Gyorsuló ütemben tűnik el a magyar vizekből a póchal, más néven kutyahal, népeies nevén békahal, (bobály, ebhal, peczehal vagy rucahal), pedig az egyik fő jellemzője, hogy elvileg az extrém viszonyokat is túléli. Megmentését egyelőre a bürokrácia útvesztői és pénzhiány késlelteti - nyilatkozta a 24.hu-nak Takács Péter, az Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézetének tudományos főmunkatársa. A kutató több mint egy évtizede kutatja a fajt, amelynek egyébként a legközelebbi a őshonos rokona hazánkban a csuka.
A kutyahal több tízmillió éve jelent meg a Földön, az egyik egyik legjelentősebb élőhelyének a történelmi Magyarország egykori lápos, mocsaras területei számítottak. A leírások szerint hajdanán olyan tömegben volt jelen, hogy az emberek ezerszámra lapátolták össze és adták az állatoknak takarmány gyanánt. Mára azonban akkora a baj, hogy a kutatók évről évre egyre nehezebben találnak lápi pócokat, egyes területekről pedig már el is tűntek.
A közhiedelemmel ellentétben nem tekinthető ragadozónak, ugyan állati eredetű a tápláléka, de zooplanktont és az aljzatban megbúvó apró gerincteleneket fogyaszt.
Ahol jól érzi magát, a szennyezésektől mentes lápokban, mocsarakban, a terület mértét tekintve elképesztő tömegben lehet jelen
– mondja a 24.hu-nak Takács Péter.
Az egyik egyedi túlélésre kifejlesztett szuperképessége, amiről a kutyahal elnevezést is kaphatta, hogy a melluszonyait felváltva is tudja mozgatni, így az aljzaton ezek segítségével „sétálni” tud.
A tudósok már évek óta kongatják a vészharangot
A legfőbb problémát az jelenti, hogy a lápi póc élettere hihetetlen mértékben zsugorodik, a maradékot egyre több behatás (pl. szennyezés) éri. Ha mindez nem lenne elég, emberi felelőtlenségből ellenfelei is megjelentek.
A magyar pócállományokra sajnos más veszély is leselkedik.
A már említett két közeli rokon póc fajok közül az egyik (U. pygmea), vélhetőleg akvarista telepítés révén európai természetes vizekben is megjelent, sőt az utóbbi években Dél-Lengyelországból is van bizonyított előfordulása. Ez már nem igazán jelentős távolság, így sajnos számítani kell e közeli rokon, mégis idegen faj megjelenésére is - nyilatkozta a szakember.
Egyébként ez a két faj annyira hasonlít egymásra, hogy még a szakértők számára is nehézséget jelenthet az őshonos, tehát óvandó faj és a közeli rokon, de nemkívánatos faj egyedinek az elkülönítése.
A lápi póc magyarországi állományainak megmentésére a terület kezelőinek, a vízügyi igazgatóságok, illetve a fajjal foglalkozó kutatók együttműködésére lenne szükség. A kutató szerint jelentős erőfeszítéseket kellene tenni – akár óvatos kotrással és zsilipek építésével is –, hogy a lápi póc még meglévő élőhelyein biztosíthassák a megfelelő minőségű és mennyiségű vizet. Másrészt a kutatók az őshonos állományok emberi segítséggel történő felszaporítását is lehetségesnek tartják, ami történhetne az eredeti vagy újonnan kialakított élőhelyeken is.
Címlapkép: Getty Images