Ahogy a portál írja, Matiz János már javában a hetvenes éveit taposta, amikor elhatározta, hogy kivit fog termeszteni.
Családi körben nyaraltunk Horvátországban, Krk szigetén. Beültünk egy étterembe, az asztalunk pedig éppen egy csodálatos kivilugas alatt volt. Akkor azt mondtam magamban, hogy egy ilyen lugas az én kertemben is remekül mutatna
- emlékezett vissza a horvátországi emlékeket a férfi.
Mint azt Matiz János a lapnak elmondta, nyolc éve vásárolt Megyeri Szabolcs kereskedőtől három oltványt, két termőt és egy porzót, s mára ott tart, hogy a ház mögötti kertben kialakított lugas majd’ nyolcvan kilogrammnyi termést hozott.
A növény a félárnyékos, széltől védett helyet kedveli, a virágzás után pedig naponta meg kell öntözni, mégpedig jó alaposan ezért érdemes az oltványt vízáteresztő földbe elültetni. A kivi kimondottan fagyérzékeny, ezért az első deres éjszaka után le kell szedni. Én is így tettem, a termés már a ládáimban pihen. A kivi utóérő, így azután is érik, miután leszedtük. Én a keményebbeket egy zsákba teszem, majd még éretlen almákat rakok melléjük. Az alma érése közben etilén gáz termelődik, ami meggyorsítja a kivi érését, és gyorsabban megpuhul
- meséli a „kulisszatitkot” Matiz János, majd egy másik érdekességre is kitért.
Az importkivi, amikor felpakolják a kamionra, még kemény. A szállítmánnyal együtt utazik egy gázpalack is, az abból kiszivárgó gáz hathatós közreműködésével pedig a kivi megpuhul, mire a rakomány hazánkba érkezik. Emiatt is van jelentős ízkülönbség az import- és a hazai kivi közt
- magyarázta a Tiszavasváriban élő termesztő.
Címlapkép: Getty Images