Nem ugyanazt az éjszakai égboltot látjuk, mint elődeink, hiszen a fényszennyezés miatt fokozatosan halványulnak a természetes égi objektumok. Nemcsak a felszíni infrastruktúra problémás, hanem a műholdak egyre növekvő száma is. A csillagok elvesztése lehetetlen helyzetbe hozza a kutatókat, a kultúránkra is hat, a hatalmas műholdflották ráadásul elképesztő hatalmat adnak tulajdonosaiknak, írja a 24.hu
Az éjszakai égbolt ősidők óta ejti ámulatba, illetve segíti az emberiséget: eleink már az írás megjelenése előtt is meséltek a csillagok történeteiről, az égitestek megfigyelése utóbb a legkorábbi tudományok egyikévé fejlődött, a fénylő pontok pedig a tájékozódást és az idő mérését is jelentősen megkönnyítették. A gyermektől a költőn és tudóson át a hajósig évezredek óta gondolkodásra készteti fajunkat az éjjeli égbolt látványa.
Csakhogy miként egész világunk, úgy egünk is átalakulóban van, modern technológiánk teljesen átrajzolja. Olyannyira, hogy egyes számítások alapján hamarosan minden 15. égi pont műhold lehet, a csillagok pedig már néhány évtizeden belül teljesen láthatatlanná válhatnak.
A fényszennyezés nem pusztán a felszínen található infrastruktúra, így az épületek és utak miatt jelentős: a Föld körül keringő, ember alkotta objektumok is gátolják a megfigyeléseket.
Ma már gyakorlatilag csak a legelszigeteltebb helyszíneken, például az óceán közepén élvezhetjük úgy az ég látványát, mint elődeink – ki tudja, még pontosan meddig.
Az átalakulásnak akár pszichológiai hatásai is lehetnek. Szakértők a közelmúltban külön kifejezést dolgoztak ki arra az érzetre, amelyet az éjszakai ég látványának elvesztésével tapasztalunk: ez a nosztalgia mintájára megalkotott noktalgia, az éjszaka hiánya miatti fájdalom, gyász szava.
Címlapkép: Getty Images