Az extrém időjárási körülmények között a szokásosnál nagyobb arányú a nyári, oxigénhiányból, iszapgáz-felszabadulásból, illetve a halevő ragadozók kártételéből adódó halpusztulás. A halászok helyzetét tovább rontja, hogy újra visszaesőben a halfogyasztás - írta a Világgazdaság.
A nagy forróság miatt brutális oxigénhiány alakult ki, és kóros iszapgáz (kénhidrogén és ammónia) szabadult fel a hazai halastavakban – számolt be a Világgazdaság.
A víz hőmérséklete a felső rétegben hetek óta 30 Celsius-fok körüli, a párolgás pedig naponta két centiméter
– jellemezte a tógazdaságokban kialakult helyzetet Lévai Ferenc, a Magyar Akvakultúra és Halászati Szakmaközi Szervezet (Mahal) szóvivője, az Aranyponty Zrt. vezérigazgatója.
Ilyen körülmények között nagy arányban pusztulnak a halak, ráadásul a kiszáradt vízfolyások minden hallal táplálkozó élőlénye – például vidrák, kócsagok, gémek, sirályok – a halastavaknál csoportosul, hiszen ott vizet és táplálékot találnak, és a halfogyasztásukkal a szokásosnál is nagyobb károkat okoznak. Az, hogy az aszály miatt a halastavak szenvedik el a legnagyobb károkat, nem meglepő, hiszen míg például a Dunán és a Balatonon egy hektárra körülbelül 30-40 kilogramm hal jut, addig a halastavakban ez a szám 600-800 kilogramm.
A vízhiány miatti halpusztulások most minden gazdaságot érintenek, ennek mértékét azonban csak szeptember végén látják, csakúgy, mint azt, hogy a halevő állatok mennyit pusztítottak el. Az azonban már most biztos, hogy ennek a mértéke jóval nagyobb, mint egy normál évben.
A Dunántúlon már korlátozták a halastavak feltöltéséhez szükséges vízhez való hozzájutást. Kiürültek a tározók, és Lévai szerint nagyon hiányzik a hosszú távú vízgazdálkodási politika, vízvisszatartó duzzasztók, tározóterek építésére és a halastavak kotrására lenne szükség, hogy több vizet lehessen tartalékolni, illetve elengedhetetlen az öntözésfejlesztés is. Egy főre vetítve Európában Magyarországon van a legtöbb víz, mégis kiszáradunk, mert még annak is egy része kifolyik az országból, ami csapadék formájában esik – mondta.
Segítene a halászokon az is, ha hozzá tudnának jutni az aszály miatti kárenyhítésekhez, mert eddig ebből rendre kimaradtak. Azt szeretnék elérni, hogy ugyanúgy kezeljék őket, mint bármely más mezőgazdasági ágazatot.
Míg az elmúlt években a halfogyasztás növekedéséről lehetett beszélni, a halászok most annak is örülnének, ha nem csökkenne a fogyasztás, illetve az itthon eladott mennyiség.
A jelek mindenesetre arra utalnak, hogy visszaesett a kereslet. Ennek a mértéke még nem ismert, de az Aranyponty saját tapasztalata, hogy az a kereskedő, aki eddig heti 300-400 kilogramm halat vitt tőlük, most heti 250 kilóval is beéri. Közben az is látszik, hogy a fogyasztók általában a drágább termékről az olcsóbbra váltanak, ami szintén nem kedvez a halfogyasztásnak.
Az, hogy Magyarországon ilyen kevés halat esznek, már népegészségügyi problémának is tekinthető
– mondta Lévai, aki szerint akként is kellene kezelni és ösztönözni a fogyasztás növelését. Hal- és gyümölcsfogyasztásunk jóval az európai átlag alatt van, és ez a lakosság egészségi állapotán – keringési betegségek, túlsúly – is nyomot hagy – magyarázta.
Az elmúlt években még növekvő halfogyasztásról számolhattak be: legutóbb Nagy István agrárminiszter mondta, hogy az egy főre eső halfogyasztás a 2013-ban mért 5,4 kilogrammról 2021-re 6,52 kilóra emelkedett.
A kereslet csökkenése meglátszik a ponty árain is, legalábbis a tógazdaságoknál
Lévai szerint ugyanis még sosem volt olyan, hogy nyár közepén lefelé menjenek a pontyárak, idén pedig ez helyzet. Tavaly 1700 forintról 1500 forintra csökkentek az árak, ma pedig már 1300 forintos áron adnak át a tógazdaságok egy kiló pontyot a kereskedőknek, de a halastavaknál bekövetkezett árcsökkenés továbbra sem jelenik meg a fogyasztóknál, pedig ezzel lenne mérsékelhető a fogyasztás csökkenése.
Az idén lényegesen jobb lett a haltermés a tavalyinál, a halászok le is vitték a tóparti árakat, ezt azonban a kereskedők nem adták tovább a bolti árakban. Az idei folyamatok alapján az valószínűsíthető, hogy a szokásos, éves 15-16 ezer tonnás piacképes mennyiséggel szemben idén a magyar haltermelés 20-30 százalékkal kevesebb lesz. A tógazdaságokból kikerülő halmennyiség háromfelé oszlik, nagyjából egyforma arányban: az export, a hazai horgászok, valamint a kis- és nagykereskedelmen keresztül a fogyasztók igényeinek kielégítésére.
Címlapkép: Getty Images