélybe kerül, ami komoly gazdasági, társadalmi és környezeti kockázatot jelet egyaránt. Kiemelt fontosságú hazai vizeink felmérése, vízmérlegek elkészítése, helyes vízkészletgazdálkodás megléte és a vizek állapotának javítása.
Az elmúlt időszakban rendre arról szólnak a hírek, hogy a Balatonnál legtöbbször a helyi lakosok véleménye nélkül történnek hatalmas beruházások, amelyek közvetlenül és közvetetten is érintik hosszú távon az ott élők életét. Hosszútávon milyen következményei lehetnek a tó ökoszisztémájára nézve ezek az építkezések?
A Balaton ökoszisztémáját rendkívüli módon sérülékeny, veszélyeztetik az átgondolatlan mennyiségű beépítések, megzavarva a természetes területeket. A természetes területek szilárd burkolattal való lebetonozása, térkövezése, megváltoztatja a vízi ökoszisztéma természetes működését. A túlzott beépítés következtében az alul tervezett és épített infrastrukturális problémák miatt nőhet a természetes vizeinkbe, így a Balatonba is bejutó szennyezőanyagok sokasága. Ez ugyancsak káros hatással van az élővilágra, a biológiai sokféleségre, a vízminőségre és ebben az esetben is a turizmusra.
A túlzott építkezés természetesen negatív hatással van a biológiai sokféleség megmaradására, a természetes környezet megmaradására. A nádpusztulások és írtások komoly gondot okoznak a tó természetes tisztulásában. Nincs átgondolt nádgazdálkodás, a minőség fokozatosan romlik további vízminőségi problémákat okozva.
A változékony és nyáron extrém meleg időjárás a vízben lévő algák esetlenként nagyfokú szaporodását idézi elő, ami humán problémákat is okozhat, bőrpanaszok vagy adott esetben népegészségügyi kockázatot jelentve. A beépítés hatására a part menti növényzet és talaj felszínének változása miatt nő az erózió és az üledékképződés veszélye is. Ez tovább ronthatja a vízminőséget és csökkentheti a Balaton vízének tisztaságát.
A Greenpeace a Fertő tavi beruházásra 2023 májusában kiadott környezetvédelmi működési engedély ügyében tavaly óriási sikert ért el. Nemrég pedig a fonyódi képviselőtestület hátrált ki a helyiek felháborodása miatt Balaton parti partszakasz elcseréléséből. Mit üzen mindez a társadalomnak?
Rendkívül előre mutatóak ezen kezdeményezések. Magánszemélyek és civil szervezetek évek óta komoly küzdelmet folytatnak számtalan olyan esetben, ahol sem a helyi önkormányzat, sem az állam sem a beruházó nem tartja be a szabályokat, jogszabályokat, helyi rendeleteket. Ezeknek az ügyeknek jól felfogott érdekünkben érvényt kell szerezni.
Az üzenet talán az lehet, hogy ha az emberek, akik egyben választópolgárok kiállnak azon értékek mellett, amelyek környezetükben fontos, akkor nagy esély van átgondolatlan, nem transzparens és szükségtelen, olykor természet és környezetkárosító beruházások megállítására. Jó példa erre a Tatai-tó partján lezajlott népszavazás, a Balaton partján számos beruházás megállítása, vagy az említett Fertő tavi beruházás sokadik alkalommal történt megállítása.
Az elmúlt hónapokban óriási felzúdulást keltettek a hazánkba telepedő új akkumulátorgyárak. Ezek az új beruházások milyen mértékben veszélyeztetik hazánk vízfelhasználását?
Az akkumlátorgyártás ilyen mértékű hazai meghonosítása önmagában átgondolatlan és túlzó. Több 100 milliárdos támogatásokkal száll be a kormány ezen kétes hátterű, környezetvédelmileg számtalan alkalommal bizonyított káros kibocsátású vállalkozásokba. A termőterületeink kiárusításán, a gazdákról elvett magas koronaértékű talajokon, óriási területeken megvalósuló zöldmezős beruházásokról van szó.
