A lusták kertjének nevezték Ruth Stout világhírre szert tett elképzelését. Az erdőt, mezőt összehasonlította kertjével és belegondolt, hogy ott nem metsz senki, nem kapál senki, mégis jól érzik magukat a növények. Ekkortól saját kertjében is másolni kezdte a természetet. Kialakított egy természet közeli gazdálkodásmódot, ami még gazdálkodásnak is nehezen lehetett nevezni, hiszen ott a növények nagy szabadságban éltek, akár csak az erdőben. Ruth Stout kertjében a termés vegyszermentes lett, a gondozási munkálatok időigénye lecsökkent, de ezzel együtt a termés mennyisége is minimális lett egy hagyományosan művelt konyhakerthez képest - írta az Agrárszektor.
Egy ritkán látogatott hétvégi ház, nyaraló esetén igen komoly létjogosultsága lehet egy ilyen kertművelési rendszernek, hiszen némi tervezéssel “önműködő”, minimális emberi beavatkozást igénylő kert hozható létre, ahol a természetes ökológiai folyamatok szabályozzák a növények társulását, fejlődését. A Stout módszernek kulcseleme a talajtakarás, mulcsozás. A talajt szerves anyaggal takarja, ezzel csökkenti a kipárolgást, javítja a vízgazdálkodást. A takart talaj az árnyékoltsága miatt kevésbé gyomosodik. A talajtakaró anyag idővel lebomlik, a növények számára felvehető tápanyagokkal gazdagítja a talajt. Nincs ásás, így a felső termőréteg vastagsága nem csökken- írta az Agrárszektor.
Az önműködő erdőkertek
Az erdőkertek lényege, hogy kertünkben is egy erdőhöz hasonló növénytársulást igyekszünk létrehozni, csak haszonnövényekből. Az erdőtársulásokban fontos a szintezettség. Van lombkoronaszint, cserjeszint, gyepszint. Vannak sűrűbben beültetett részek, és tisztások. Vegyünk példaként egy gyümölcsfát, amely a lombkoronaszintjében termi majd a gyümölcsöt, mondjuk a cseresznyét nyár elején. Ha az ágrendszer nem túl sűrű, akkor felfuttathatunk rá tököt, ami meg nyár végén szedhető. Alá tehetünk árnyéktűrő zöldségeket, vagy gyógynövényeket - ezzel máris egy a természeteshez hasonló szintezettséget teremtettünk térben.
A természetben a növények elkülönülése nem csak térbeli szintezettséggel, hanem időben is megvalósul. Kora tavasszal a gyümölcsfák alá tehetünk rövid tenyészidejű növényeket: retket, salátát, zöldhagymát. Ezeket még tavasszal betakarítjuk, mielőtt kilombosodik teljesen a fa. Mire a fa maga alá árnyékolna, már fel is szedtük a rövid tenyészidejű zöldségeket alóla, így időben is készítettünk egy növényi elkülönítést. Az erdőkert alapja, hogy megtanuljuk a természettől, és alkalmazzuk a kertben, hogy hogyan alkalmazkodtak az élőlények a klímánkhoz és a földünkhöz, ezért termékeny mezőgazdasági ökoszisztémákkal szeretnénk utánozni ezeket a rendszereket. A változatos növényi összetételnek köszönhetően a növényvédelmi problémák is minimálisra csökkennek a monokultúrás termesztéshez képest, hiszen itt - mivel sokféle növény van kis egyedszámmal - a kártevők sem tudnak felszaporodni nagy mértékben.
A teljes cikk az Agárszektoron olvasható!
Címlapkép: Getty Images