Igaz ugyan, hogy Bogáncs sem tudja, hogy ő kutya, mégpedig pumi a javából. Tehát nem puli, hanem pumi, aki ugyancsak a pásztorkutyák felekezetébe tartozik, de belül nyurgább csontozatot, kívül pedig rövidebb szőrt visel. Más különbség nincs köztük, csak hasonlóság, ami a hűséget, okosságot, kitartást és bátorságot illeti
- írja Fekete István Bogáncs című regényében a kiskutya születése okán. De akkor milyen kutya is a pumi, ami se nem puli, se nem mudi, komondornak meg igen picinyke lenne?
Íme a pumi
A pumi a 17-18. században Magyarországon alakult ki az ősi puli, valamint az országba bekerült német és francia felálló fülű, terrier jellegű terelő és kísérő ebek kereszteződése folytán. A 20. század eleje óta önálló kutyafajtaként jegyzik.
A pumi egy roppant bohókás kinézetű, rendkívül jó természetű kiskutya. Tele jó tulajdonságokkal, magas fokú logikai képességgel. Persze megfelelő gazdi mellett, megfelelő környezetben tudja csak kamatoztatni ezen képességeit. Vidámság és folyamatos tettrekészség árad belőle.
Mivel évszázadokon keresztül a pásztorok mellett élt, dolgozott, rövid „együttélés” után képes kiismerni gazdáját, a folyamatos „gazdafigyelésen” keresztül teljesen ráhangolódik az emberre, és még mielőtt kiadnánk a parancsot, ő már teljesítette is. Ezen tulajdonságából adódóan rendkívül könnyen kezelhető. Nem kell neki tanítani a lábnál maradást, behívást. Ezek számára természetes dolgok. Kis orrát az ember lábához nyomja, és így követi akárhova. Ugyanakkor nagyon fontos számára a korai szocializáció, hogy emberekkel, más kutyákkal, állatokkal találkozzon, ingerek érjék, különben a terrieres jellege, a "harapóssága" dominálhat.
A pumi vérbeli terelő pásztorkutya, félig juhászkutya, félig terrier, ebből kifolyólag érzékenyebb idegrendszerű, és szigorúan egygazdás jószág, vagyis egy ember neki az atyaúristen. De van benne egy terrieres konokság is, oroszlánnak hiszi magát, és sok mindent a saját feje szerint szeret csinálni
- kezdi a pumi jellemzését Holdampf Dóra, a Nemzetközi Pumi Egyesület elnöke. A családban felnőtt pumi a család valamennyi tagját elfogadja, de közülük csak egyet választ, fogad el parancsolójának. A puminál különösen fontos az emberrel való szoros kapcsolat. Ha azt akarjuk, hogy gyorsan, könnyen hozzánk és környezetünkhöz szokjon, két-három hónapos korban vegyük magunkhoz, de 12 hetes koráig mindenképp.
Nyughatatlan vérmérsékletű, nagy munkakedvvel megáldott, rendkívül élénk terelő kutyus. Vakmerően bátor, ezért kiválóan alkalmas a nagyobb állatok terelésére is. Jó szimatú, dúvad és rágcsálóirtására is jól bevált. Az idegenekkel szemben bizalmatlan, így házőrzésre – jelző kutyaként – kiválóan alkalmas, de a luxustartást is jól bírja.
A pumi mindig, mindenről véleményt alkot, és azt az ember számára is érthető módon ki is nyilvánítja – “beszélős fajta”. Nehéz megsérteni. Ha mégis sikerül, nem duzzog sokáig, könnyen megbocsát.
Természeténél fogva nem falkakutya. Nagyon erős benne a dominanciára való hajlam – a behódolás nála ismeretlen fogalom. Ahol sok pumi van együtt, gyakori a „vérre menő” rangsorvita. A fajtára jellemző vérmérséklet és temperamentum miatt nem érdemes egy helyen sok pumit tartani. A pumi saját istenre – gazdára – vágyó kis jószág, aki mindent elkövet annak érdekében, hogy egyedül ő legyen gazdájának a kutyája. Végtelen nagy önbizalommal rendelkező, bátor, rámenős. Az ember néha már azt hiszi, hogy pumija minimum oroszlánnak képzeli magát.
Aki tartott már kutyát, nem első gazda, és nem okoz számára problémát a következetesség, vagyis a kutya egóját is kellőképpen tudja kezelni, azzal jó lehet a párosuk. Első kutyának nem ajánlom, mert nem megfelelő nevelés esetén könnyen a család fejére nőhet, sakkban tarthat mindenkit. Ezért nagyon fontos, hogy határokat szabjunk neki. Nem barátkozós fajta, tartózkodó az idegenekkel szemben, és nagyon sok foglalkozást igényel. A pumi soha nem lesz az a teraszon elterülős, lustálkodós fajta, így aktív gazdiknak tudom jó szívvel ajánlani. Ráadásul beszédes kutya, mindent kommentál ugatással, terelés közben is folyamatosan ugat - számára terelési feladat az is, ha a család kirándul, és valaki "leszakad" a nyájból - olyankor visszatereli
- tudjuk meg Holdampf Dórától.
