A sült szelídgesztenye vagy éppen a belőle készült gesztenyemassza az őszi-téli, illetve a karácsonyi ünnepi időszak egyik kedvelt csemegéje. A gesztenye az 1600-as évekig kizárólag a szelídgesztenyét jelentette, a vadgesztenye ugyanis csak ezután került Magyarországra.
A hazai szelídgesztenye-termőterület nagysága 2017-ben 210 hektár volt, ez 2018-ra már 215,5 hektárra emelkedett és 2019-ben is megállt ezen a szinten. A legnagyobb termőterületek Nyugat- és Dél-Dunántúlon lelhetőek fel. Vas megye fajtája a Kőszegszerdahelyi 29; Somogy, Zala, Baranya megyék fajtái az Iharosberényi 2, 29; a Dunakanyar és az Északi-középhegység fajtái a Nagymarosi 22, 37, 38.
A szelídgesztenye meleg, kiegyenlített hőmérsékletű, csapadékos területen, mély termőrétegű, savas talajba ültetve terem. Optimális számára az évi +10 °C középhőmérséklet. A téli hideget viszonylag jól bírja, -20 °C esetén sem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem igazán károsítják. Vízigényes növény, az évi 800 mm csapadékmennyiség kedvező számára.
Az utóbbi években Magyarországon az országos éves termésmennyiség 239 és 511 tonna között alakult, ennek nagy részét főként a ligetes szórványgesztenyések és vadállományok adják.
Az alacsonynak mondható mennyiség főként a kevés számú üzemi ültetvénynek és a termesztéstechnológiai fejlesztések hiányának tudható be, de egy adott évet befolyásol az időjárás hektikussága, valamint a kártevők jelenlétének mértéke is.
A fákat leginkább a szelídgesztenye kéregrák tizedeli, de a szelídgesztenye gubacsdarázs is komoly károkat okoz.
Többféle védekezési megoldás áll a termesztők előtt
Például a kéregrák-ellenálló fajták nemesítése, valamint a tünetek ismeretében rendszeres ellenőrzés és mechanikai védekezés a beteg törzsek, ágrészek levágásával, illetve a vágási felület lekenésével. Kiskertekben kismértékű károsítás esetén antagonista mikroorganizmusok alkalmazása vezethet eredményre: a komposzt, a különböző magas humusztartalmú, szerves anyagban gazdag talajok vagy érett istállótrágya sebfelületre juttatása, amelyek elpusztítják, kiszorítják a kéregrákot okozó gombát. A szelídgesztenye gubacsdarázs elleni megoldás a természetes ellenségének számító Torymus sinensis fürkészdarázsfaj alkalmazása. További kártevők, amik problémát okozhatnak a szelídgesztenyénél a gesztenyeormányos, a gesztenyemoly, a gesztenye-levéltetű és a tölgyaknázó moly.
Az Európai Unióban a legnagyobb szelídgesztenye-állomány Olaszországban található, továbbá Franciaországban, Spanyolországban, Görögországban és Portugáliában is termesztik még nagyüzemi szinten. A 2017-es adatok alapján Olaszország a legnagyobb uniós termelő 52 ezer tonnával, megelőzve Görögországot (36 ezer tonna) és Portugáliát (30 ezer tonna). Világviszonylatban – szintén 2017-es adatokat tekintve – Kína áll az első helyen (1,9 millió tonna), Bolívia (85 ezer tonna) és Törökország (62 ezer tonna) előtt; ebben a rangsorban Magyarország a 17. helyen (511 tonna) állt; nálunk marginálisnak számít a gesztenyetermesztés.
A friss szelídgesztenye általában októbertől márciusig kapható a boltokban és a piacokon, illetve a gesztenyemassza egész évben megtalálható az üzletek fagyasztó pultjaiban. Kedvező időjárás, minimális kártevő és kórokozó kártétel esetén is alacsony az éves termésmennyiség, így nem fedezi a feldolgozóipar és a fogyasztás magas igényeit, ezért behozatalra szorulunk, főleg Olaszországból.
A termesztés hosszú távú hatékonyságának érdekében szükséges az adott termőhely változó ökológiai tényezőihez minél jobban alkalmazkodó, illetve a különböző betegségekkel, kártevőkkel – kiemelten a szelídgesztenye kéregrákot okozó gombával – szemben ellenálló fák nemesítése, illetve termesztésbe vonása. Ez megfelelő minőségű és mennyiségű termést, évről-évre megbízható terméshozamot eredményezhet, mindennek következményeként nagyobb arányban lennének kielégíthetők a frisspiaci és feldolgozóipari igények.