Mind adminisztrációban, mint költségekben komoly terheket rótt a magyar borászokra a tavaly bevezetett kiterjesztett gyártói felelősség rendszere (EPR), valamint az idén januárban elindult kötelező visszaváltási rendszer (DRS). Az ágazatra jellemző árképzési gyakorlatok miatt ez utóbbit nem is nagyon tudják áthárítani a fogyasztókra, így az ezzel járó többletköltségeket a gyártóknak kell lenyelniük - írta meg az Agrárszektor.
A portál által megkérdezett borászatok véleménye megoszlott a rendszer hasznosságát illetően, volt, aki szerint a szelektív gyűjtőszigetek rendszerét kellett volna bővíteni, de akadt olyan nyilatkozó is, aki szerint az első idők nehézségei után akár még jól is működhet az új rendszer. Abban azonban mindenki egyetértett, hogy az ágazat meglehetősen nehéz helyzetben van épp, mivel a költségek növekedésével párhuzamosan a fogyasztás csökkenése figyelhető meg, és ez nemcsak hazai jelenség, hanem világszintű trend.
Brazsil Dávid, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára, korábban úgy fogalmazott, hogy az ágazatban komoly költségnövekedést fog okozni az új rendszer, ám ennek mértéke attól függ, hogy melyik termékről beszél az ember, illetve hogy milyen kiszerelési módról van szó. Brazsil Dávid rámutatott, hogy
például a pezsgőnél az uniós jog írja elő a kötelező üvegpalackok használatát. Hasonlóan több magyar eredetvédett bor termékleírása rendelkezik üvegpalack használatáról: például a tokaji és az egri borokat kizárólag ilyen formában lehet forgalomba hozni. Tokaji borkülönlegességek - mint például az aszú vagy a szamorodni - esetében a palackok méretére, formájára és színére nézve is vannak kötelező jellegű kritériumok vonatkoznak.
Változott az üvegekre vonatkozó díjszabás is. A döntéshozók arra jutottak, hogy a borpiaci helyzetre tekintettel a korábbi termékdíjjal azonos marad a borosüvegek után fizetendő díjtétel mértéke. Hogyan látják most a helyzetet a magyar borászatok? Az Agrárszektor teljes cikkéből kiderül, ide kattintva.
Címlapkép: Getty Images