Örökmozgó kis barát
Ha a pumi nem kap elég feladatot, akkor talál magának. Ás, megeszi a bokrokat, a cipőket, ugatja a járókelőket - vagyis le kell kötni az energiáit.
Magyarországon nagyjából 220-230 egyedet törzskönyvezünk éves szinten, ez mintegy 45-50 alom. Az állomány, tekintve, hogy a pumi hosszú életű (15-17 év az átlagéletkor) kb. 3000 kutya környékén lehet.
Itthon nem becsülik meg a pumit, de ez elmondható a többi kilenc magyar kutyafajtáról is, ami hungarikummá lett nyilvánítva pár éve. Míg egy törpetacskóért vagy francia bulldogért alaphangon elkérnek 300-400 ezer forintot is, addig egy pumi ára 150 ezer Ft körül mozog, persze kerülhet többe, a szülők pedigréjétől és egyéb körülményektől függően
- mondta el Holdampf Dóra.
Egy kutyánál nem a vételára a jelentős költség, hanem a tartási költségeivel kell mindenképp számolni. A puminál ez nem kiugró, hiszen szívós fajta, nem hajlamos betegségre, de az oltásokat, cseppeket rendszeresen meg kell kapnia, óvni kell a klímaváltozás miatt elszaporodott új kullancs- és szúnyogfajoktól. A megelőző oltás legfeljebb tízezer forint, de a kezelések több százezer forintra rúghatnak.
A pumi szőre gondozást igényel, mert bár nem hullik a szőre, de ez hátrány is, ha nekünk előnynek tűnik is elsőre, hisz nem tisztul, cserélődik magától. Havonta egyszer nagyon át kell kefélni, és valószínúleg ollóval is hozzá kell nyúlni, megigazítani.
Egy kutya tartásánál számolni kell az évenkénti oltásokkal, negyedévente a féregtelenítéssel, a jó minőségű táppal, a, bunda- és fogápolással, különböző játékokkal, pórázzal, nyakörvvel. Ez havonta 15000-30000 forint körüli összeg, ami nagyban függ az állat fajtájától és méretétől. Aki kutyát tart, számoljon legalább havi plusz 20 ezer forinttal a költségvetésében, és ha épp nincs semmi gond az állattal, nyugodtan tegye félre azt az összeget, mert sajnos biztos, hogy valamikor szükség lesz rá, ez a tapasztalat
- mondta el Dr. Nagy Anna állatorvos kérdésünkre.
Külföldön is népszerű fajta
Bár a pumi soha nem volt divatkutya, és a tenyésztő szerint nem is lenne jó, ha azt csinálnának belőle, de a fajtajelleg előnyei miatt külföldön is nagyon kedvelik. A skandináv országokban nagyon tiszta és minőségi pumiállományt tartanak nyilván. Amerikában is elfogadták pár éve ezt a fajtát, két éve kapták fel, sőt Mexikóban is él néhány példány.
A finnek és a svédek nagyon szeretik a pumikat, és nem engedik felhígulni az állományt. Itthon ez nehézkesebb, mivel több helyen nem zárt törzskönyvű tenyésztés folyik. Ezért is nagyon fontos, hogy aki igazi pumit szeretne, az legyen tisztában azzal, honnan származik a kutyus.
A pumi szőrzete tincseket képező göndör vagy hullámos, sohasem sima, és sohasem zsinóros. Átlagban 4-7 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes de nem durva, szálkás jellegű felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze, melyek egymáshoz viszonyított aránya 50-50 %-tól egészen 65-35 %-ig terjedhet. A füleken dús, felálló, szálkás “korona” szőr van. A szem és az arcorri rész szabadon kivehető. A kutya füle a mudiéval szemben lefelé hajlik.
Több színben előfordul, de mindig egyszínű: fekete; a szürke különböző árnyalatai; fakó: vörös, sárga, krém alapszínű általában fekete vagy szürke árnyékoltsággal; fehér.
Aki tehát szeretne egy örökmozgó, imádnivaló szőrgombócot, aki az életét is feláldozza a gazdájáért, ha szükség van rá, de nemigen tűri maga mellett a kutya konkurenciát, hiába van el jól más állatfajokkal, annak a pumi ideális választás lehet: nem fog csalódni a magas intelligenciájú magyar kutyafajtában.
Címlapkép: Getty Images