A külföldi munkavállalókon, a bizonyított szennyezésen, mely több esetben bizonyítottan rákkeltő anyagok levegőbe, talajba vagy vizeinkbe kerülését jelenti, hazai víz készleteinkre soha nem látott kockázatot jelent. Az beruházások alkalmával semmilyen vízmérleg nem készül az adott településen létesített gyárak esetén. Az állam rendkívüli támogatást ad infrastruktúra fejlesztésekre, hogy a vezetékes vízhálózat rendelkezésre álljon ezen gyárak esetén. Többen kiszámolták, hogy a vízkészletek esetén nagy kockázatot jelent az élelmiszerkockázat terén az, hogy sokszor ellentmondó, alul kalkulált vízkészletekre, egyes ütemekre adnak be engedélyezési kérelmeket, megtévesztve ezzel adott esetben a hatóságokat.
Ami az akkumulátorgyárak vízfelhasználását illeti, csak a Samsung akkumulátor gyárának közmű kapacitása 27000 m3 víz felhasználásra lett kiépítve, amelyből kb. 3000 m3 a kommunális és 24000 m3/nap az ipari víz igény. Debrecen esetében, amikor a TIVIZIG igazgatója közzétette a CATL gyár vízfelhasználási adatait, azonnal leváltották pozíciójából. Ennek az az előzménye, hogy a gyár technológiai leírásában csak az első gyár ütemére vonatkozó vízkapacitási adatokat tette közzé a környezethasználati dokumentáció.
Sem a vízfelhasználás módja és mennyisége, sem az energia szükséglet, sem az emberi egészségre, sem pedig a természetes élőhelyekre gyakorolt hatások tekintetében nem készült környezeti hatástanulmány, nemhogy összefüggő szakmai stratégia az iparág Magyarországra történő tömeges betelepítése előtt. Az akku ipari beruházásokat a magyar állam eddig kb. 1500 - 2000 mrd forinttal támogatta már, amelyhez még hozzáadódnak a különböző közmű fejlesztési támogatások. Eközben a hazai ivóvízellátás színvonala egyre rosszabb. A szakértők becslései alapján minimum 3000 mrd forintra volna szükség ahhoz, hogy a még mindig hiányos és rossz állapotú ivóvíz hálózatot elfogadható állapotba lehessen hozni.
Természetes élőhelyeket szüntetnek meg, torzítanak el, ivóvíz bázisokat veszélyeztetnek a kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházásai. A hatalmas mennyiségű veszélyes hulladékot termelő iparág megtervezésekor nem fordítottak kellő figyelmet a keletkező hulladékok emberre és természeti környezetre gyakorolt raktározási, szállítási és feldolgozási folyamataira. Rendszeresen fordul elő illegális akkumulátor alapanyag és veszélyes hulladéktárolás, környezeti veszélyeztetés. Az akkumulátor feldolgozó üzemekben gyakoriak a súlyos mérgezéssel, tűzesettel, vagy robbanással járó technológiai balesetek, melyek miatt a bátonyterenyei és szigetszentmiklósi SunguEel üzemek működését a sorozatosan elkövetett súlyos szabálysértések miatt több hónapig szüneteltették.
Az iparág energia igényeinek kielégítése is több aggasztó, megválaszolatlan kérdést hagy maga után. Hisz köztudott, hogy a CATL gyár egymaga el fogja használni a paksi atomerőmű teljes kapacitásának negyedét. A miniszterelnök „magyar” energiával tervezi biztosítani a megnövekedett igényeket biomassza erőművek, magyar gáz (végeznek próbafúrásokat) és naperőművek segítségével. Ezek egyike sem áll azonban rendelkezésre és nincsenek nyilvános fenntarthatósági tanulmányok arra nézve, hogy ezen létesítmények megvalósítása milyen újabb természeti hatásokat fog okozni. Nincs államilag finanszírozott, független, rendszeres levegő és talaj monitoring, lakossági riasztó rendszer (MOLaRi), a hatóságok falaznak a gyárak zajszennyező működéséhez, inkább büntetést fizettetnek a gyárral, mintsem arra köteleznék őket, hogy azok építsenek ki hatásos zajvédelmet és véderdőt a lakosok egészségének megóvására.
Mennyire nevezhető sikeresnek a Nemzeti Vízstratégia, ha egyes felmérések szerint Magyarországon az éves hálózati vízveszteség a Balaton medencéjének közel 9 százalékát töltené meg?
