Egész Európában különlegességnek számít a nagy szikibagoly, ám hazánkban stabil állományai vannak, főként a Tiszántúlon. Az ország egyik legritkább, fokozottan védett éjszakai lepkefaja szorosan kötődik tápnövényéhez, a kaporhoz hasonló sziki kocsordhoz, amelynek mennyiségi és minőségi előfordulása meghatározza a sziki bagoly elterjedését. Ezért ezzel a lepkével általában a szigorú természetvédelmi oltalom alatt álló sziki kocsordok élőhelyén a sziki tölgyesek egykori tisztásán kialakuló szikes erdei rét vagy más néven sziki magaskórós növényzetben találkozhatunk.
A Körös-Maros Nemzeti Parkban rendszeresen nyomon követik a faj állományát: vizsgálatuk idén is, a korábbi évekhez hasonlóan az év két meghatározott szakaszában történt. Az első megfigyelés nyáron volt, mivel a hernyók jellegzetes rágása a tápnövényen elárulja a szikibagoly jelenlétét. Másodszor ősszel szokták vizsgálni a park szakemberei a fajt, mivel ilyenkor már a felnőtt, szaporodóképes egyedeket, az úgynevezett imágókat érdemes keresni az éjszakai órákban.
A park közleménye szerint az idei enyhe időjárás és az ősz változékonysága hatással voltak a szikibagoly állomány fejlődésére. Az őszi éjszakai lehűlések később következtek be, így eleinte kisebb mértékűek is voltak a lepkék és a rajzás és a párzás is elhúzódott időben.
A körülmények miatt az ősszel egy-egy alkalommal kevesebb egyedet lehetett megfigyelni, de jó hír, hogy a felmérés végső eredményeként az európai jelentőségű lepkefajunk állományai továbbra is stabilak a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Címlapkép: Getty Images