Hazánk egyik kiemelt nemzeti kincse az erdőállományunk. Az elmúlt száz évben az erdészek szisztematikus munkájának eredményeként az ország erdővel borított területei csaknem kétszeresre növekedtek, emellett is szükség van azonban olyan újabb és újabb szakmai megoldásokra, amelyek biztosítják erdőállományunk fennmaradását és növekedését. Az egyik ilyen megoldás a Pilisi Parkerdőben folytatott erdészeti génmegőrző program.
A génrezervátumok kialakítását és fenntartását az egyes fafajok kiválasztott egyedeiben meglévő előnyös tulajdonságok megőrzése és az alkalmazkodóképesség fenntartása egyaránt indokolja. A működőképes, stabil génrezervátumok a jövő generációi számára a fajok változatosságán keresztül a fenntartható erdőgazdálkodást biztosítják. A genetikai erőforrások védelmét jelenleg mintegy kétezer hektárnyi terület szolgálja, biztos alapot képezve a természetszerű erdőgazdálkodáshoz. A génmegőrző program elsődleges célja a speciális természeti adottságok között tenyésző kocsánytalan tölgy, olasz tölgy, valamint a molyhos tölgy főfafajú, elegyes erdők génkészletének óvása, a tölgyhibridek megőrzése, különös tekintettel a természetvédelmi szempontokra
– foglalta össze a programot Szentpéteri Sándor, a Pilisi Parkerdő erdőtervezési főelőadója. A Parkerdő területén génrezervátum működik az örökerdő gazdálkodás elindulásának helyszínén, a visegrádi Erdőanyában, de a Pilistetőn, a Gödöllői-dombvidéken Domonyban, Gödöllőn, a Kővágó-oldalon, Disznószálláson, Dobogókő északi oldalán a Hosszú-hegyen, valamint a Budakeszi és Nagykovácsi között található Szarvasárokban is.
A Pilisi Parkerdő erdőművelésének célja az erdészeti tájnak és a termőhelynek megfelelő, fajokban gazdag, szerkezetben változatos és vegyes korú természetes erdők kialakítása. A természeti folyamatokra alapozott gazdálkodás optimális alkalmazkodást tesz lehetővé, így a környezeti változások (pl.: klímaváltozás) negatív hatásai csökkenthetők.
A természetes erdő erdőművelési koncepciójának alapelve a pozitív szelekció, mely során a Parkerdő szakemberei az életképes és értékes, jó genetikai készlettel rendelkező fákat (javafák) választják ki; ezek adják az értékes génkészlettel rendelkező faállomány vázát. Ezzel, illetve a felsőszintű gyérítéssel elkerülhetők a jelentős rövidtávú változások az erdei ökoszisztémában, a tájképben, és hatékonyan szolgálják a génmegőrzési célokat.