Bérük harmadát elvesztették a dolgozók a dunaferi vasműben, éppen ezért sokan maszekolnak.
A Dunaferr indiai tulajdonosa a Liberty Steel múlt héten komoly munkaerő-korlátozást jelentett be, a műszakpótlékok kiesésével, az állásidőre küldéssel sokan kapnak érdemben alacsonyabb fizetéseket. Az acélműben nagyon sok cég dolgozik, az alaptevékenységek mellett áramos, mindenféle szerelő, beszállító, kiszolgáló, belsős és külsős vállalkozás is, de a klasszikus acélgyáriak alapvetően két nagy cégbe sorolódnak - írja a Telex.
A Duna Furnace (a szó jelentése kemence) a meleg folyamatokat, a Duna Rolling (tekercselés) a hideg és meleg hengerelést takarja. Most az előbbi cégnél hirdettek a vezetők egy műszakos munkarendet, másokat pedig állásidőre küldtek. Az egy műszakos munkarend alapján a korábbi, három műszakos beosztás helyett most mindenki délelőttre van beosztva dolgozni.
Az állásidő pedig annyit tesz, hogy az embereknek nem kell bemenniük a gyárba, de munkaidőben rendelkezésre kell állniuk, vagyis ha a cég szólna, ugrani kellene. Mindkét lépés a fizetések jelentős csökkentését jelenti, pedig a Vasas Szakszervezet nem sokkal a bejelentés előtt állapodott meg a cég vezetésével a bérekről. A lap úgy tudja, hogy a Duna Rolling céget kevésbé érinti a friss bejelentés.
Több kipróbált, évtizedes szakmai múlttal bíró dunaújvárosi forrásunkkal beszélhettük át a helyzetet. Ők elmesélték, hogy az intézkedés nagy csalódást okozott a még megmaradt 3200 dolgozó körében. A cégnél ugyanis hagyományosan úgy voltak kialakítva a munkabérek, hogy egy alacsonyabb alapbér mellett (legyen a példánk szerint ez havi 350 ezer forint) mindenki számíthatott egy 50 százalékos (példánkban 175 ezer forint) műszakpótlékra. A speciális vasműi munkarendben délelőtt, délután, éjszaka és hétvége váltakozott a legtöbb munkás életében.
Ez az 50 százalék plusz, vagyis a szakemberek jövedelmének a harmada nagyon hiányzik a családok életéből. Van, ahol férj és feleség is a cégnél dolgozik, a még megmaradt munkavállalók átlagéletkora elég magas (a fiatalok már jellemzően elmentek), ezek az emberek nehezen helyezkednek el máshol.
A helyiek szerint azt tudta mindenki, hogy kell majd egy technológiaváltás. Korábban voltak képzések, volt valami foglalkoztatási kezdeményezés, volt is erre elkülönítve pénz, de azért ez sokakon nem segített. Az emberek ilyen helyzetben most zömében bejárnak, de már nem kell mindenkinek, vagyis van kapun belüli és kapun kívüli munkanélküliség is.
A szakemberek egyre elkeseredettebbek, sokan maszekolnak. Van, aki kohófalazó kőműves volt, talál a városban kőműves vagy burkolási feladatokat. Aki ipari villanyszerelő volt, tud fusizni, családi házakban szerel villanyt, felújításokon dolgozik.
Ráadásul, aki még bejár, az a pénzkeresetét hétvégén, munka előtt, munka után kénytelen megoldani, igaz, legalább a cégnél már nem fáradnak el a munkások, ha nincs munka. Néhány munkavállalónak azért még van valódi feladata, a gépészek, a villamososok dolgoznak a kokszoló kemence biztonságos leállításán, máshol is kell biztonsági felügyelet, emellett a Rolling nevű cég olykor lehengerel pár ezer tonna bugát.
Címlapkép: Getty Images