A Nemzeti Vízstratégia, nevesítve a Kvassay Jenő terv egy szakmai anyag. A szakmai anyagot hazai szakemberek alkották a megfelelő, jelenleg is érvényben lévő szabályozásokkal és adottságokkal összhangban. Alapvetően az anyag hordoz előremutató terveket, összefoglalja azt, amit a természet és környezetvédelmi szakemberek is javasolnak és kérnek, sokkal régebb óta. A probléma a kialakult helyzettel van. Egy 2024-es ÁSZ jelentés, melynek címe:
Nemzeti Vízstratégia megvalósítására hozott intézkedések ellenőrzése, amely vizsgálja a Kvassay Jenő tervben megfogalmazott terveket. Ez a jelentés sajnos számos dologra rávilágít, melyek a jelenleg kialakult, telejes Magyarországot érintő problémák forrásai.
Az új berendezkedés szerint jelenleg Magyarország vízügyeivel A VÍZGAZDÁLKODÁS LEGFONTOSABB MŰKÖDÉSI, IRÁNYÍTÁSI, ENGEDÉLYEZÉSI SZERVEZETI ábrája szerint 8 minisztérium vagy hatóság jogkörében van. A jelentés kifejezetten hiányosságnak tartja ezen szervezetek, hogy pontosan idézzek:
"Hiányzott az összehangolt stratégiai tervezés és koordináció ellátására kijelölt felelős, irányító intézmény vagy intézményesített fórum"
A jelentés további érdekes hiányosságokat tár fel, ezzel összhangban javaslatokat is tesz. Összességében előremutató, hogy létezik Nemzeti Vízstratégia. A baj, hogy a tervben bemutatott javaslatok nem minden esetben jutnak el a megvalósításig, nincs megfelelő költségvetés csatolva a programokhoz. A felügyelet sokszor széttagolt és olyan szaktárcáknál van, akikhez nem igazán kéne tartoznia, vagy komoly szaktudást igényelne a vízzel való foglalatosság. Sokkal komolyabb megvalósítási hatékonyságra és központosított ügymenetre lenne szükség, hogy legnagyobb kincsünkkel, hazai vizeinkkel megfelelően bánjunk.
Magyarország nemrég a többi EU-tagállam mellett megváltoztatta korábbi támogató álláspontját az uniós természetvédelmi törvény kapcsán. Hogy értékelik a történteket?
Magyarország lehetett volna a mérleg nyelve, végre olyan eset is előállhatott volna, hogy az utóbbi évek folyamatos gáncsoskodása helyett pozitív lenyomatot hagy maga után Magyarország, de nem így lett. Nem szabad elhallgatni azt a tényt sem, hogy fél tucat Európai ország sem állt ki a tervezet végső bevezetéséhez szükséges támogatással.
Számos szakmai érv hangzott el Ausztriától Svédországig, hogy miért nem támogatják a törvény hatályba lépését. Ezzel a ténnyel együtt Magyarországról azon a téren is szólhattak volna hírek, hogy ez volt az az Európai ország, amelyik kiáll a jövő generációit és a jelen emberét is érintő biodiverzitás csökkenés, a természet és környezetkárosítás megállítása és visszafordítása mellett.
Gyakran elhangzik az az állítás, miszerint hazánk valóságos víznagyhatalom. Magyarország mégis folyamatosan szárazodik, a vízkészleteink csökkennek, pedig rengeteg vizünk lehetne, ha helyesen gazdálkodnák vele. Mi lehetne a helyes megoldás, hogy visszafordítsuk ezt a folyamatot?
A helyes megoldást néhány fenti válaszban már felvázoltam, de összességében minden összefügg. Szükség van Nemzeti Vízstartégiára, megvalósíthatósági tervekre, jogszabályi háttérre, a tervek megvalósításához szükséges anyagi forrásra és az operatív megvalósításra. Egész Európa vízproblémával küzd, komoly kialakulóban lévő tartós aszályhelyzetekre kell készülni.
Már az 1990-es években a vízügyi szakértők pl. az akkor is ingadozó Velencei-tó esetén elmondták, hogy előre kell gondolkozni a vízkészletgazdálkodás terén. Itt nem 3-4 évről, hanem 8-10 évről előre kell tervezni. Ez akkor sem és kialakult helyzet szerint hatékonyan azóta sem valósult meg.
Címlapkép: Getty Images